[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Egy sima, egy fordított

A Blaha Lujza téren, a hajdanvolt büszke vár homlokzatán, hol egykor a Népszabadság felirat világított, még mindig a Magyar Fórum neve díszeleg. Ám úgy hírlik, a szerkesztőség helyiségeit már egy másik lap munkatársai használják. Aki most arra gondol, hogy az „országos” (leánykorában: szocialista) napilap szerkesztői foglalták vissza megszokott székeiket, téved. E feltételezés egyrészt megátalkodott reakciós gondolkodásmódról árulkodik, másrészt az élet dolgaiban való járatlanságról, „ügyetlenségről” tesz tanúságot. A „revansnak” ugyanis egyáltalán nem az a leghatékonyabb formája, ha visszafoglalják a régi rosszat. Egy szó, mint száz: azt hallottuk, hogy a Magyar Fórum irodáiba a Fürge Ujjak szerkesztősége költözött.

Nem rossz csere, különösen akkor, ha lelki szemeink előtt megjelenik Csurka, amint pelenkaöltéssel bíbelődik. De a sokrétű metaforák és a szövevényes szimbólumok kedvelői is szabadjára engedhetik fantáziájukat. El lehet képzelni, hogy immár nem a világméretű összeesküvés, hanem az összekuszált fonalak szálait bogozgatják, a keresztszemes öltés helyett pedig csillagmintákat szorgalmaznak. De félre a tréfával: e változás bizony baljós előjeleket rejt e rejtvényrovat számára. Az „egy sima, egy fordított” dialektikája ugyan értelmezhető politikai üzenetként (akár a rendszer- vagy kormányváltás megfelelőjeként is), de félő, hogy az eszmetörténet klasszikus szövegei szegényesnek bizonyulnak a horgolás és kötés bonyolult jelképeihez képest.

Az igazi baj természetesen nem ez; s ha erről szólok, ennek csak az az oka, hogy feltételezem: a Beszélő olvasói sem sokszor voltak még kormánypártiak. Igaz, most is inkább csak fél vagy negyed kormánypártiság fenyeget bennünket. Bármennyire is snassz dolog, barátkoznunk kell a gondolattal: pecsovicsok leszünk. A „pecsovics” a múlt századi politikai nyelvben a kormánypártiak megnevezése volt. A kifejezés eredetéről rejtvényszövegünk szerzője (1814–1905) számol be. Neki nem sikerült igazából kormánypártinak lennie, ’48-ban sem. Testvérével a nemzetgyűlés radikális ellenzékéhez tartozott, amiért Világos után kilenc évet töltött várfogságban. ’67 után a kiegyezés egyik leghangosabb ellenzője.

Ő tehát „kubinszky” volt, előttünk pedig itt áll a lehetőség, hogy pecsovicsok legyünk. És ekkor mi marad nekünk? Pesti Hírlap nincs, Pálfy G. országlásának vége. P. Szabó és Csúcs ugyan nagyon jók „egymásra kenegetésben”, de hát olyan szánalmas az egész, hogy minden tréfálkozási kedv elszáll már nevük hallatára is. Akkor inkább a Fürge Ujjak! Talán Pető Ivánnak sem ártott volna, ha műveltsége ez irányú kiterjesztéséről időben gondoskodik. Ha hihetünk versenytársának, ilyen apróságok, háziasszonyi fortélyok segítették őt a győzelemhez. Úgyhogy, azt hiszem, a legegyszerűbb, ha Pécsi Ildikó elhíresült üzenetével zárom e szomorkás rejtvényt: puszikálom a választókat.

Mi az a Pecsovics?


„Az országban sokfelé el volt terjedve azon elnevezés, mely szerint a haladók »kubinszky«, a kormánypártiak »pecsovics« névvel jelöltetnek.

Helyén van itt, hogy ez elnevezés történetét és miként keletkezését leírjam.

Gróf Festetics Rudolf lévén a kormánypártiak feje, meghívta magához mindazon befolyásos egyéneket, akiket megnyerni remélt. Háza udvara vendéglátóvá lőn, s míg a befolyásosabb egyéneket a maga asztalánál vendégelte meg, addig a kevésbé jelentékenyek tiszttartójánál láttattak el, s ennek a tiszttartónak a neve volt Pecsovics.

A pártjukon lévő megyei kortes esküdtek is ennél dőzsöltek meghatározott napon, midőn a haladó pártiak Szekszárdon értekeztek.

Egy ilyen napon délután a haladó párt egyik hű tagja. Huszár Pál, magas köpcös, himlőhelyes egyén, aki félreismerésig hasonlított bizonyos, Dunaföldváron lakó Kubinszky nevű tímármesterhez, a megyeház előtt és mellett lévő kerti téren sétálgatott többedmagával, amidőn az akkor Tolnáról megérkezett Paczolay Gyuri hozzájuk közeledett.

Huszár és Paczolay esküdtek voltak, csakhogy míg amaz a haza, addig emez a kormány pártján.

Midőn tehát Paczolay hozzájuk érkezett, esküdttársa, Huszár Pali, mintegy éreztetni akarván vele azt, hogy elpártolt a nemzet ügyétől, és egyúttal azt is, hogy nem is a grófnak, de csakis a tiszttartójának asztalára érdemesítik, ezt a pár szót vágta hozzá:

– No, te pecsovics.

A jelenlevők nevették, s mondották: pecsovics.

Paczolai Gyuriban – így nevetségessé téve – fölébredt a visszavágás vágya, s olyassal akarta visszaadni a kölcsönt, ami által Huszár Palit is nevetségessé tegye. Eszébe jutott, hogy a dunaföldvári tímár épp ily nem szép, himlőhelyes képű, visszavágta e pár szót:

– Hát te kubinszky.

Ez időtől a kormány pártját pecsovics, a nemzeti pártot kubinszky névvel nevezték.

Aki pedig egyik pártnak sem volt embere, mafla címet nyert. (…)

A pecsovicsok elkezdték megyeszerte a vesztegetést, etetést, itatást, még pedig oly kárhozatos mérvben, amint arról azelőtt fogalom sem volt.

Ennek tanulsága volt e Tolnában ismert dal:

Pecsovicsok nemes vért
Eladnak egy húszasért,
Nem is élnek ők másért
Csak ez eszem-iszomért.”

???

• Ki beszél?