Nyomtatóbarát változat

Dr. Kövér László, Andrási Miklós, dr. Orbán Viktor, Rácz András, Csaba Iván, továbbá a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) által a Magyar Távirati Iroda (MTI) és a Magyar Hírlap ellen indított sajtó-helyreigazítási keresetére indult pert a Fővárosi Bíróság 1988. május 19-én tárgyalta első fokon. A dr. Madarász Vladimirné elnökletével, Potharn Rezső és Horváth László ülnökök részvételével lefolytatott eljárásban a bíróság által hozott ítélet elutasította dr. Kövér László és társai sajtó-helyreigazítási keresetét, a Fidesz tekintetében pedig megszüntette a pert. Az ítélet nem jogerős, az érintettek fellebbezni kívánnak a Legfelsőbb Bírósághoz.

Az ítéletét a bíróság – röviden összefoglalva – a következőkkel indokolta:

1. Az MTI egy igazságügy-miniszteri és belügyminiszteri együttes rendelet vonatkozó szabályai (10/1986. IM–BM. sz. rendelet 1. § a) pontja és 3. § [2] bek.) alapján

„nem jogosult a rendőrségi közlemény felülbírálatára, kötelezettsége arra irányul (...), hogy a hír forrását megjelölje (az ítélet indoklása 5. o. 2. bek.)”

tehát szabályszerűen járt el a hír közlésénél.

2. A Magyar Hírlap a szerkesztőség részéről a közleményhez fűzött kommentárjában

„tényeket nem állított (…a) kommentár véleménynyilvánítás, bírálat”, s mint ilyen, a magyar jog szerint „sajtó-helyreigazítás alapjául nem szolgálhat (az ítélet indokolása 5. o. 3. bek.)”;

a sajtó-helyreigazításra csak tényállítások tekintetében van lehetőség.

3. A Fidesznek nincs perbeli jogképessége, mert nem jogi személy. Mivel a Fideszt

„jogszabály jogi személynek nem ismerte el, ezért (…) a perben félként nem szerepelhet (az ítélet indokolása 6. o. 2. bek.)”

A Fidesz hivatkozása a Polgári törvénykönyvre (57. § [1] bek.) nem helyes, mert

a Fidesz nem „alkotmányosan előírt (sic!) szervezet (az ítélet indokolása 6. o. 4. bek.)”.

Az ítélettel, annak tartalmával, megfogalmazásaival, jogszabály-értelmezésével, érvelésének logikájával kapcsolatban alapvető – az érdemi döntésre kiható – fenntartásaink vannak. A bíróság nem csupán félreértelmezte több helyen az általa is hivatkozott rendelkezéseket, hanem többször contra legem (a jogszabállyal ellentétes) értelmet tulajdonított nekik, kiszakítva azokat szövegösszefüggésükből, több helyen a jogszabályi hierarchia általános elvével szemben alkalmazta a szabályokat, sőt, még a logika alapvető szabályai ellen is vétett.

ad 1.

Az MTI a Magyar Népköztársaság hírügynöksége, sajtószerv, amelyre a sajtóra vonatkozó szabályok irányadóak. A Sajtótörvény (1986. évi II. tv. 3. [1] bek.) a következőket mondja ki:

„A sajtóban közölt tájékoztatás nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi érdekeit, valamint az állampolgárok és jogi személyek jogait, törvényes érdekeit és a közerkölcsöt.”

Ezzel összhangban szól a bíróság által hivatkozott IM–BM. együttes rendelet (10/1986. [IX. 1.]), amely szintén kiemeli a személyiség védelmét a nyomozóhatóságok előtt a folyamatban lévő ügyekről történő tájékoztatással kapcsolatban. A rendelet 3. § (1) bekezdése szerint ugyanis az ilyen

„tájékoztatás nem sértheti az ártatlanság vélelmét és az állampolgárok személyhez fűződő jogait”.


Végül, a Legfelső Bíróság egy polgári kollégiumi állásfoglalása (PK. 14. sz. I.) a következőt mondja:

„A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. (…) Az olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét”.

Az MTI, I. rendű alperes a perben nem bizonyította – ezzel meg sem próbálkozott – a felperesek (dr. Kövér és tsai & Fidesz) által kifogásolt tényállítások valóságát, hanem formális okokra hivatkozva tért ki ez elől. Előadta,

„hogy a Magyar Távirati Iroda a Magyar Népköztársaság hírügynöksége, a jelen esetben hivatalos közleményt, a rendőrség közleményét adta le, megjelölve a forrást a legkisebb változtatás nélkül. Az I. r. alperesnek a hivatalos közlemény kétségbevonására lehetősége nincsen (az ítélet indokolása 5. o. 4. bek.)”.

A bíróság elfogadta a MTI formális védekezését, és eltekintett a valóság bizonyításának követelményétől. A bíróság tévesen hivatkozott az említett IM–BM. rendeletre, mert az – mint láttuk – nem zárja ki (sőt, közvetve megköveteli!) a személyiségvédelem érdekében a valósághoz hű tájékoztatást, s azt, hogy az állítások valóságtartalmát a közreadó sajtószerv vizsgálni köteles. A bíróság által hivatkozott IM–BM. együttes rendelet (10/1986. [IX. 1.] sz. 2. § [1] bek.) kimondja, hogy a

„bűnüldöző szervek (…) a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával biztosítják, hogy az előttük folyó eljárásokról, az egyes ügyekben végzett tevékenységükről a közvélemény hiteles, pontos és gyors tájékoztatást kapjon”.

Az idézett rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy sem azok, de a sajtóra vonatkozó más jogszabályok sem tartalmaznak közlési kötelezettséget, még hivatalos közlemények tekintetében sem. A közölt közlemény valóságáért, ha másnak a nyilatkozata is, az azt leadó hírközlő szerv tartozik felelősséggel – s így adott esetben a helyreigazítási kötelezettség terhét is viselnie kell. A Legfelső Bíróság fent idézett állásfoglalásának (Pk. 14.) indokolása külön kiemeli e kötelezettség társadalmi hátterét:

„A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát (...) a sajtószerv köteles bizonyítani. A sajtó-helyreigazítás rendeltetésének az érvényesülése: a valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének megőrzése, illetve a közleménnyel érintett személy (közérdek vagy egyéb érdek) reális társadalmi értékelésének a biztosítása érdekében akkor is szükség van a valótlan tényállítás helyreigazítására, ha közlés idegen forrásból származik. A jogszabály ezért (…) a mástól szerzett értesülések továbbadása (…) esetében is lehetővé teszi a sajtó-helyreigazítást.”

Az MTI elleni helyreigazítási lehetőséget a sajtótörvény külön megemlíti (19. § [4] bek.), azzal, hogy az ellene hozott jogerős helyreigazító ítélet esetén az összes, az MTI-hírt leközlő sajtószerv is köteles a helyreigazítást közzétenni. Az MTI-nek – a Bíróság által is átvett – vélekedése, hogy nem jogosult a hivatalos közlemény felülvizsgálatára, az MTI valóságnak megfelelő tájékoztatásáért fennálló kötelezettsége miatt minden jogszabályi alapot nélkülöz. Ez a kijelentés ellentmond a személyhez fűződő jogok védelmét biztosító polgári és sajtójogi szabályoknak és jogértelmezési, jogalkalmazási elveknek, általánosabb értelemben pedig a törvényesség alkotmányos alapkövetelményének.

Az MTI és a bíróság felfogása szerint ad abszurdum, a hivatalos szervek által kiadott, sajtóban megjelenő közlemények ellen akkor sem lehetne helyreigazítást kérni, ha azok mindenki számára nyilvánvalóan valótlanok, hamisak vagy személyiségi jogokat, érdekeket sértőek lennének. A sajtó-helyreigazítás jogintézményének alapelvei és garanciái éppen azt szolgálják, hogy a sajtó által közölt személyiségi jogot sértő közlésekkel szemben – azok forrására való tekintet nélkül – igénybe lehessen venni a helyreigazítást. A polgári jogban szabályozott személyiségi jogoknak jellegzetessége, hogy azok abszolút jellegűek, vagyis minden jogsértéssel szemben érvényesülnek. Ez az abszolút jelleg a személyhez fűződő jogoknak a sajtó-helyreigazítás speciális keretei között történő védelmére is vonatkozik. A személyhez fűződő jogok abszolút jellegének a sajtó-helyreigazítás speciális keretei között is érvényesülnie kell. A sajtó-helyreigazítás polgári perrendtartásban szabályozott különleges eljárását éppen a személyiségi jogok fokozott védelmére hozta létre a jogalkotó. Az eljárás bírói útja azt hivatott a jogalkotó szándéka szerint biztosítani, hogy a független bíróság részrehajlás nélkül adhasson utat a személyiségi jogok érvényesülésének. Feltehetően a bíróságnak nem állt szándékában a sztálinizmus idejére jellemző autoriter felfogás támogatása, amely szerint az államhatalom szervei korlátozás nélkül sérthetnének meg alapvető személyiségi jogokat a sajtó útján, mindenfajta jogorvoslati lehetőség nélkül. A Legfelső Bíróság Polgári Kollégiumának 12. számú állásfoglalása külön kiemeli a sajtó által előidézett jogsérelem orvoslásának fontosságát. Részlet az indokolásból:

„A sajtótájékoztatás széles körű nyilvánosságot jelent, az ilyen közléssel elért tömeghatás nagymértékben fokozza a sérelem súlyosságát. Ezért fokozott jogi védelmet tesz szükségessé annak biztosítékául, hogy a közlés megfeleljen a társadalmi rendeltetésének.”

A 12. számú PK-állásfoglalás kimondja továbbá, hogy

„a helyreigazítási kötelezettség független a sajtószerv vétkességétől”.

Jelen esetben azonban az MTI vétlensége is kétséges, hiszen a Fidesz képviselői, a szervezet megalakulásának másnapján, 1988. április 1-jén tájékoztatták a Távirati Irodát a Fidesz, létrejöttéről és elfogadott nyilatkozatának főbb elveiről, szervezésének törvényességéről; majd meghívták az MTI képviselőit az április 2-án tartott sajtóértekezletükre. Az MTI-nek tehát tudomása volt a Fidesz törvényessége mellett szóló jogszabályokról és tényekről.

Emlékeztetünk arra, hogy a Fidesz törvényellenesnek állítása a hírközlő szervek útján mind a szövetség mint jogi személy, mind pedig a közleményben név szerint megemlített személyek személyiségi jogait sérti. A „törvényellenes szervezet” megjelölés egy, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya és vonatkozó törvényei alapján létrejött és annak betartásával működő társadalmi szervezet vonatkozásában nyilvánvalóan hamis állítás, és a Fidesz jogos érdekeit sérti. A törvényellenesség állítása nem tekinthető a sajtó-helyreigazítás szempontjából értékelésnek, minősítésnek, véleményközlésnek, mert a közlemény tényként állítja, hogy

„egyetemi hallgatók és fiatal értelmiségiek egy csoportja törvényellenes szervezet létrehozását kezdeményezte”.

Az állítás tényjellegét maga a bírósági ítélet szóhasználata erősíti meg, amikor ezt mondja:

„Az észrevételek, vélemények (mármint a Magyar Hírlapéi) – az I. r. alperes (az MTI) közleményében foglaltakon túlmenően – semmiféle megjelölést vagy megnevezést nem tartalmazott (sic!) (az ítélet indokolása 2. o. 2. bek.)”.

Ezzel az ítélet azt állítja, hogy az MTI-közlemény a Magyar Hírlap-kommentár „észrevételeivel”, „véleményeivel” szemben megnevezéseket, megjelöléseket tartalmaz. A szembeállításból is nyilvánvaló, hogy a bíróság szerint a közlemény tényállításokat tesz, s ez felperesek (dr. Kövér és tsai & Fidesz) véleménye is.

A rendőrségi figyelmeztetés tényét felperesek sem vonták kétségbe. Ilyen rendészeti eszközhöz a rendőrség akkor fordulhat, ha egy cselekmény nem éri el a társadalomra veszélyességének azt a szintjét, amikor szabálysértési vagy büntető eljárást lehetne vagy kellene indítani. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a rendőrség nem jogosult egy szervezet törvényellenességének megállapítására, s különösen nem egy rendőrségi figyelmeztetés keretében, amely valójában jogkövetkezmények nélküli, nem kötelezően alkalmazandó, nem törvényben (mint az más rendőrségi intézkedéseknél szokásos), hanem minisztertanácsi rendeletben szabályozott jogintézmény. A rendőrség egyébként sem szóban, sem írásban nem jelölte meg, hogy milyen jogszabály alapján tekinti törvényellenesnek a szervezetet. Az MTI-közlemény tehát megfelelő jogalap nélkül állítja, hogy a Fidesz törvényellenes.

Az a tény, hogy maga a közlemény nem említi a Fideszt név szerint, nem kérdőjelezi meg a szövetség mint jogi személy helyreigazítási jogosultságát, mert a Legfelső Bíróság állásfoglalása szerint (PK. 13. I.) sajtó-helyreigazítást az kérhet, „akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető”, s ez az indoklás szerint jogi személyekre is vonatkozik. A közlemény egy szervezetről, annak néhány tagjáról szól, s ennek alapján a Fiatal Demokraták Szövetsége azonosítható.

ad 2.

A Magyar Hírlap védekezésének arra a pontjára, hogy az MTI közleményét tette közzé, ugyanaz vonatkozik, mint amit már a fentiekben írtunk más közleményének, nyilatkozatának átvételével kapcsolatban. A 1037/1986. (VI. 26.) sz. minisztertanácsi határozat az MTI feladatát a következőkben határozza meg:

„2. a hazai nyomtatott sajtó, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és más tömegtájékoztatási eszközök (…) ellátása bel- és külföldi hírekkel, képekkel és sajtószolgálati anyagokkal.”

Az MTI-hírek, közlemények közzétételére a jogszabály nem kötelezi az egyes sajtószerveket. A Magyar Hírlap önállóan kell helytálljon állításainak valóságtartalmáért. (A Fidesz képviselői egyébként a Magyar Hírlap szerkesztőségét is értesítették az április 2-i sajtóértekezletről.)

Az MTI-közleményhez a MH – a szerző megjelölése nélkül – terjedelmes szerkesztőségi kommentárt fűzött. A MH álláspontjával és a bíróság ítéletével ellentétben az újságcikk nem csupán értékeléseket, véleményeket, hanem tényállításokat is tartalmaz. Sem a MH jogi képviselője, sem a bíróság nem bizonyította, ill. indokolta, hogy miért tekinti értékelésnek, véleménynek, társadalmi, politikai, tudományos vitának a cikket, illetve hogy a felperesek által megjelölt sérelmesnek tartott cikkbéli kijelentések miért nem tekinthetők tényállításoknak. Ennek bizonyítása már csak azért is fontos lett volna, mert a logika szabályai alkalmazásával, nyelvtani és tartalmi elemzés útján sem juthatunk más következtetésre, mint hogy a cikk (hamis) tényeket állít.

A Polgári törvénykönyv (79. § [1] bek.) a sajtó-helyreigazítást valótlan tények közlése és való tények hamis színben való feltüntetése esetére teszi lehetővé. Ezzel összhangban a Legfelső Bíróság állásfoglalása (PK. 12. III.) szerint

„véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja.”

A szerkesztőségi cikk (a felperes keresetében egyébként részletesen elemzett) hamis tényállításokat tartalmaz, valamint való tényeket hamis színben tüntet fel. Az említett PK. 12. állásfoglalás II. pontja azt is kimondja, hogy

„sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni...”

A cikk több közvetett és direkt utalással – a közlemény tartalmával egyezően – következetesen törvényellenesnek állítja a Fideszt („a törvényes előírásokat mellőzhetőnek ítélve” etc.). (A különbség csupán annyi, hogy a kommentár név szerint is említi a szövetséget és annak megalakulását.) A továbbiakban a cikk ötödik bekezdésében több mondatával azt állítja, hogy a Fidesz szervezői megsértették az egyesületi törvényerejű rendeletet. A Fidesz azonban nem egyesület, s ezért az egyesületek szabályai nem vonatkoznak rá, így azokat megsérteni nem tudja. Nem felel meg továbbá a valóságnak az a kijelentés sem, hogy a „meghívottak között szerkesztőségünk (…) nem szerepelt”, mivel a Fidesz április 1-jén telefonon értesített minden budapesti napi- és hetilapot, sajtószervet, köztük a MH-ot is a sajtótájékoztatóról (több szerkesztőség el is küldte újságíróit – így pl. a KISZ lapjai).

A PK. 12. állásfoglalás indoklása a következőket mondja:

„A jogsértő közlés történhet közvetetten: célzásokkal, utalásokkal, egyes tényállásrészek elhagyásával, a tényálláselemek téves következtetésre indító csoportosításával. (…) Nyilvánvaló, hogy helyreigazításnak van helye akkor is, ha a sajtó valamely nyilatkozat lényeges értelmének megváltoztatásával, a nyilatkozat egyes elemeinek kihagyásával vagy átcsoportosításával tünteti fel hamis színben a valóságot.”

Mi másnak tekinthető, mint a tényálláselemek, tények hamis csoportosításának, a Fidesz BBC-vel és SZER-rel való állítólagos kapcsolatainak felemlegetése, az MSZMP és a KISZ politikájával való állítólagos nézeteltérés hangsúlyozása, az új Magyarország építésére, a Fideszt megbízókra való homályos utalás stb., s mindezek alapján az olvasóban felidézni szánt talányos ellenségkép sugallása. A Fidesz nyilatkozata és tevékenysége ezeket a rosszindulatú vádakat önmagában is cáfolja.

Ebben az összefüggésben még a Magyar Népköztársaság Alkotmányára való hivatkozás is hamis csengést kap („szervezetet alapítottak, talányos programmal és sűrű hivatkozással az alkotmányra”). Mintha a Magyar Népköztársaság Alkotmánya nem állami rendünk alapja s a törvényességnek a kerete lenne, amely többek között az alapvető emberi jogokat is – gyakran egyedüli jogforrásként – szabályozza. A sajtó-helyreigazítási eljárás jogintézménye

„az egyéni érdekvédelmen kívül a közérdek védelmét is szolgálhatja: ha a valótlan tartalmú közlemény a közérdeket sérti, az érintett is kérhet helyreigazítást”.

Ez esetben nemcsak a Fideszt és említett tagjait érte sérelem, hanem a közérdeket is az alkotmány jelentőségének lebecsülése miatt.

A legsúlyosabb téves tényállítást a cikk a Fidesz nyilatkozata tartalmának idézésekor teszi:

„Ámde mit kezdhetünk például a papírra vetett program ama állításával, hogy nem értenek egyet az MSZMP és ifjúsági szervezete azon politikájával, amely csak hosszabb távon látja megvalósíthatónak a társadalom előtt álló problémák megoldását?”

A nyilatkozat azonban a cikk határozott állításával szemben semmi ilyet nem tartalmaz, s erről a kérdésről még közvetve sem szól! A PK. 12. állásfoglalás indokolása ezt mondja:

„Más megítélés alá esik a bírálat, értékelés, ha a sajtóközlemény a megbírált személyt tévesen idézi, és ezzel a megbírált személyiségét érintően tesz vagy fejez ki valótlan tényállást, illetőleg tüntet fel való tényt hamis színben. Az ilyen tényállás az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén sajtó-helyreigazítás alapja lehet.”

A nyilatkozat hamis ismertetésével a kommentár a szövetséget téves megvilágításba helyezi, jó szándékú és törvénytisztelő voltát megkérdőjelezi anélkül, hogy a nyilatkozat valós tartalmát ismertetné.

Az, hogy a kommentár valamiféle politikai, társadalmi, tudományos vagy művészeti vitához való hozzászólás lenne, s ezért nem képezné általánosságban helyreigazítás tárgyát, az eddig felsorolt valótlanságokon túl, már magának a cikknek a rendőrségi közleményhez való viszonya miatt is megkérdőjelezhető. Vitacikkeket nem rendőrségi közlemények mellé szokás írni, s tudomásunk szerint sem előzetesen, sem a cikk megjelenése után nem folyt, ill. folyik a magyar tudományos sajtó hasábjain vita a Fidesz törvényességéről.

ad 3.

A bíróság szerint a Fiatal Demokraták Szövetsége azért nem állhat perben, illetőleg vele kapcsolatban a Polgári törvénykönyv sajtó-helyreigazításra vonatkozó részét (79. § [1] bek.) azért nem lehet alkalmazni, mert nem jogi személy. A bíróság sajátos értelmezése szerint ugyanis a Fideszt csak „jogszabály” ismerheti el „jogi személynek”. Ez az értelmezés szemben áll az általa hivatkozott jogszabályi rész (Ptk. 28. § [1] bek.) szóhasználatával, amely szerint

„(az) állam az erre irányadó jogszabályok szerint jogi személynek ismeri el az állami, gazdasági, társadalmi szerveket és szervezeteket, ha feladataik szükségessé teszik, hogy vagyoni jogaik és kötelezettségeik legyenek”.

A 28. § (1) bekezdésében ugyanis a mondat alanya nem a jogszabály – amint azt a bíróság tévesen értelmezte –, hanem az állam, amely az irányadó jogszabályok szerint ismeri el a felsorolt szervezettípusok jogi személyiségét.

A jelenlegi magyar jog és joggyakorlat szerint jogi személy keletkezéséhez az adott szervezet állami elismerése szükséges. Az elismerés alapvetően három fő úton történhet (Ptk.-kommentár alapján):

a) Ha a törvény határozza meg a jogi személy típusát, és a típus elismerésén túl a típushoz tartozó jogi személyek létrejöttéhez további állami elismerés nem szükséges. Ezek a szervezetek adott típusként – azaz politikai-társadalmi tömegszervezetként – való megalakulásukkal automatikusan jogi személyiséget nyernek. Jogi személyiségük azonban polgári jogviszonyok szempontjából nem jelentős, mert vagyoni, perbeli stb. részvételük politikai tevékenységükhöz képest másodlagos fontosságú. E társadalmi szervezetek jogi személyiségének az alapja az alkotmány 65. § (2) bekezdése, valamint a Ptk. 28. § (1) és az 57. § (1) bekezdései.

„Jogalanyiságunk elnyeréséhez külön állami elismerésre, nyilvántartásba vételre nincs szükség” (Asztalos László: Polgári Jog I–II. Egységes tankönyv, 1982).

A Polgári törvénykönyv 57. § (1) bekezdése az alkotmányosan elismert szervezeteknek létrejöttük tényével jogalanyiságot ad.

b) Ha az

„adott jogi személy kifejezetten törvényen alapul, közvetlenül jogszabály hozza létre. E körbe elsősorban olyan jogi személyek tartoznak, amelyek a Ptk.-ban szabályozott egyik jogi személy típushoz sem tartoznak.” (Ptk.-kommentár I. kötet [1981] 194. oldal 28. §)

c) Végül az állam egyedi elismerésével, amelynek fő útja a nyilvántartásba vétele.

A Fidesz, országos társadalmi szervezetként jött létre, s mint ilyen az alkotmány és a Polgári törvénykönyv rendelkezései alapján jogi személy, vagyis a fent említett a) csoportba tartozik. Azt pedig, hogy a Fidesznek feladatai ellátásához vagyoni jogai és kötelezettségei kell hogy legyenek, az is igazolja, hogy a szövetség mint jogi személy saját nevében már eddig is több bérleti, ajándékozási, megbízási és adásvételi szerződést kötött. A bíróság szerint azonban, mivel a Fidesz nem „alkotmányosan előírt (sic) szervezet”, és jogszabály sem nyilvánította társadalmi szervvé, ezért nem hivatkozhat a Ptk. 57. § (1) bekezdésére. Az említett bekezdés így szól:

„Az állampolgároknak alkotmányosan elismert politikai szervezetei, szakszervezetei, női és ifjúsági, valamint egyéb társadalmi szervezetei jogi személyek.”

Az alkotmány név szerint csak a Hazafias Népfrontot említi, a pártról pedig nem név szerint, hanem csak általában mint marxista–leninista pártról tesz említést. Az alkotmányosan elismert szervezetek alatt tehát nem csupán a Népfrontot kell érteni, hanem egyéb, a 65. § (2) alapján létrejött tömegszervezeteket is. Ezt konkretizálja a Ptk. 57. §-a, külön említve az ifjúsági társadalmi szervezeteket is (többes számban!).

A Polgári törvénykönyvvel azonos jogforrási szinten álló Ifjúsági Törvény (1971. évi IV. tv. 27. §) felsorolja a jogszabály megalkotása idején létező ifjúsági társadalmi szervezeteket, a KISZ-t és az Úttörőszövetséget, és azt mondja, hogy ezek a magyar ifjúság egységes politikai-társadalmi szervezetei. A jogszabály azonban nem állítja, hogy ezen kívül ne lehetnének, alakulhatnának még az ifjúságnak társadalmi szervezetei, azt pedig nem várhatjuk el egy 1971-ben hozott törvénytől, hogy egy 1988-ban megalakult ifjúsági társadalmi szervezetet is név szerint említsen. Az egységes szó egyetlennek való értelmezése nemcsak nyelvtanilag képtelenség (hogyan lehetne az ifjúság egyetlen társadalmi szervezete egyszerre két szervezet?!), hanem az alkotmány 65. §-ával is szemben áll, tehát az ilyen értelmezés alkotmányellenes, sérti a tömegszervezetekben való egyesülés állampolgári jogát (s természetesen a vele azonos szintű Ptk-val is kollízióban áll). Az Ifjúsági Törvénynek – annak szelleméből következően (amely szerint az ifjúság politikai szerveződésének és érdekeinek mind szélesebb lehetőséget és képviseletet kíván biztosítani a jog eszközeivel is) – nem célja, hogy az ifjúság képviseletét ellátó szervezetek körének bővülését mesterséges, jövőre is kiható kizáró felsorolással megmerevítse. A felsorolás nem is kizárólagos, hanem tényállító jellegű. Az Ifjúsági Törvény azért sorolja fel a KISZ-t és az Úttörőszövetséget, mert különböző jogosítványokkal kívánja felruházni azokat az ifjúságot képviselő tevékenységükben. Nyilvánvaló azonban, hogy nem az Ifjúsági Törvény ruházta fel az említett két szervezetet jogalanyisággal, jogi személyiségük nem az Ifjúsági Törvényből fakad, hanem az alkotmány és a Ptk. előbb hivatkozott felhatalmazásaiból, vagyis abból a tényből, hogy a két szervezet társadalmi szervezet – megalakulása aktusánál fogva –, s jogi személyisége ennek automatikus folyománya. Ez annál inkább igaz, mert a KISZ pl. 1957-ben, tehát 14 évvel az Ifjúsági Törvény előtt jött létre. Az Ifjúsági Törvény nem „legalizálta” a KISZ-t, hanem különböző addig nem élvezett képviseleti és egyéb jogosítványokkal ruházta fel.

A bíróság feltehetően tévedésből értékelte a Fideszt a fenti felsorolás b) pontjába tartozónak, vagyis jogszabály által típuson kívül létrehozandó jellegűnek, s ezért vélte úgy, hogy létrehozó jogszabály hiányában nem jogi személy. A Fidesz jogszabályokban rögzített jogi személy típusba, a „társadalmi szervezet” kategóriába tartozik, s mint ilyen, nem külön alapító jogszabály, hanem a létrehozók megalakító aktusa ruházza fel jogi személyiséggel. Ha azonban az ítélet értelme az (e tekintetben ugyanis az indoklás fogalmazása nem teljesen világos), hogy társadalmi szervezetet csak jogszabály hozhat létre, ha az nincs megnevezve az alkotmányban, akkor a bíróság az alkotmánnyal ellentétesen értelmezte a tételes jogot, s számos létező, megbecsült, politikai életünkben komoly szerepet játszó, bankszámlával is rendelkező (ami sokáig a jogi személyiség egyik fő ismérve volt) társadalmi szervezetünk nem lenne jogi személy, sőt illegálisan léteznek: Magyar Nők Országos Tanácsa, Szakszervezetek Országos Tanácsa és az egyes szakszervezetek, Magyarországi Délszlávok Szövetsége és a többi nemzetiségi szövetségek, Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége, Magyar Világszövetség etc., de az előbb mondottak alapján ide tartozna a KISZ és Úttörőszövetség is, hiszen azokat sem jogszabály hozta létre.

A bíróság állítása, hogy a Fidesz jogi személyiségével kapcsolatban

„a bíróságnak a kereset elbírálásánál nem a tudományos vagy politikai vitákból kell kiindulnia, hanem a hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmaznia” (az ítélet indokolása 6. o. 3. bek.)

félrevezető. Egy szervezet jogi személyisége par excellence jogi kérdés, amelynek eldöntésére bíróság jogosult. A Fidesz jogi személyiségét, társadalmi szervezet voltát és a hatályos jogszabályok értelmezését nem lehet tudományos vagy politikai vitának tekinteni. Ha a bíróság – saját idézett szavához tartva magát – a hatályos jogszabályi rendelkezéseket helyesen alkalmazta volna, akkor nem hozhatott volna a Fidesszel szemben a pert megszüntető ítéletet. (A bíróság ítéletével közvetve, s talán akarata ellenére mégis elismerte a Fidesz jogalanyiságát, amikor a többi természetes személy felperessel egyetemlegesen kötelezte a Fideszt a perköltség fizetésére!)

A fenti érvek alapján a perben hozott ítélet törvénysértő és megalapozatlan.

• Dokumentum