Skip to main content

Chick Corea a Budai Parkszínpadon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


A jazz utóbbi negyedszázadának egyik meghatározó személyisége, a zongorista-zeneszerző Chick Corea immár harmadszor látogat el Budapestre. Először 1982-ben, a vibrafonos Gary Burtonnel és egy vonósnégyessel készített Lyric Suite for Sextet című ECM lemeze promóciós turnéja során lépett a Budapest Sportcsarnok dobogójára. Másodszor 1986-ban járt a BS-ben a Chick Corea Elektric Band első felállásával (Eric Marienthal – szaxofon, Scott Henderson – gitár, John Patitucci – basszusgitár, Dave Weckl – dob), most pedig itt a CCEB II, melyben Coreán kívül csak a szaxofonos Marienthal maradt az első zenekarból. A három „új fiú” neve (Mike Miller – gitár, Jimmy Earl – basszusgitár, Gary Novak – dob) gondolom nem sokat mond a magyar közönségnek, pedig a Los Angeles-i klubok és stúdiók világában jól ismert muzsikusokról van szó. Bevallom, hogy a tavaly tavasszal megjelent Paint the World című Corea-CD megjelenése előtt közülük mindössze Novakot hallottam játszani a pop-jazz szaxofonos Sam Riney 1992-es lemezén.

Corea hétévesen kezdett zongorázni, s nyolcévesen latin percussionökön játszani. 1962-ben költözött New Yorkba, ahol olyan afro-cuban előadókkal lépett fel, mint a kongás Mongo Santamaria, a bongós Willie Bobo, valamint a fuvolista Herbie Mann. A mainstreambe is belekóstolt, 1964 és ’66 között a trombitás Blue Mitchell muzsikusa volt. Ma már legendásak Blue Note lemezeik (The Thing to Do – 1964; Down with it – 1965; Boss Horn – 1966, ez utóbbin hallható első két kompozíciója). 1966-ban aztán Chick Corea elkészíthette első önálló lemezét (Tone for Joan’s Bones – Atlantic). 1967-ben – miközben Sarah Vaughan zongorakísérője volt – a tenorszaxofonos Stan Getz Sweet Rain, majd a trombitás Donald Byrd The Creeper című albumán nyújtott teljesítménye előtt tisztelgett a szakma. Ennek eredményeként a BN szerződtette, s 1968 márciusában triójával (Miroslav Vitous – bőgő; Roy Haynes – dob) felvette a Now He Sings, Now He Sobs-ot. Ezután csatlakozott Miles Davis fusion zenekarához, ahol Herbie Hancock elárvult helyére ült a Fender zongora mögött. Négy jazztörténeti jelentőségű lemez után (Filles de Kilimanjaro; In a Silent Way; Bitches Brew; Live Evil), 1970-ben kivált, s megalakította a free jazzt játszó Circle kvartettet (Dave Holland – bőgő; Barry Altschul – dob; Anthony Braxton – fafúvósok). 1972 elején megalakította a Weather Report és a Mahavishnu Orchestra mellett az egyik legsikeresebb jazz-rock együttest, a Return to Forevert. Ebből olyan későbbi világsztárok nőttek ki, mint Airto Moreira, Flora Purim, Stanley Clarke, Al DiMeola. 1977 után ismét akusztikus korszaka következett (kétzongorás turné Herbie Hancockkal, duó és szextett a vibrafonos Gary Burtonnel). 1983-ban a közönség nyomására ismét összeállt a RTF, majd az „elektromos zene” frenetikus sikere hatására Corea 1986-ban megalakította az Electric Bandet. (Mellesleg Patituccival és Weckllel trióban Acoustik Band néven is megjelentetett lemezeket.) Tavaly személycserék után létrejött az Elektric Band II, és ennek világkörüli turnéja során jönnek hozzánk. Egyébként épp az elmúlt hetekben jelent meg Corea legújabb akusztikus CD-je, az Expressions, melyen két saját kompozíció mellett szerepel apja, Armando Corea Anna című témája, valamint tizenkét jazzörökzöld. A cikkben említett lemezek a koncert alatt a CD-bár munkatársai jóvoltából megvásárolhatók.

Budai Parkszínpad június 10., 20 h
(Bp. IX., Feneketlen-tó)







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon