Skip to main content

Pofára vagy pártra

Vissza a főcikkhez →


A hétvégi önkormányzati választás egyik nagy újdonsága volt, hogy a tízezer főnél nagyobb települések is közvetlenül választhatták polgármestereiket. 1993–94-re – különféle okokból és intenzitással – már mindegyik párt támogatta ezt a törvénymódosítást. Azt azonban senki sem tudhatta előre, hogy a választók a nagyobb település első emberét az ismertség, elismertség vagy párttámogatás alapján választják.

Vasárnap mindenesetre 103 város első alkalommal közvetlenül választó közössége 55 helyen újraválasztotta az egykor közvetve a hivatalába került polgármesterét. (E 103 városról az MH közölt adatokat.) Pedig közülük 28-nak is megváltozott a párttámogatása. A valamikor független helyi vezetők közül most 16-an elfogadták legalább egy politikai párt támogatását (a legtöbbjük, 8 jelölt az MSZP-ét). Csak egy helyen választotta az egykori párttámogatott (FKgP) a függetlenséget.

1990-ben a 103 település polgármestere közül 41 független volt, a számuk most csak 19. Igaz, közülük tizenhárom 1990 óta notóriusan az.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon