Skip to main content

A nagy gyöngyösi cigányverés és a többi

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„A bőrfejűek úgy mentek be a rendőrségre, mintha hazamennének”

Kezdjük a végén, ez utóbbi állításnál. Az a két fiú is a csoporthoz tartozott – mondja ifjabb Farkas György. A bántalmazás tényén ez mit sem változtat. Mégis figyelmet érdemel, hogy a két fiatal a gyújtogatókéhoz hasonló, jellegzetes szkinhedöltözéket viselt, hogy csuklyává alakítható sapkát hordtak. Egyikőjük menekülés közben Farkasék házánál el is hagyta a magáét, s az azonosítás során ezt bizonyítani lehetett. Szemtanúk állítása szerint a támadók közül váltak ki s rohantak a közeli Huszárkert nevezetű vendéglőire. Ifjabb Farkas György azt állítja, hogy a rendőrök erőszakos módszerrel próbálták rábírni: változtassa meg tanúvallomását.

Szüleimmel, feleségemmel együtt bevittek a rendőrségre, felvezettek egy szobába, kérdezték, mi történt, s miután elmondtam, a Kovács rávágott a fejemre, hogy ne hazudjak, ez nem történhetett így, aztán a Brotkó vagy Broskó – pontosan nem tudom a nevét – ütlegelni kezdett. Kiabáltak, hogy itt ők diktálnak, azt kell vallanom, amit ők akarnak hallani. Arra ment ki az egész, hogy ne kerüljön jegyzőkönyvbe: az a két fiú a bőrfejűekhez tartozott, láttam őket a csoportból kiszaladni. Az a baj, hogy a rendőrök a szkinhedek mellett állnak. Azokat nem verik össze, nagyon is kesztyűs kézzel bánnak velük. Hát láttam én, ezek a bőrfejűek úgy mentek be a rendőrségre, mintha hazamennének.

„Itt fogunk félelmünkben meghalni”

Gyöngyösön nem először intéztek rasszista indítékból támadást roma család ellen. Az Egri út 28. barakkszerű épületének lakóit úgy két évvel ezelőtt érte az első szkinhedagresszió, és egy héttel Farkasék házának felgyújtása előtt az utolsó.

– Kezdetben havonta jöttek, most már szinte minden héten. Húszan-harmincan felsorakoznak itt a ház előtt, kifordított kabátban, fekete álarcban, mindenféle fegyverekkel, és kezdődik a haddelhadd. Ordítoznak, hogy meghaltok, büdös cigányok, nagy husángokkal szétverik a redőnyt, téglákat dobálnak be az ablakon meg benzines palackot. A tetejébe rongyot dugnak, és meggyújtják. Hát nézze meg az ablakokat, már egyikben sincs üveg, úgy teszünk egy kis nejlont közibe. A lakások mind ki vannak égve.

– Tettek-e feljelentést a rendőrségen?

– Voltak kinn, de nem csinálnak azok semmit. Én felismertem egy gyereket, a Csintalan Ferencet, ő a vezérük, mondtam is a rendőröknek, de rá se hederítettek. Na, erre bementem a kapitányságra, de még csak nem is fogadtak. Annyi volt, hogy leszóltak a portára telefonon, menjek haza, azt vigyázzak magamra. Hát miféle eljárás ez?

– Én is akartam feljelentést tenni, de azt mondták, nem láttam a támadók arcát, akkor meg mit akarok.

– Ez esetben ismeretlen tettes, illetve tettesek ellen kell feljelentést tenni.

– Én azt nem tudom, csak azt tudom, hogy itt fogunk félelmünkben meghalni, ha addig meg nem ölnek a bőrfejűek. Azért, hogy cigányok vagyunk, nem fordulhatunk senkihez.

– Engem meg úgy megdobtak kővel, hogy a fél szemem majdnem odaveszett, és amikor bevittek a kórházba, egy rendőr százados azt mondta az orvosnak, ne vegyen látletetet, mert ilyen esetekben, már ha a bőrfejűek megtámadják a cigányokat, nem kell látletetet venni, majd a rendőrség úgyis tudja, mit kell csinálni.

Békaperspektíva

Hogyne tudná, hiszen gyakori eset Gyöngyösön, hogy rasszista indítékból megtámadnak roma családokat. Farkasék házát is többször megrongálták már az idén a bőrfejűek, és a rendőrség tudta a dolgát: füle botját se mozgatta. Csakhogy a lángok ezúttal túl magasra csaptak, s a sajtó is kénytelen volt észrevenni, ezt az ügyet már nem lehetett szőnyeg alá seperni. A Heves Megyei Rendőrkapitányság eddigi gyakorlatában a másik megoldás az volt, hogy a szkinhedakciókat minősítették át személyes leszámolássá, családok közti háborúskodássá. A gyújtogatás másnapján most is ezt tették. Ezúttal azonban – talán a belügyminiszter jóvoltából – ez a taktika sem vált be. A főkapitány a következő napon elismerte: „bőrfejűek állnak a támadás hátterében”. (Hátterében?) De nem késlekedett hozzátenni: nincs összefüggés a Farkas családot néhány hónappal ezelőtt ért atrocitás és a mostani között, annak a dolognak tényleg semmi köze nem volt a fajgyűlölethez, és a jelenleg őrizet alatt álló fiatalok is most először léptek félre, eddig még nem kerültek a rendőrség látókörébe.

„A rendőrnek is van családja”

Gyöngyösön mind gyakrabban intéznek rasszista indítékból támadást roma családok ellen. A rendőrség pedig szemet huny az egyre erősödő szkinhedmozgalom minden ténykedése fölött.

– A rendőrnek is van családja – mondja egy helybéli indoklásul.

– Nem avatkoznak bele, mert nekik is sok a bajuk a cigányokkal, és a szkinhedek legalább leveszik a vállukról a terhet – így az egyik őrizetbe vett gyújtogató osztálytársa.

– A rendőrség is tudja, hogy ez a szkinhedek meg a cigányok ügye. Semmi közük hozzá – állítja egy másik.

– Nekem vannak rendőr haverjaim, ők úgy vannak vele, hogy amíg a cigányok rettegésben tartják a magyarokat, amíg csak bűnözni tudnak, gyilkolni, rabolni, addig jogosan lépünk fel velük szemben – mondja egy magát szkinhednek valló, húsz év körüli gyöngyösi fiú.

– Az előző rendszerben még jobban hagyták a szkinhedeket, de a mostani kormány már nagyon nyomatja ezt a kisebbségi kérdést, most már önkormányzatot is csinálhat egy cigány. Ez tűrhetetlen. Kilencvenhárom telén volt itt Gyöngyösön egy hatalmas buli, ami majd egyszer – remélem – úgy kerül a történelemkönyvekbe, hogy a ,„nagy gyöngyösi cigányverés”, abban én is benne voltam, szóval, akkor ebből nem csináltak ügyet. De most már a rendőrök is a cigányokat védik, legalábbis itt Gyöngyösön. Ezért kell majd az egész mozgalomnak áttelepülnie Hódmezővásárhelyre, ott még lehet balhézni, én is odajárok minden hétvégén. Mert folytatni kell, hogy Magyarország végre tényleg a magyarok országa legyen. Nincs helye itt idegennek. És ha a cigányokkal végeztünk, jönnek a négerek, az arabok, aztán meg a zsidók, bár ők most nyugiban vannak, megkapták a részüket a németektől – így Varga Ferenc, aki kifejezetten kérte, hogy a neve szerepeljen az újságban.

Cigányok mint értékcsökkentő tényezők

– A rendőrségnek figyelemmel kéne kísérnie a szkinhedek politikai szervezettségét, ebben egy kicsit lemaradtunk, de azért nem kell megbélyegezni Gyöngyös városát – ez nem egy gyöngyösi polgár, hanem Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) elnökhelyettesének a véleménye. A gyöngyösi kapitányságon hangzott el november 15-én, a NEKH javaslatára tartott megbeszélésen. A konzultáció egyik résztvevője, egy magát megnevezni nem kívánó személy feljegyezte az elhangzottakat, és a tőle szerzett információkat mindjárt tovább is adom. Rákényszerülök, mert a november 14-i sajtótájékoztatót követően a megyei kapitány elrendelte a nyilvánossággal való mindennemű kapcsolat megszakítását, s ezért nem lehetett jelen a megbeszélésen – bár előzetes ígéretet kapott a tájékoztatásra – sem a Patrin Magazin, sem a Beszélő, s ezért volt ott csupán a Zsarumagazin. Báthory János kijelentette: „A cigányokat úgy kell tanítani, ahogy lehet.” A mostani megbeszélésen a rasszista szemléletű fiatalok okítására s általában mindennemű etnikai konfliktus kezelésére „ifjúsági nevelési csomagterv beindítását” javasolta. Bogdán Béla cigányügyi főtanácsos tovább ment, ő rendkívüli osztályfőnöki órákat szeretne, melyeket ő maga, esetleg a Wallenberg vagy a Martin Luther King Egyesület tartana. Értetlenül állt viszont a romák tehetetlensége előtt, nem értette, hogy a cigány szervezetek miért nem kezelik a válságot. Azoknak az iskoláknak az igazgatói, ahová a Farkasékat megtámadó fiatalok járnak, úgy gondolják, a probléma gyökere a szervezett cigány bűnözésben keresendő, és abban, hogy a cigányok túl sok pénzre tettek szert ebben a városban. Ezért is érthető a gyerekekben kialakuló bosszúvágy, s ezért sem lehet őket az igazságszolgáltatás eszközeivel fegyelmezni, megteszik ezt ők maguk az iskolában a szokásos büntetési módszerekkel.

Felszólalt Gyöngyös város polgármestere is, aki problémaként vetette fel, hogy a gazdag cigányokat nem számoltatják el vagyonukról. Másfelől megemlítette, hogy a cigányok maguk is tönkreteszik lakásaikat, amortizálódik az így is, úgy is, a bőrfejűek legfeljebb meggyorsítják a folyamatot. És különben is, van elég kára a városnak a cigányok miatt, hiszen a magyar lakosság kérésére az önkormányzat kénytelen értékcsökkentő tényezőként beszámítani a lakások eladásakor, ha cigány lakik a szomszédságban.

A gyöngyösi rendőrkapitány csak annyit fűzött hozzá: „nem tudom, hogy egyeseknek miből telik Martens-bakancsra, én nem tudom megvenni a gyerekemnek, pedig divat.”

Epilógus

Folyik a megbeszélés a gyöngyösi kapitány irodájában. Az előcsarnokban is megy a szöveg.

– Na, a főnök  mehet haza zuhanyozni – mondja az egyik rendőr a másiknak.

– Miért? – kérdi amaz.

– Hát hallod, amennyi cigány ma a nyakára járt, és mindegyikkel le kellett kezelnie.




























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon