Skip to main content

Fenékküszöb-kronológia

Vissza a főcikkhez →


1994. december1995. január: Kiújul a vita arról, hogyan folyjék tovább a Szigetköz vízpótlása. Egy december 14-én közzétett „nyilvános előminősítő pályázat”-tal a „vízpótlás ideiglenes megoldására” – valójában kőgát építésére – keresnek vállalkozót. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) kilenc elképzelt változat közül az 1843-as folyamkilométernél elhelyezendő fenékküszöböt részesíti előnyben. A Környezetvédelmi Minisztérium a vízpótló rendszer kihasználásának, illetve – szükséghelyzetekben – a szivattyús vízpótlásnak a híve. Közeleg az összecsapás napja, január 12-e.

Január 10.: A Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége, valamint Győr, Mosonmagyaróvár és Győr-Moson-Sopron megye önkormányzatai nyilatkozatban sürgetik a vízpótlás megoldását a vegetációs időszak kezdetéig; egy, a nyilatkozathoz csatolt – de alá nem írt – papíron egyértelműen a fenékküszöb mellett foglalnak állást. Erre a megoldásra esküszik az MSZP környezetvédelmi csoportja is. A várva várt január 12-i kormányülésen azonban Bartha privatizációs kormánybiztos menesztése kerül terítékre, a vízpótlásügyben nem születik döntés. Viszont egy héttel később, 19-én fölhatalmazza a kormány Horn miniszterelnököt, hogy tárgyaljon szlovák kollegájával a szigetközi vízpótlásról.

Január 25.: Horn–Meciar-találkozó Budapesten. Szóban megállapodtak: lehetőleg március 20-ig tető alá hozzák az alapszerződést; a szlovákok az Öreg-Dunába 400, a Mosoni-Dunába 43 köbmétert juttatnak másodpercenként, mi viszont megépítjük a fenékküszöböt az 1843-as folyamkilométernél.

Február 7.: Megkezdődik a parlamentben az általános vita a KHVM által benyújtott határozati javaslatról. „Keresztgát” építése javallatik, továbbá rendszabályok arról, miképp használják, ill. ne használják ki a dunakiliti duzzasztóművet mint Bős–Nagymaros egyik „főlétesítményét”. Egy február 8-án kiadott kormányhatározat „fenékgát”-építést szorgalmaz. A parlamenti vita során kiderül, nem tudni, pontosan miben állapodott meg Horn és Meciar, mivel a találkozóról készült szlovák és magyar emlékeztető nem egyezik.

Március 7.: Szavazás a parlamentben a határozati javaslat módosító indítványairól. A megszavazott szöveg szerint a konkrét műszaki megoldásról a kormány „saját hatáskörében dönt”; a Ház fölkéri a kormányt, hogy – figyelemmel Hágára – kezdeményezzen szerződést a szlovák féllel a szigetközi vízpótlásról, és próbálja végre megkötni az ideiglenes vízmegosztási szerződést is (a kettő nem ugyanaz). A házszabálytól való eltéréshez, miszerint a végszavazásra is aznap kerüljön sor, nem jön össze a 4/5-ös támogatás, így a határozatot a parlament 14-én fogadja el.

M
árcius 17.: Átvágják a nagymarosi körtöltést.

Március 19.: Párizs, európai stabilitási konferencia. Horn és Meciar aláírja a magyar–szlovák alapszerződést. Meciar mindjárt jegyzék átadásával ad hangot az 1201-es ET-ajánlásra vonatkozó passzus értelmezésében elfoglalt szlovák álláspontnak.

Április 6.: Miután Duna-ügyben a felek szakértői hetek óta nem jutottak egymással dűlőre, Horn–Meciar-telefonbeszélgetésre kerül sor.

Április 8.: Szakértői szinten létrejön a magyar–szlovák megállapodás, „egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni-Dunában” címmel. A magyar kormány 13-án – újból határozatot hoz a „fenékgát” építéséről, s e célra 450 millió Ft-ot ad a költségvetés általános tartalékából. Az egyezséget a szlovák kormány 18-án hagyja jóvá.

Április 19.: Budapesten, helyettes államtitkári kontra kormánybiztosi szinten aláírják a megállapodást. Eszerint a szlovákok a Mosoni-Dunába bocsátott vízhozamot azonnal 43 m3/sec-ra növelik, a Duna-főmeder „évi átlagban” 400 m3/sec-os vízhozamát pedig az aláírást követő napon biztosítják, a magyarok 10 napon belül megkezdik és 50 napon belül befejezik a „víz alatti gát” építését az 1843-as folyamkilométernél.

Április 25.: Kezdődik a fenékküszöb építése. Kivitelező: a Hídépítő Rt., amely a decemberi pályázat 11 (ill. az elbírálás első fordulója után megmaradt 4) jelentkezője közül került ki győztesnek.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon