Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zolnay János: Berlusconi a megye­házán (Beszélő, 1995. március 30.)


A Beszélő című hetilap 1995. március 30-i számában Zolnay János tollából cikk jelent meg Berlusconi a megyeházán címmel. A cikk ügyfelem, Horváth István dabasi polgármester (Dabas, Zlinszky köz 2.) személyét érintő valótlan megállapításokat, illetőleg következtetéseket tartalmaz.

1. Nem felel meg a valóságnak, hogy Horváth István ősszel úgymond „megóvta” volna városát a művelődési tárca nyolcvanmilliós céltámogatásától. A kijelentés minden alapot nélkülöz. A Dabas-Sári iskola kapcsán Fodor Gábor, akkor még országgyűlési képviselői minőségében kereste fel a dabasi önkormányzatot, és tett ígéretet nyolcvanmilliós céltámogatásra. Az ígéret  birtokában a korábbi önkormányzati képviselő-testület olyan határozatot hozott, amelyben elfogadta a nyolcvanmilliós céltámogatás igénybevételét és Fodor úr által tett ajánlatot, igenlően nyilatkozott a megoldás ezen módjára nézve. Sajnálatos módon a nyolcvanmilliós céltámogatásra tett ígéretből egyetlen huncut garas sem valósult meg a mai napig sem, amelyért – a fent leírtak alapján – aligha ügyfelem, illetőleg Dabas Város Önkormányzatának korábbi képviselőtestülete okolható, jóllehet időközben Fodor Gábor úr az érdekelt tárca miniszteri bársonyszékének boldog birtokosa.

2. Amennyiben a premissza hamis, szükségképpen a konklúzió is valótlan. Miután nem Horváth István akadályozta meg a kilátásba helyezett nyolcvanmilliós céltámogatás igénybevételét, ezért minden alapot nélkülöz a cikk azon kitétele, miszerint a céltámogatástól történő megóvás indoka az volt, hogy az lezárta volna Horváth István politikai küldetésének értelmét, az iskolaháborút. Ügyfelem ez utóbbi kitételt is úgy értékeli, mint rosszhiszemű, rosszindulatú és minden alapot nélkülöző rágalmazást, amely a politikai véleménynyilvánítás álruháját ölti.

Ügyfelem, Horváth István úgy ítéli meg, hogy a hivatkozott cikk előzőekben részletezett két kitétele súlyosan sérti személyéhez fűződő jogait, ezért ezúton felszólítja a szerkesztőséget, hogy a lap soron következő számában sajtó-helyreigazítást, illetőleg helyreigazító közleményt szíveskedjék közzétenni, amelyből kiderül, hogy az általa sérelmezett újságcikk (Berlusconi a megyeházán) leírt megjegyzései, illetőleg kijelentései valótlanok, elferdítik a valóságot, illetőleg ügyfelem személyét rendkívül kedvezőtlen színben tüntetik fel, amely mind emberi, mind politikai jó hírnevét sérti.

Amennyiben a sajtó-helyreigazítás közzététele a törvényes határidőn belül elmaradna, abban az esetben megbízóm kénytelen lesz személyiségi jogai védelme érdekében bírósági utat igénybe venni, beleértve a nem vagyoni kártérítés követelését is.

Dr. Lukács György

ügyvéd












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon