(Dr. Csoknyay Judit)

Nyomtatóbarát változat

Örömmel olvastam az ELTE-n megalakult Kulturális Antropológia Tanszékről szóló tudósítást, valamint Bindorffer Györgyi igen kitűnő írását. Ez utóbbi írás néhány megállapítása is rávilágítás azonban arra, hogy milyen félreértések adódnak az antropológia mint tudományág meghatározásában.

Talán közelebb jutunk az igazsághoz, ha Lipták Pál meghatározásából indulunk ki. „Az embertan (antropológia) a biológiai tudományok közé tartozik. Hangsúlyozni kell, hogy a …homo sapiensre több olyan sajátos tulajdonság jellemző, amelyet az állatvilágban nem találunk meg. Az embernek műveltsége, kultúrája is van, ezért az emberre vonatkozó biológiai tudománynak ki kell terjednie az emberi műveltség legfontosabb jelenségeire is; épp emiatt az antropológia komplexebb, mint a többi biológiai tudományág, a legfontosabb társadalomtudományi ismeretek eredményeit is tekintetbe kell vennie. Tipikus kapcsolattudományi jellege van. Fentiekből következően az embertant szűkebben és tágabban értelmezhetjük. A szűkebb értelemben vett antropológia (antropobiológia vagy humánbiológia, fizikai embertan) csupán az ember biológiájával foglalkozik. A tágabb értelemben vett antropológia az ember szellemi tevékenységének alapvető tényeit részben önmagukban, részben biológiai jelenségekkel kapcsolatban vizsgálja.” (Lipták Pál: Embertan és emberszármazástan, Bp. 1978, Tankönyvkiadó) Ezen meghatározás alapján antropológusnak nevezhetjük tehát a fizikai és a kulturális antropológia művelőjét is. A magyar embertani kutatások során – melynek kezdeményei a XVII. századig nyúlnak vissza – sokszor együtt haladt, máskor mereven elkülönült a kulturális és fizikai antropológia, de volt és van ma is magyar antropológiai kutatás. Tehát nem érthetek egyet Bindorffer Györgyi azon megállapításával, hogy „Ma Magyarországon az antropológia mint önálló tudományág nem létezik…”, hiszen Budapesten 1881-től, Szegeden 1940-től, Debrecenben 1950-től működik embertani tanszék. A kiváló magyar antropológusok felsorolása pedig hosszú sorokat töltene meg, itt most csak néhányat emelek ki: Török Aurél (a budapesti egyetem embertani tanszékének megalapítója), Lenhossék József, Pápai Károly, Jankó János. Lenhossék Mihály, Bartucz Lajos, Hillebrand Jenő, Balogh Béla, Lambrecht Kálmán, Malán Mihály, Véli György, Nemeskéri János (a 301-es parcella feltárásánál működő szakértői bizottság antropológusa) … a felsorolást a jelenben működőkkel nem folytatom. (A magyar antropológia történetének részletes feldolgozása Farkas Gyula tanulmányában található: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987, 1. köt., Szeged, 1988.)

Köszönöm a Beszélőnek, hogy helyt adott e kérdés felvetésének, mivel úgy gondolom, hogy egymás munkájának megismerésével szorosabb együttműködés alakulhat ki a kulturális és a fizikai antropológia (humánbiológia) művelői között, hiszen vizsgálódásunk tárgya közös: a homo sapiens.

Debrecen, 1991. február 24.

Dr. Csoknyay Judit

antropológus (humánbiológus)

• Visszabeszélő