Skip to main content

Meciar-mese

Vissza a főcikkhez →


Részletek a Meciar-párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választási programjából:

•  intézkedéseket teszünk a szüntelen áremelkedés ellen;

•  kiegyenlítjük a nyugdíjasok és a társadalom többi tagjai közti jövedelmi különbséget;

•  munkát teremtünk, a munka prosperitást hoz, a prosperitás mindenkinek jó lesz;

•  a privatizációban lehetségesnek tartjuk a szimbolikus áron történő eladást is;

•  támogatjuk a cigány lakosság lelki és erkölcsi ellenállóképességének növelését;

•  magyar napilapot adunk ki, mely objektív lesz;

•  törvényt hozunk a szlovák államiság és a szlovák alkotmányos tényezők megalapozatlan és tendenciózus gyalázásának megakadályozására;

•  követelni fogjuk, hogy a hírügynökség igazat mondjon;

•  olyan állami hírügynökséget hozunk létre, mely semlegesíteni fogja a szlovákellenes destabilizáló kampányokat;

•  követelni fogjuk a privatizációs folyamat tisztaságát.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon