Skip to main content

Amerikai norma

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tarts ki, Gyula!

Súlyos szégyenfolt esik nemzetünk jó hírén, ha igaz a múlt héten napvilágra került információ. Nem, nem a HungarHotelsről van szó. Ez az ügy kismiska ahhoz képest, hogy az Egyesült Államok elnöke számára készített „pszichológiai jellemzésben” Horn Gyulát – állítólag – merevnek, linknek és hazugnak nevezik. Az igazán bántó, nemzeti, mi több: regionális érzésünket sértő megjegyzés szerint Horn „kelet-európai normák szerint nem iszákos, csak éppen sok alkoholt fogyaszt, leginkább vodkát, ám amerikai normák szerint alkoholistának nevezhető”.

Hát ilyenek ezek az amcsik! Mit számítanak nekik Horn érdemei az „Európa-ház” építésében vagy az ’56-os forradalom utáni konszolidációban; őket csak az érdekli, hogy mennyit piál a Gyula. Jellemző, hogy az USA egyik alapító atyja, kinek rejtvényszövegünket is köszönthetjük, erénykatalógusában első helyre a torkoskodás és részegeskedés elleni harcot teszi. Ez az eredeti szakmája szerint nyomdász politikus még a böjtöt is politikai eszközként használta! Az amerikai kongresszus az ő javaslatára fogadta el, hogy üléseit fohásszal kezdi. Jellemző azonban, hogy már másnap elfeledkeztek imádkozni. Szemforgató bagázs! Másokon persze mindent számon kérnek! Arról nem is szólva, hogy fenenagy büszkeségük, a CIA valószínűleg súlyosan tévedett megint. Gyulánk ugyanis – legalábbis az őt ismerő és szerető nép szerint – nem vodkát, hanem konyakot iszik. Az amerikaiak, mint mindig, előítéleteik csapdájában fetrengenek. Jó lenne megjegyezniük: nem az internacionalizmus eleven szimbólumául szolgáló vodkát iszik miniszterelnökünk, hanem az Európához való felzárkózást jelképező konyakot!

De ha vodkát inna is, nem méltányolandó-e, hogy Horn naponta megküzd az orosz medvével, azaz fél liter pártállami maradvánnyal, és – talpon marad? Az amerikai imperializmus különben se kényszerítse ránk a saját normáit! Már Kádár János síkraszállt nemzeti sajátosságaink érvényesítéséért. Akkoriban ez nagyon is tetszett az amiknak. Hát most vegyék tudomásul, hogy magyar ember magyar normák szerint él. Már csak reálpolitikai okokból is tudomásul kellene ezt venniük, hiszen népünk körében aligha lehet jobban növelni egy politikus népszerűségét, mint ha elterjesztik róla: nem veti meg a tütüt. Igenis ragaszkodunk hozzá, hogy vezetőink tartsák tiszteletben hagyományainkat, őrizzék nemzeti sajátosságainkat!

Piás népnek piás elnököt! Ne engedd magad befolyásolni, tarts ki Gyula!
 
Amerikai norma

„Ez idő tájt történt, hogy elmémben az erkölcsi tökély elérésének merész és nagyralátó terve megfogamzott. Úgy kívántam élni, hogy semmi hibát ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam-, szokás- és társasághozta kísértéseket. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom, mi jó s mi rossz, elgondolkodtam, miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket, s miért ne kerülhetném el messze a másikat. E célból a következőmódszert dolgoztam ki: (…)

Elsőül állítottam a Mértékletességet, mert hűvös tisztaságot teremt az elmében, mely oly fontos, ha éber figyelemmel kell résen állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és a folytonos kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt, hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván, hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve használatával… Ettől s a soron következő Rendtől reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít fennmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az Őszinteség és Igazság gyakorlását etc., etc. Majd eszembe vettem, hogy Pythagorasznak az »Arany Versek«-ben adott tanácsához híven naponként való önvizsgálat volna szükséges; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki.

Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erény számára külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam vörös tintával, egy-egy hasábot tehát a hét minden napjának. Majd tizenhárom vörös vonalat húztam, megjelölvén mindegyiket egy-egy esemény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal megjelöltem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.

Úgy határoztam, hogy egy heti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig egyelőre sorsára bíztam…”
???





















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon