Skip to main content

Sir Geldof az Almássy téren

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


1975-ben egy dublini konyhában (a gitáros Garry Roberts szüleinek nem túl nagy örömére) megalakult az ír punk-new wave mozgalom talán legjelentősebb együttesének előfutára, a Nightlife Thugs. Ezt a nevet csak addig használták, míg nem csatlakozott hozzájuk egy helybeli 21 éves srác, aki addigra már változatos pályát futott be – volt buldózerkezelő, fotós, sőt a londoni Melody Maker külsőseként cikkeket írt az ír rockéletről. Robert Geldof – mert hisz róla van szó – előbb Bound for Gloryra keresztelte őket, majd mikor 1977-ben ő lett az énekes-szövegíró, Boomtown Ratsként működtek tovább. Első kislemezük, a Looking after No. 1. címe ellenére csak tizenegyedik lett a brit slágerlistán. Viszont ez a brit popzene történetének első „new wave” kislemeze, amit a nagy hatalmú BBC is hajlandó volt műsorára tűzni. 1978-ban és ’79-ben a Rat Trap, majd az I Don’t like Mondays lett Number One. Második, harmadik és negyedik nagylemezük (Tonic for the Troops – ’78; The Fine Art of Surfacing – ’79; Mondo Bongo – ’81) egyaránt Top 10-es volt. 1982-ben viszont hanyatlásnak indultak. 1984-ben Geldof közösen komponált egy dalt Midge Ure-ral, az afrikai éhezők megsegítésére. A Do They Know It’s Christmas? első lett a Band Aid néven tömörült brit muzsikusok előadásában. Aztán 1985 nyarán megszervezte a Live Aid koncertet. Ekkor már szinte nem múlt el nap, hogy a média ne foglalkozott volna vele. Igaz, nagyban hozzájárult ehhez, hogy a bulvárlapok nyíltan cikkeztek a legszebb tévé-bemondónővel, Paula Yatesszel bimbózó szerelméről is. 1986-ban a Boomtown Rats végérvényesen megszűnt, ezen már az sem segített, hogy 1986-ban Erzsébet királynő a brit birodalom lovagjává ütötte a jótékonykodó rocksztárt. Abban az évben Nobel-békedíjra is jelölték, de azt végül egyetlen ellenjelöltje, az amerikai író-polgárjogi harcos, Elie Wiesel kapta meg. Szólóévei közül eddig a legjobbra 1990 sikeredett, mikor is albuma, a The Vegetarians of Love a 21. helyig jutott, míg az arról kislemezre másolt dal, a The Great Song of Indifference 15. lett. A Vertigo által nemrégiben megjelentetett Loud-mouth (Nagypofájú) – The Best of Bob Geldof & The Boomtown Rats európai turnéja során hozzánk is ellátogat „a sir”. (A jelenleg Happy Clubsters néven működő kísérőzenekarban egy eredeti „boomtown rat”-et is üdvözölhetünk, a basszusgitáros Pete Briquette személyében.)

Köszönhetjük mindezt a Krokodil Koncertszervező Ügynökségnek, különösen Nagy Ritának.

December 14., szerda, 20 óra, Almássy Téri Szabadidőközpont
(Bp. VII., Almássy tér 5/a)







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon