Skip to main content

Passzív aktivitás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


De csak látszólag. Az „érintettek” száma ugyanis – vagyis azoké, akik az egész év folyamán bekapcsolódtak valamilyen programba – jóval meghaladja azokét, akiket az év tetszőleges időpontjában „kezelnek” aktív módon. Így tavaly egy napra átlag 76 ezer résztvevő jutott. A törvény, ha csak lehet, korlátozza a támogatásfolyósítás időtartamát („vállalkozóvá válás” esetében 6 hónapban, munkanélküli foglalkoztatásához nyújtott bértámogatás esetében 12 hónapban), s a pénzszűkében lévő megyei munkaügyi központok zöme – a pályázatok megszűrése mellett – további időkorlátozásokat is alkalmaz.

Így nem csoda, hogy – a munkaügyi központok jelentéséből kivehetően – kettős cél jellemzi az aktív foglalkoztatáspolitika törekvéseit. Egyfelől a szűkös keretekhez képest szeretnének minél több „érintettet” megérinteni (még ha rövid időre is), másfelől lehetőleg kerülik a nyilvánvaló pénzkidobásokban mérhető kockázatot. Országosan az érintettek száma tavaly csakugyan 45 százalékkal nőtt 1992-höz képest. A támogatási formák közül (1. táblázat) főként a munkaerő-piaci képzés, a bértámogatás és a közhasznú foglalkoztatás tört előre, többek között azért, mert ezekben az esetekben több az esély arra, hogy az igénylők tényleg arra fordítják a támogatást, amire kérik. A bértámogatás kapcsán meg is jegyzi egy megyei elemző: e téren „kevés a szerződésszegés”, a munkaadók nemigen teszik utcára az egyezség értelmében fölvett tartósan munkanélkülieket. Megtehetik, elvégre a törvény szerint az ilyen munkaadóknak három hónapos foglalkoztatási kötelezettséget kell vállalniuk. Emellett egyfajta polarizálódás is megfigyelhető: egyaránt kiemelt cél a jobban szituált munkanélküliekre szabott átképzés és a margón lévőkre szabott közhasznú foglalkoztatás; az előbbinek több mint 1/4-e a fővárosban koncentrálódik (a résztvevők száma szerint), az utóbbi 51 ezres „érintett” serege pedig elsősorban Borsod, másodsorban Békés, harmadsorban Borsod és Bács-Kiskun megyékben gyülekezik.

1. táblázat: A foglalkoztatáspolitikai eszközök megoszlása, 1992–1993 (a résztvevők száma alapján, százalék)


Eszköz<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

1992

1993

Képzés, átképzés

40,4

42,0

Vállalkozóvá válás támogatása

4,1

6,3

Bértámogatás

7,8

14,3

Közhasznú foglalkoztatás

18,0

23,9

Részmunkaidős fogl. tám.

19,1

5,0

Korengedményes nyugdíj

3,6

3,1

Munkahelyteremtő beruházás*

7,0

5,0

Egyéb

0,4

Összesen

100,0

100,0

* A támogatással létrehozott, betöltött munkahelyek száma szerint
Forrás: Országos Munkaügyi Központ: „Az aktív foglalkoztatási eszközök
működése 1993-ban”



A „vállalkozóvá váló” állástalanok támogatása hovatovább munkanélküli-segélyezéssé válik. „Legtöbb esetben – írja egy másik megyei elemző – csak kényszerűségből kezdenek önálló vállalkozást… Többségük csak a megállapodásban előirt időtartamig folytatja a vállalkozói tevékenységét, utána vagy megpróbál elhelyezkedni, vagy munkanélküliként visszakerül a nyilvántartásunkba.” Formailag persze ekkor is beteljesedik a foglalkoztatáspolitikai aktivitás. Kevésbé mondható ez el a munkahelyteremtő beruházás támogatásáról, amelynek során a munkahelyteremtőknek három év foglalkoztatásra kell kötelezettséget vállalniuk. Három év alatt tönkremehetnek, így elveszhet az FA-ból folyósított kölcsön. Emellett távolról sem mindig teremtenek olyan állást, amelyekre aztán hajlandók fölvenni munkanélkülieket: túl magas képzettségi követelményt támasztanak, alacsony fizetéssel. A fajlagos támogatási igény kirívóan magas a többi aktív eszközhöz képest (2. táblázat), de hát egy munkahely létrehozása is sokba (a szórványos adatokból ítélve az FA hozzájárulásának 3-4-szeresébe) kerül. A kockázatok miatt a Munkaügyi Minisztérium előterjesztett, és a kormány már el is fogadott egy törvénymódosítási tervezetet; eszerint munkahelyteremtés támogatása keretében csak a fölveendő munkaerő bérét lehet finanszírozni, s nem – mint eddig – a beruházási vagy a kamatköltségeket.

2. táblázat: A befejezett foglalkoztatáspolitikai akciók támogatásának fajlagos költségei, 1993


Támogatási forma

Átlagos támogatás (Ft/fő/hó)

Átlagos időtartam (hónap)

Átlagos költség Ft/fő)

Szakképesítést nyújtó tanfolyamok*

nincs adat

68000

Betanító tanfolyamok*

nincs adat

47000

Vállalkozóvá válás támogatása

9629

4.9

47200

Bértámogatás

9840

8,0

78700

Közhasznú foglalkoztatás

10963

7,0

76700

Részmunkaidős fogl. tám.

3293

2,8

9200

Munkahelyteremtő beruházás támogatása (Ft/munkahely)

nincs adat

177400

* Állásnélkülieknek
Forrás: mint előbb




A szakszervezetek és a hozzájuk közel álló MSZP-sek követelik: ne csak a költségvetés hiányát finanszírozzák a privatizációval, mint a kormány akarja, hanem fordítsák munkahelyteremtésre a vagyoneladásokból származó bevételek 15 százalékát. Mint láthatjuk, vesződséges dolog a foglalkoztatás állami serkentése. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell csinálni; viszont hiú ábránd volna azt hinni, hogy a foglalkoztatáspolitikai aktivitás képes „kárpótolni” a dolgozókat a kapitalizmusért.















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon