Skip to main content

A koncepcióról

Vissza a főcikkhez →


A sajtóban megjelent információk alapján, címszavakban felsoroljuk az új kormány készülő privatizációs koncepciójának legfontosabb elemeit.

Gyorsítás. 1997 végéig be kell fejezni a privatizációs folyamatot. A gyorsítással meg lehet menteni a termelővagyon értékéből, ami még menthető. Ejteni kell az előző kormányzat „Előbb feljavítani, utána eladni” elképzelését.

Készpénzes privatizáció előnyben. Először a készpénzt ajánló vevőknek kell felajánlani a vagyont. A kedvezményes technikák (részletfizetés, lízing, vezetői és munkavállalói kivásárlás) csak akkor versenyezhetnek a készpénzes ajánlattal, ha a később fizetendő részleteket jelenértékre átszámítva nem kapunk kisebb árat, mint amennyi készpénzt adnának a felajánlott vagyontárgyért.

A „tartós állami vagyon” körének lényeges szűkítése.

Az ÁVÜ és az ÁV. Rt. összevonása. Az utódszervezet az esélyesebb elképzelés szerint részvénytársaságként (Állami Privatizációs Rt.-ként) működik tovább; más elképzelés szerint állami hivatal „örökli” a magánkézbe adandó vagyont. Az összevonás után az apparátus létszáma a felére csökkenne.

A központilag irányított privatizáció 30-40, az energia- és közszolgáltatási, vegyipari és pénzügyi szektorban működő nagyvállalatra szűkül; itt lelhető fel a privatizálandó vagyon 4/5-e. E körben ad hoc bizottságok egyedi megoldásokat dolgoznának ki.

A kis- és középvállalatok (a vagyonérték 20 százaléka) esetében nyilvános listát tesznek közzé, mégpedig az új privatizációs törvénycsomag őszre várható megjelenését követő 30 napon belül. A lista vagyoni, üzleti adatokat és eladási limitárakat tartalmaz; ha ezután záros határidőn belül nem érkezik ajánlat, az adásvételi szerződés a közzétett áron bárkivel megköthető. A kis cégek (amelyek tőkéje a 600 millió forintot, létszáma az 500 főt nem haladja meg) esetében a vevőt a menedzsment (igazgatóság) választja ki (az állami privatizációs szervezet jóváhagyásával), döntését „memorandumban” kell megindokolnia.

„Országalapok” létrehozása az állam kezén maradt kisebbségi részvénycsomagokból, a pénzügyi befektetők becsalogatására.

Kárpótlási alapok a közepes és gyenge vállalatok kisebbségi részvénypakettjeiből; 8-10 ilyen alap működne, ezekből lehetne kárpótlási jegyekkel részesedést vásárolni.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon