(Rásonyi Viktor–Pfeiffer Ferenc), Blaha Márta, Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!

Lapjuk április 13-i számában „A rendőri jelenlét és a testbeszakadtak” címmel megjelent cikkük néhány, a Pilis Securityt érintő megállapítására szeretnénk reflektálni. Munkatársaik megkerestek bennünket, s mi készségesen álltunk rendelkezésükre, egyrészt mert a Beszélőt tárgyszerű és tisztességes lapnak ismerjük és tiszteljük, másrészt a munkatársaik által jelzett problémát – nevezetesen, hogy a Piliscsabán és környékén aggasztó módon elszaporodó bűnözést általában a cigányok rovására írják egyesek, s ez ellen feltétlenül fel kell lépni, s különbséget kell tenni a tisztességes és zsivány emberek között – mi magunk is rendkívül fontosnak tartjuk.

Sajnálatos módon az általunk elmondottak nem pontosan, néha ellenkező értelemmel jelentek meg a lapban, ezért kérjük, hogy jelen pontosító, helyreigazító írásunkat közölni szíveskedjenek.

1. Természetes, hogy a nagyobb értéket képviselő üzletek, üzemek, közhivatalok őrzési díja magasabb, mint a magánházaké. A különbség tehát nem abból adódik, hogy adunk-e számlát vagy sem, hanem a megrendelőnek nyújtott szolgáltatás mineműségéből, valamint, hogy a megrendelő magánszemély-e vagy üzleti vállalkozás, közintézmény. Ami a számla nélküli olcsóbb árat illeti, azzal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy tekintettel a számítógépes rendszerre, amely folyamatosan ellenőrzi a rendszerbe bekapcsolt valamennyi objektumot, elképzelhetetlen, hogy a PS számla nélkül, zsebre dolgozzon, megkerülve az adóhivatalt, ugyanis minden ügyfelünket nyilvántartja a program.

2. Miért részesítjük előnyben a rádiós rendszert a telefonossal szemben? Nos, nem azért, mert az drágább, és többet kereshetünk rajta, hanem mert a telefonvonalon érkező riasztás hatékonysága töredéke a rádiósénak. Aki ezen a környéken lakik, tudja, hogy sokszor hetekig némák a telefonok,  hála a Matávnak. Arról nem is szólva, hogy egy kicsit rafinált betörő is tudja, hogy elegendő felhívnia a védett objektum telefonszámát, és máris meghiúsul a PS riasztása, hiszen egyetlen vonalon egy időben csak egy hívás történhet. Rádiós rendszerünk viszont minden beavatkozás esetén riaszt, és ilyenkor mi azonnal a szerződésben vállalt időn belül a helyszínre érkezünk.

3. Hogy a klotildligetiek menynyire széplelkűek, azt döntsék el az arra illetékesek. Hogy a klotildligetiek mennyire bíznak a rendőrségben, azt tőlük kell megkérdezni, de akik közülük hozzánk fordultak, azokat bekapcsoltuk a rendszerünkbe, és náluk azóta nem is fordult elő betörés.

4. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy amit Önök csabai kalamajkának neveznek, az a PS számára semmilyen üzleti előnyt nem jelentett, ennek nyomán egyetlen újabb ügyfélre sem tettünk szert. Részben, mert a csabaiak közül, aki fontosnak tartotta, már korábban belépett a PS rendszerébe, részben pedig azért, mert a fizetőképes kereslet korlátozott.

5. Azt a(z ön)jellemzést adták a szánkba, hogy „a cég menedzsere egyébként sem tartja magát jellemgrófnak”. Ilyet soha nem mondtunk, már csak azért sem, mert ha így vélekednénk is magunkról (nem vélekedünk így!), annyira azért értünk az üzlethez, hogy magunk s cégünk tekintélyét nem romboljuk ilyen önjellemzéssel. Ezt a blickfangos (?) formulát az újságíró(k) eszelték ki, hiszen az önbecsmérlésnek semmi alapja nincs, annál is kevésbé, mert a hatóságokkal még gyorshajtásért sem kerültünk eleddig összeütközésbe.

6. Vannak, akik kétségbe vonják a „megszabott  akcióidő betartását”. A PS szerződésben vállalja, hogy a riasztástól számítva mennyi időn belül érkezik a rendszerbe kapcsolt objektumhoz. Ennek az időnek az ellenőrzésére bármikor módot adunk a Beszélő munkatársának, néhány ügyfelünk vállalja, hogy az újságíró által kívánt napszakban hamis riasztást kezdeményezzenek lakásáról, s akkor mérhetővé válik, hogy betartjuk-e a szerződésben vállalt kötelezettségünket. Ettől még természetesen lehetnek, akik kétségbe vonják az akcióidő betartását, de a cikk nem erről szól. Kétségekkel nem tudunk vitatkozni, csak tényekkel.

7. Azt írják: „eddig csak sejtették (mármint a PS emberei), most már tudni vélik, kik a falu rossz emberei. Nemcsak ezt a cigány családot gyanúsítják, hanem legalább még hármat.” Magánemberként lehet véleményünk a csabai állapotokról, de mint a PS munkatársai senkit sem gyanúsítunk, s az újságíróknak sem beszéltünk számokról.  Sem egyről, sem háromról, sem ötről. Arról azonban szívesen olvastunk volna, hogy a faluban élő cigányok zöme nem bűnöző, és mindenkinek az az érdeke, cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt, hogy akik bűnöző életmódot folytatnak, azok miatt a többiek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Egyébiránt a cikkben túl sokszor hangzik el a sejtelmes és a tények hiányát jelző „úgy vélik” kifejezés. Mi nem vélünk semmit, mi a feladatunkat teljesítjük.

8. Végül szeretnénk megjegyezni, hogy a cikkhez mellékelt fotó kb. fél évvel korábbi vagy még régebbi állapotot tükröz, ezért a viccesnek szánt aláírás („közrendetlenség”) enyhén szólva fals, mert éppen nem a mai helyzetet mutatja be, vagyis megtéveszti az olvasót.

9. Ami pedig a rendőrséggel való együttműködésünket illeti, az kitűnő és példaértékű lehetne  mások számára is.

Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét és közreadását.

Köszönettel

Rásonyi Viktor a Pilis Security ügyvezető igazgatója

Pfeiffer Ferenc a Pilis Security munkatársa


Tisztelt PS!

A nekünk elmondottakat nem állt szándékunkban pontatlanul, esetenként ellenkező értelemmel közölni, csupán a piliscsabai közrendet kívántuk minél több oldalról bemutatni. Ezért nem támaszkodhattunk csupán az önök információira. Mivel azonban nem vagyunk nyomozóhatóság, csak ritkán győződhettünk meg azok hitelességéről. Így, lehetőleg súlyozva, az olvasók elé tártuk azokat.

Néhány megjegyzés:

1–2. A cég tisztességét nem akartuk megkérdőjelezni. A „kákán is csomót keresőket” idéztük.

3. Jelzők használatában nem tudni, ki az illetékes.

4. A csabai kalamajka bizonyosan nem csökkenti a korlátozott fizetőképes keresletet.

5. Ügyetlenül fogalmaztunk. Készséggel elismerjük, hogy jellemgróf. De félre a tréfával: csak azt kívántuk érzékeltetni, hús-vér ember, aki teljes joggal üzletnek tekinti a vagyonvédelmet.

7. Az idézett kijelentés nem a PS embereire vonatkozik, hanem a falu közvéleményére. Itt minden bizonnyal pontatlanok voltunk.

Az „úgy vélik” kifejezés a cikkben egyszer sem szerepel, csak egyszer írjuk – és ránk, újságírókra áll –, hogy „úgy véljük”.

8. A fotó fél órával az Önökkel folytatott beszélgetés után készült.

Levelüket megköszönve, a társadalmilag is hasznos munkájukhoz további sikereket kíván:



















Blaha Márta és Zádori Zsolt

• Visszabeszélő