Skip to main content

Választási valószínűségszámítás

Vissza a főcikkhez →


Háromféle választási eredmény várható (l. a táblázatot). Ha a szélsőjobboldali SZNP és a szélsőbaloldali MSZ nem éri el a parlamenti bejutáshoz szükséges eredményt, a szlovák törvényhozásba öt politikai csoportosulás jut be. Ez az egyik véglet. A másik végletet az jelentené, ha a liberális DU nem érné el a bejutáshoz szükséges küszöböt, az SZNP és a Munkásszövetség viszont igen. A legvalószínűbbnek azonban a harmadik lehetőség látszik: mindhárom bizonytalan esélyű párt bejut. Stabil kormány létrejöttére viszont az I. variáció megvalósulása kínálja a legnagyobb esélyt: ekkor a baloldali blokk, a kereszténydemokraták és a DU összesen 69 képviselővel rendelkeznének a DSZM 59 képviselőjével szemben. Ha a magyar pártok 22 képviselője a jelenlegi kormánykoalíciós pártokhoz csatlakozik, 91-es létszámú stabil többség jön létre, mely egy szavazattal meghaladja az alkotmánymódosításhoz szükséges többséget. Ha viszont a két szélsőséges párt bejut a parlamentbe, a DSZM–SZNP kettősnek 59 képviselője lesz, a kereszténydemokrata-baloldali-liberális hármasnak 61, a Munkásszövetségnek 11, a magyar pártoknak pedig 19. Ebben az esetben is létrejöhetne a fent említett összetételű kormány, ám ennek többsége már nem volna olyan impozáns: 80 kormánypárti képviselő 60 ellenzékivel szemben – a megbuktatás állandó veszélyétől viszont ennek a kormánynak sem kellene tartania.

Ha a második változat valósulna meg, vagyis a liberális DU nem jutna be, ám bejutna a két kis szélsőséges párt, akkor a DSZM–SZNP-koalíciónak 67 képviselője lenne (ez kevés a kormányalakításhoz) a kereszténydemokrata-magyar pártok-baloldal hármas 70 honatyával rendelkezne (ez is kevés a többséghez), és a mérleg nyelvét a szélsőbaloldali Munkásszövetség alkotná. Ez a lehetőség látszik a legkevésbé reálisnak.

A három lehetséges eredmény


A párt neve és vezetője<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

I.

II.

III.

Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) – Vladimír Meciar

59

54

47

Baloldali Blokk (BB) – Peter Weiss

31

28

27

Kereszténydemokrata Párt (KDP) – Ján Carnogursky

22

21

19

Magyar Koalíció (MK) – Bugár Béla, Duray Miklós, A. Nagy László

22

21

19

Demokratikus Unió (DU) – Jozef Moravcík

16

0

15

Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) – Ján Slota

0

13

12

Munkásszövetség (MSZ) – Ján Lupták

0

13

11








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon