Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Ezt azzal indokolják, hogy, ha már elkezdték, be is kell fejezni a bankkonszolidációt. Még ez év végéig 17,6 milliárd forint alárendelt kölcsöntőkét kívánnak nyújtani a konszolidációban már eddig is érintett nagybankoknak (Magyar Hitel Bank, Kereskedelmi és Hitel Bank, Budapest Bank), továbbá a Takarékbanknak és a takarékszövetkezeteknek.

Cégadósságokból államadósság

A cél az, hogy e bankok szavatolótőkéje (korrigált saját tőkéje, mely magában foglalja többek között az eredményt és az eredménytartalékot is) most már valóban a kívánatos nyolcszázalékos mértékben fedezze azokat a kockázatokat, amelyek a nehezen vagy csekély valószínűséggel visszakövetelhető (kétes vagy rossz) kinnlevőségekből erednek. A bankkonszolidáció első, 1993. végi lépcsőjében az említett bankoknak, továbbá az Agrobanknak, a Mezőbanknak és a Dunabanknak együttvéve 116 milliárd forint értékű konszolidációs kötvényt adtak át, hogy ekképp 0 százalékra tornásszák föl a szavatolótőke szintjét; az idén májusban további 18 milliárdos feltőkésítési akció következett – döntően szintén kötvényátadás formájában –, négyszázalékos tőkeszintet célozva meg. A pénzintézeti törvény azonban a nyolcszázalékos szintet írja elő. A most tervezett kölcsönnyújtás és az eddig kultivált kötvényátadás között az a döntő különbség, hogy a följavított bank az utóbbi esetben kapja, az előbbi esetben fizeti a kamatot a kapott tőke után. De az államadósság mindkét esetben nő. Az 1993-ban lefolytatott hitelkonszolidációval együtt az eddigi konszolidációs számla már közel 316 milliárdra rúg, ami az idei költségvetést tisztán 51 milliárd, a jövő évit pedig 89 milliárd kamatköltséggel terheli meg.

Persze az állam, ha már a tőkét adja, oda is akar hatni, hogy a megsegített bank javítsa gazdálkodását. A bankoknak konszolidációs tervet kellett készíteniük, egyes tervekkel azonban a Világbank nem volt megelégedve, így szeptemberben a Pénzügyminisztérium (PM) „kibővített” programot kért némely bankoktól, ezt szabva meg a további kölcsönnyújtás feltételéül. A PM mostanában vallott fölfogása szerint azonban nem tanácsos a tőkejuttatás megtagadásával fenyegetni a bankokat, elég, ha a megfelelően részletes tervekhez igazítva kötnek új munkaszerződést a bankvezetőkkel.

Bizonyosnak látszik, hogy fél évvel meghosszabbítják az eredetileg ez év végén lefújni tervezett adóskonszolidáció határidejét. Azok a cégek, amelyek valamelyik konszolidált banknak tartoztak, 1993–94 fordulóján kérhették, hogy a bankok megvásárolják vagy részvényekért cserébe elengedjék, esetleg átütemezzék adósságaikat. Ennek fejében „reorganizációs tervvel” kellett igazolniuk „távlati” életképességüket. Összesen 13 ezer vállalatot értesítettek a nagy lehetőségről, de csak 1900-an jelentkeztek. A program „gyorsított” változatába – amikor is a reorganizációs tervet a tárcák is véleményezték, mégpedig sebtében – eredetileg 55 cég került be (54 milliárdos tartozással), ám csak 13 esetben született valamilyen megállapodás, ezek közül is csak 4 esetben (Tokaj Kereskedőház, Elzett-Certa, Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Rt., Alföldi Nyomda) kötöttek szerződést a kb. 1,1 milliárd forint adósságuk rendezésére. Két cég „reorganizációs” tervét elutasították, más jelentkezők lemorzsolódtak, így jelenleg 22 vállalat folytat tárgyalást a „gyorsított” adósságrendezésről.

A látható kéz

Az államot, amidőn fokozza banktulajdonosi befolyását, a PM testesíti meg. E fejleményt az 1993. végi nagy feltőkésítés készítette elő: az állami részesedés ekkor 75 százalékra vagy messze afölé emelkedett a följavított bankokban – az Agrobank kivétel: itt 30 százalékos arányra tett szert, a korábbi 5-6 százalékkal szemben –, s fő tulajdonossá a PM lépett elő, megtépázva az Állami Vagyonkezelő Rt. hatalmát (Beszélő, 1993. dec. 16.). A kormányváltás után azonban kisebbfajta interregnum következett be, így eshetett meg, hogy a perspektivikus szálak bankügyben is a jelző nélküli privatizációs kormánybiztos műhelyében gombolyodtak, és hogy rövid időre esély nyílott az OTP gyors privatizálására. Október közepén azonban Soros György kénytelen volt „felfüggeszteni” ajánlatát, közvetlenül ezután pedig külön bankprivatizációs kormánybiztost neveztek ki, aki tevékenységét a PM berkein belül fejti ki (Beszélő, 1994. nov. 17.). Az újabb tervek szerint a bankprivatizációs kormánybiztos fennhatósága alatt egy Bankkonszolidációs és Privatizációs Titkárság nevű, öt tagból álló grémiumot állítanak föl, s ehhez kerülnek majd a tulajdonosi jogok a legalább 30 százalékban állami részesedésű bankok fölött. Így most már a BKPT igyekszik rábírni a bankokat arra, hogy olcsóbban működjenek, és megszabaduljanak rossz és kétes követeléseiktől. A titkárság fő reszortja az lesz, hogy megszabja a bankkonszolidáció soron következő feladatait, és ellenőrizze a végrehajtást. Abban reménykednek, hogy az elsöprő tulajdonosi többség módot ad a hathatós irányításra, bár ehhez megfelelő embereket is kell delegálniuk a bankok igazgatóságába és felügyelő bizottságába. A soron következő bankközgyűléseken mindenütt szétválasztják majd egymástól az elnöki és a vezérigazgatói posztokat.

Ha egyszer az állam tulajdonos, akkor legyen tulajdonos! – ez a látszólag magától értetődő elv vezérelte az előző kurzust is a tulajdonosság (igaz, a mostaninál jóval szélesebb körű) centralizációja során. Nyitott kérdés, vajon megy-e a világ elébb a mégoly részletes üzleti tervek hivatali ellenőrzése által. Ezenfelül a BKPT-féle tulajdonlás a több mint 90 százalékban államinak megmaradt OTP-re is kiterjed majd, amely pedig, megfelelő tőkével bírván, nem szorult rá a bankkonszolidációra. Az olyan felröppentett hírek pedig, amelyek szerint a Kereskedelmi Bank és az MHB helyzete azáltal oldódik meg, hogy az OTP, illetve a Postabank bekebelezi őket, máris időszerűségüket vesztették. Mindemellett végig szeretnék vinni a Budapest Banknál megkezdett privatizálási folyamatot, négy kisbankot pedig három hónapon belül el szeretnének adni, cselekvési (vélhetően beolvasztási) tervekkel fölkészülve arra az eshetőségre, ha ennyi idő alatt mégsem jelentkezik rájuk vevő.

A kormány programjában a rövid távú gazdaságpolitikai intézkedések között ígérte, hogy „felülvizsgálja és leállítja az adós- és bankkonszolidációs programokat, és új programokat dolgoz ki”. Hát, íme.

• Belföld