Tisztelt Szerkesztőség!
Lapjuk április 13-i számában „A rendőri jelenlét és a testbeszakadtak” címmel megjelent cikkük néhány, a Pilis Securityt érintő megállapítására szeretnénk reflektálni.
Ám, mint annyiszor, most is kiderült, hogy nem eszik oly forrón azt a kását. A gőzölgő kásahalmot körüljárva csak egyvalami bizonyos: Piliscsabán az utóbbi bő egy évben elképesztő méreteket öltött a vagyon elleni bűncselekmények, a lopások, rablások száma.
A januári skála a tyúklopásoktól a polgármesteri iroda feltöréséig terjedt, az esetek száma meghaladta a negyvenet. De korábban kirámolták a Takarékszövetkezetet is. Ez már a helyiek mellett az illetékes rendőri hatóságoknak, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak és a Budaörsi Rendőrkapitányságnak is szemet szúrt.
A főváros második kerületében lévő Ady Endre Utcai Általános Iskola épületére, amelyben jelenleg önkormányzati iskola és óvoda működik, az 1991/XX. törvény alapján igényt nyújtott be az 1945 előtti tulajdonos, a Szent Orsolya-rend. Mivel azonban az iskola üzemeltetését az egynéhány főt számláló orsolyiták ellátni nem képesek, a tulajdonjog megtartása mellett átruházták a használati jogot a ferences rendre.
Az önkormányzati választások idején a fél ország röhögött a kétszázhatvannyolc képviselőjelölttel bíró Baranya megyei apró falun, Alsószentmártonon, melynek összlakossága alig haladja meg az ezer főt. Pedig komikum helyett valami egészen mást kell látnunk a történtek hátterében: az elmúlt évtizedek településpolitikájának köszönhetően életképtelen helyzetbe jutó homogén cigány falut, a szociális ellátatlanságot, a százszázalékos munkanélküliséget.
Másrészről sem mondható sikeresnek a választás – állítja Lankó József plébános.
1994. október 17-én a zuglói gyámhatóság ideiglenes hatállyal nevelőintézetbe utalta Huszka Ottó Ond Vezér úti lakos hat kiskorú, 1981 és ’88 között született gyermekét, egyúttal csecsemőotthoni elhelyezést rendelt el újszülöttjük számára. Korábbi intézkedésük nyomán az édesanya szüleinek gyámsága alá került két legidősebb gyermekük. A kilenc gyerekből most egy sincs otthon.
A gyámügyi ügyosztály vezetője nem látja indokoltnak, hogy nyilatkozzék a Beszélőnek döntésük hátteréről, mint mondja, ez az eset a Nők Lapja profiljába tartozik.
– Iszonyatos kiabálásra lettem figyelmes – emlékszik vissza a történtekre a Kálóékkal egy házban lakó Skoda Sándorné –, aztán a folyosóra érve láttam, hogy vagy tíz rendőr megy befele az Istvánék lakásába, törnek-zúznak, utána meg a lábánál fogva vonszolják a kapu felé a szerencsétlen, eszméletét vesztett embert. Csupa vér volt az István, az eleven húsa látszott végig a hátán, a karján. Ütötték, fejbe rúgták.
Az egyházak kárpótlásáról szóló törvény életbe lépését követően a hajdúnánási református egyházközség tizenkét ingatlan tulajdonlására nyújtott be igényt a városi önkormányzathoz. A jogosultság felülvizsgálatára, valamint az épületek átadásának előkészítésére kilenctagú bizottság alakult. Tagjai az alpolgármester, a KDNP, a Kisgazdapárt, az SZDSZ és az MSZP egy-egy képviselője, a helybéli lelkész, a presbitérium világi gondnoka, a II. számú általános iskola igazgatója, valamint az iskolaszék megbízottja.
„A bőrfejűek úgy mentek be a rendőrségre, mintha hazamennének”
Kezdjük a végén, ez utóbbi állításnál. Az a két fiú is a csoporthoz tartozott – mondja ifjabb Farkas György. A bántalmazás tényén ez mit sem változtat. Mégis figyelmet érdemel, hogy a két fiatal a gyújtogatókéhoz hasonló, jellegzetes szkinhedöltözéket viselt, hogy csuklyává alakítható sapkát hordtak. Egyikőjük menekülés közben Farkasék házánál el is hagyta a magáét, s az azonosítás során ezt bizonyítani lehetett.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét