Skip to main content

Szegény központ!

Vissza a főcikkhez →


A kincstár létrehozásának lényege, hogy a költségvetési szervek megszűnnek pénztulajdonosok (bankszámlatulajdonosok) lenni; ehelyett egységesen kezelt, alszámlákból álló kincstári számláról folynak ki majd a pénzek az államháztartásból. A mostani, szétaprózott pénzkezelés egyik hátránya, hogy nagy mennyiségű elfekvő pénzt teremt, és ez növeli a büdzsé kamatterheit. Jelenleg az állam mint olyan jóval kevesebb pénzt tart a Magyar Nemzeti Bankban, mint költségvetési szervei és különféle alapjai.

Táblázat: A központi állami és a nem központi állami bankszámlák állása 1993. és 1994. október 31-én (milliárd forint)


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

1993. okt.

1994. okt.

Forgóalap

54,3

8,7

Az állami költségvetés egyéb számláia

19,4

20,1

Központi számlák összesen

73,7

28,8

Költségvetési fejezetek és szervek

43,5

52,9

Társadalombiztosítás

7,7

3,8

Elkülönített állami pénzalapok

15,5

24,7

Fejezetek, tb., alapok összesen

66,7

81,4

BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZESEN

140,4

110,2

a) Beszedési számlák; letéti, lebonyolítási, zárolt számlák; az ÁVÜ és
más vagyonkezelők számlái
Forrás: Pénzügyminisztérium



A forgóalap, amely a központi folyó kifizetésekre szolgál, s ekként az állam pillanatnyi fizetőképességét mutatja, igen rosszul állt októberben (hisz szeptemberben még csaknem 57 milliárdon állt). Ha a kincstári reform keretében az intézményi folyó számlákat a forgóalaphoz csatolják, az jelentősen megnöveli az állam likviditását. Egyelőre azonban az intézmények jórészt maguk rendelkeznek számláik felett, s fölös pénzeiken kincstárjegyeket vásárolnak, hogy aztán bekasszírozzák gazdájuktól, a Magyar Államtól az utánuk méltán járó kamatot. Októberben a költségvetési szervek összesen 17,8 milliárdot költöttek állampapír-vásárlásra, és 15,9 milliárd folyt be hozzájuk állampapír visszaváltás címén (vagyis annak folytán, hogy az állam kamatostul visszavásárolt tőlük állampapírokat). Ezen belül a Miniszterelnöki Hivatal 118,9 millióért vett és 210 millióért adott el állampapírt; az Országgyűlési Hivatal 313,5 millióért vett, 310-ért adott el; az Országos Rendőr-főkapitányság 1 milliárdért adott el. A rekorder a Környezetvédelmi Alap (5,8 milliárdos vétel, 5,2 milliárdos eladás), a BM Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (4,9 milliárd – 2 milliárd) és a légiforgalmi igazgatóság (1,7 milliárd –1,8 milliárd). A nagy budapesti egyetemek, meg persze a különféle alapok (kisvállalkozói, műszaki fejlesztési, kereskedelemfejlesztési) is jelentős forgalmat bonyolítanak le, de nem maradnak ki az üzletből a főiskolák, az akadémiai intézmények, a Fővárosi Bíróság és a számvevőszék sem.

Az önkormányzatok pénzügyi pozíciója jelentősen romlott: október végi betétállományuk 71,6 milliárd forint, hitelállományuk 36,6 milliárd volt, az egy évvel korábbi 80, illetve 15,9 milliárddal szemben. Az önkormányzatok működésének finanszírozására szánt, ám október végén átmenetileg az OTP-ben szunnyadó pénz 20,2 milliárd volt, nagyjából akkora, mint az a 21,5 milliárd, amely az önkormányzati iskolák, kórházak, szociális intézmények számláin bukkant föl.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon