Nyomtatóbarát változat

Lehet-e hinni egyszerre Jelcinben és Szolzsenyicinben? Vitalij Moszkalenko, a Beszélő moszkvai íróbarátja, sok más orosz értelmiségihez hasonlóan megkísérli ezt a bűvészmutatványt: Szolzsenyicinhez a szívós nemzeti antikommunizmus köti őket, Jelcin viszont az abszurd, de mégiscsak létező – egyre oroszabb, egyre nemzetibb – demokráciát jelenti számukra. Ez az „orosz és nemzeti” akár találkozási pont is lehetne Jelcin és Szolzsenyicin közt, csakhogy Szolzsenyicin nagy vermonti magányában olyan vastag falat épített maga köré „mély orosz” szellemből, hogy hazaérkezve amiatt is ostorozza honfitársait, ami végre elmozdulás lenne a modernizálódás felé. Nincs igazuk persze a „kényelmes demokraták”-nak sem, amikor Szolzsenyicin írói munkássága részének minősítik a Duma-beszédet; ezzel ismét elfojtják a szembenézés kényszerét a régi dilemmával: nyugati módra modernizálódni vagy orosznak lenni. A Szolzsenyicin október 28-án az orosz Állami Dumában mondott beszédét csekély rövidítéssel a Russzkaja Miszl című párizsi orosz hetilap alapján közöljük.

• Dokumentum