[Zádori Zsolt]

Nyomtatóbarát változat

Lépes Péter, a Népjóléti Minisztérium (NM) helyettes államtitkára szerint a közeljövőben több egészségügyi intézménynél is a racionális működtetés érdekében meg kell változtatni a jelenlegi tulajdonformát. De az ezután létrejövő számos társasági forma közül csak egy lesz a közhasznú társaság (kht.).

Mások viszont, köztük a minisztériumi vezető egykori cége, a Rolicare, esküsznek a kht.-ra. Kétségkívül sok előnnyel jár: a kft.-re vonatkozó szabályok érvényesek rá, mégsem fizet társasági adót, a kormányzati szervek felette csak törvényességi ellenőrzést gyakorolnak, de ez az állami támogatást nem zárja ki, önálló (saját vezetőség, működési szabályzat), olcsóbb – alkalmazottai nem közalkalmazottak, bérüket a teljesítmény után kapják – rugalmas: nem kell központi engedélyezés. E vonzó lehetőségekkel az áll (?) szemben, hogy a kht.-tagok közt a közhasznú tevékenységből származó nyereség nem osztható fel, azt minden esetben vissza kell forgatni. (L. Beszélő, június 29.) Az egészségügyi finanszírozásban járatosak mindenesetre állítják, hogy rosszul működő, deficites kórházat nem lehet csupán azzal rendbe hozni, hogy az intézmény új tulajdoni formát kap.

Már a Tolna megyei Dombóváron is abban reménykedtek, hogy az önkormányzat és a Rolicare alapította kht. egy nagyobb rendszerbe illeszkedhet, de egyelőre ebből még kevés látszik. Vas megye lehet az első, ahol Integrált Egészségügyi Szolgáltató Kht.-t alakítanak. A tervek szerint a 9 intézményt menedzselő társaságban 50 százalékkal részesedne a Rolicare, míg a maradékon a megyei közgyűlés, Celldömölk, Körmend és Sárvár önkormányzata osztozna.

A Rolicare nem most csöppent a megye egészségügyébe. 1991-ben műveseállomást létesítettek, tavaly aztán a megyei kórházzal már gyógyszerforgalmazásra és CT-üzemeltetésre is szerződtek. Sőt, 150 milliós ígérvényt tettek egy az önkormányzat tervei közt szereplő onkoradiológiai tömb létrehozásának érdekében. Az 1,35 milliárdos parlamenti céltámogatást meg is szerezték. (Igaz, az ügy alszik, és a 150 milliót csak a munkák végén vették volna igénybe.)

Amikor márciusban megszületett a Bokros-csomag, és lemondott Kovács Pál miniszter, egy olyan munkaanyag szivárgott ki az Egészségpénztárból (l. interjúnkat), amelyben elfekvővé minősítették a megye három kisvárosi kórházát. Pánikhangulat alakult ki. Ekkor kopogtatott a megyei kht. tervével a Rolicare. A hat intézményt tulajdonló megyei közgyűlés megörült annak, hogy valaki részt vállalna az egyre szaporodó gondokból, a kisvárosok pedig belekapaszkodtak az utolsó szalmaszálnak látszó ajánlatba.

A Rolicare igyekezett mihamarább nyélbe ütni az üzletet, ám az önkormányzatiság malma lassan őröl: máig nem született végleges döntés, csupán egy szándéknyilatkozat. Időközben az NM-mel és az OEP-pel sikerült megegyezni egy viszonylag enyhébb 415 ágyas (15 százalékos) megyei ágycsökkentésben. Ám a kórházak tevékenysége áttolódott volna az aktív betegellátástól az elfekvő irányába. Ez presztízscsökkenés mellett kevesebb támogatást is jelentene. Jelenleg a viszonylag jól strukturált, anyagilag stabilabb helyzetű kórházzal rendelkező Sárvár halogatja a döntést, a megyei kht.-től jobb pénzügyi helyzetet remélő másik két önkormányzat viszont támogatja azt.

A közgyűlésben komoly vita alakult ki, hogy egyáltalán szükséges-e a kht.-ba bevonni bármiféle magánvállalkozást. (Június közepén egy nemzetközi konzorcium, az Innovation Trade Service Kft., a holland Phillipsszel, a magyar Kortexszel és a német N–I–M-mel felálló csoport is jelentkezett, de ajánlatukat a közgyűlés nem fogadta el. A társaság vállalta, hogy pontos ütemterv alapján felmenő rendszerben veszi át a kórházak menedzsmentjét. A befektetéstől sem elzárkózó, nagy tőkeerejű cégcsoport csak a sikeres megtakarítások után kért volna részesedést.) A többség, az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők úgy érveltek, hogy helyi viszonyoktól független – objektív, nagy tapasztalatokkal bíró, tőkeerős, invenciózus társra egy eredményes kht.-alakításhoz feltétlenül szükség van. A megyei orvosi kamara egy állásfoglalásában ugyan lehetőséget látott egy integrált egészségügyi ellátórendszer kialakítására akár kht. formájában is, de – szerintük – a Rolicare olyan mértékű rendelkezéshez jutna „felelősség nélkül” a hálózat felett, mely hasonlatos lenne a térítés nélküli privatizációhoz. Emellett szakmai garanciákat sem ad, ezért félő, hogy a betegellátás színvonala romlana.

A kamaravezetés, sőt az SZDSZ szakértője is számos kifogást emelt a készülő, a kht. működését szabályozó társasági és megbízási szerződésekkel szemben. Nincs megfogalmazva a menedzsment feladata, nem tisztázott, hogyan veszi át „folyamatosan” a korábbi kórházirányítás funkcióit. A Rolicare nem ígér mást, mint hogy az Egészségbiztosítónál kialkudott pénzt osztja újra. A szerződések nem szabályozzák a kht.-menedzsment díjazását, és nem számolnak a működtetés költségeivel sem.

Az MSZP–SZDSZ-többség, szemben a koalíciós partnerrel, a most nemet mondó KDNP-vel, rendíthetetlen. Állhatatosságukban szerepet játszhat, hogy a megyei kórház orvosigazgatója, Kovács L. Gábor az eddigi tehetetlenséget kárhoztatva – melegen ajánlotta a Rolicare-t. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a kórházvezető másodállásban a Rolicare labor-szaktanácsadója volt, és ő írta a cég országos laborprojectjét.

A képviselők meggyőzésében kulcsfontosságú volt az egészségügyi bizottság Budapestre, a Rolicare központjába összehívott kihelyezett ülése. Itt – a résztvevők állítása szerint – a számos előny mellett a cég előadója szóba hozta, hogy egykoron a vállalkozás alkalmazottja volt Lépes Péter, és nagyon jó a kapcsolatuk Illés Bélával, az OEP főigazgató-helyettesével is.

A közgyűlés alelnöke, Vágó Attila szerint, a megyei kht. bár egy szükségmegoldás, mégis túloznak a kritikusok. A Rolicare nem tudja érvényesíteni akaratát az önkormányzatok rovására, hisz a végső döntést azok hozzák. A kht.-n belül is a fontosabb ügyekben csak egyhangúan határozhatnak. De a bírálók épp a bonyolult, hosszadalmas döntési mechanizmust kárhoztatják: vagy nem működik a kht., vagy a többi tagnak nem marad más hátra, mint megszavazni a Rolicare önálló döntéseit.
A kht. legalább 10 évre alakulna, megszüntetni idő előtt csak a tagok egyhangú határozatával lehet. 10 évre szerződni a visszavonulás lehetősége nélkül, amikor a tb csak egy évre köt szerződést, egy most önállóvá váló intézménynél felettébb kockázatosnak tűnik.

A közgyűlés alelnöke szerint a megbízási szerződés érdeksérelem esetén bármikor egyoldalúan felmondható. A kht. társasági szerződése azonban nem rendelkezik ilyen különleges esetről.

• Gazdaság és társadalom