Skip to main content

Beszélő hetilap, 15. szám, Évfolyam 7, Szám 15

Szőke Katalin: …az emigráció otthonosságáról

Mink András: Nyelvében él a nemzet! –

(Ad notam Kő Anrdrás: Én vagyok mi! – Új Magyarország, április 10.)

révész: Hosszú útról visszatérni…

Országos Roma Önkormányzat

Eörsi János: A mértéktartó MSZOSZ

lt [Solt Ottilia]: A legnagyobb – és ami mögötte van

Blaha Márta - Zádori Zsolt: A rendőri jelenlét és a testbeszakadtak

A piliscsabai közrend

: Léthatáron létminimum

Erőss Gábor: Bálnák a társadalomtudományban

Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról

Tamás Gáspár Miklós: A párt

Esszé

K. I. [Kiss Ilona] - V. Gy. [Vajda György] - Z. B. [Zourabi Budi]: Ter-Petroszjan húzása / Korunk hőse, a másodhegedűs / A koalíció eróziója

SZ. J. [Szabolcsi János]: Ki kerül a világ közepére?

Tálas Péter: A négy lengyel szín: a kék

Budai Ágnes: Sikerélményt szerezni

Beszélgetés Rab Andrással, a Kincsesház Magániskola igazgatójával

Balogh Zoltán: Kinek a Messiása?

Solt Ottilia: Két szék között

Kulcsár Kálmán: Két világ között – Rendszerváltás Magyarországon 1988–1990 című könyvéről

Bikácsy Gergely: Földgömbön álló jegesmedve

Bori Erzsébet: Ez egy mocskos film

Farkas Zsolt: Idiota de sapientia

(Játékok, sakk, go)

Németh Gábor: Vasárnap foci van

[Kisbali László]: Kivívott rabság

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon