Skip to main content

Zolnay János

Zolnay János: Gyerekviadal Dabas-Sáriban


„Hát hogy jön ahhoz az a pap, hogy megmondja, kinek milyen iskolába kell járni!”

– fakadt ki a telefonkezelő asszony, mielőtt kapcsolta a Dabas-Sári iskola igazgatói irodáját; Dabason akkoriban még nem volt crossbar-telefon. A kisváros Sári nevű településrészén a szeptemberi iskolakezdés botrányba fulladt, és a napok alatt országossá terebélyesedő vihar azokat is felzaklatta, akik általában közönyösen szemlélték a politikai skandalumokat. Az emberek érzékenyebben reagálnak a közéleti összecsapásokra, ha az gyerekeket érint.

Zolnay János: Szirénhangok

Orbán, Giczy és az MSZP „nemzeti szárnya”


„Éhes disznó makkal álmodik”

– foglalta össze röviden lapunknak Szekeres Imre szocialista frakcióelnök Giczy György törekvését a kormánykoalíció megbontására. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a párt országos választmányának hétvégi ülésén az MSZP „nemzeti” politikusait biztatta, hogy álljanak a sarkukra a koalícióval szemben.


Gosztonyi Ágnes, Zolnay János: A gyógyítás megelőzése


Leválasztás

Június 8-án Makara Péter, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) megbízott igazgatója értekezletet tartott, ahol bejelentette: szakmai koncepciójába nem fér bele a NEVI négy szatellitintézménye, a Szív Tv-t üzemeltető Szívesház (a felszámolása még májusban, dr. Buda Béla igazgatósága alatt megkezdődött), a természetgyógyász csoport, a Caritas Egyházi Mentálhigiénés Program, illetve a Budai Drogambulanciát és Módszertani Központot működtető Drogmegelőzési Program.


Zolnay János: Fortinbras comes back

Orbán Viktor megtartotta elnöki beszédét az MDF IX. Országos Gyűlésének második napján


Für Lajos pártelnök offenzívát ígért az MDF „gyászévének” letelte után. A tanácskozás egyetlen, érdemi vitája mégis csupán arról a kérdésről bontakozott ki, hogy a párt mely más pártok felé orientálódjék. Az MDF több évre szóló cselekvési programját szövegező Kulin Ferenc egyértelműen a kisgazdákat mellőző hárompárti ellenzéki koalíciót akar. A tervezetet opponáló Boross Péter viszont a politikai üzletkötés időszerűtlenségére és a kétfrontos harc veszélyességére hivatkozva törölni javasolt minden olyan mondatot, amely „más pártokat minősít”.

Zolnay János: Minden fideszesben van egy kis Trombitás

A Magyar Polgári Párt (Fidesz) kongresszusa


Hetedik születésnapi kongresszusán a Fidesz botladozva próbált menekülni saját múltja elől. A pártelnök a záró sajtótájékoztatón kérlelte a sajtó gyér számban megjelent munkatársait, ne szekírozzák tovább azzal, hogy mi a különbség az alternatív radikális és az ökoszociális konzervatív fideszes önkép között. A programnyilatkozat elfogadásával lényegében lemondtak a kontinuitás látszatáról, mondván, filológiai kérdéssé vált, hogy mennyit változott a párt a hősidők óta.

Zolnay János: Térszerződés

A főváros készülő Általános Rendezési Terve


„Körülállták a terepasztalt, és ide-oda rakosgatták a panelházakat” – emlékezett megértő iróniával hatvanas évekbeli várostervező kollégáira Konrád György néhány héttel ezelőtt egy tévés stúdióbeszélgetésen. Az író – Preisich Gáborral, Budapest egykori főépítészével vitatkozva úgy érvelt, hogy nemcsak a pártvezetők, de a mérnökök is korlátlannak gondolták város- és társadalomtérvezői lehetőségeiket.

Zolnay János: Bújt az üldözött

A dabasi polgármesterválság


Tizenhárom nappal a határidő lejárta után Horváth István, Dabas kisgazdaszínekben újraválasztott polgármestere rájött, hogy apró, de végzetes hibát követett el. A képviselő-testület állásfoglalását kérte, hogy maradhat-e a DETCOM Rt. telefontársaság igazgatótanácsának elnöke. Megkapta. A képviselők megkezdték a procedúrát az összeférhetetlenség kimondására – ahelyett, hogy felszólították volna a polgármestert, mondjon le valamelyik tisztségéről.

Zolnay János: Berlusconi a megyeházán

 
„Mindössze tizenhat magyar ember van ebben a közgyűlésben” – összegezte napirend előtt tett indítványa kudarcának okát Csurka Endre MIÉP-es Pest megyei képviselő március 17-én.

(Sa­lamon Ferenc), Zolnay János: Helyreigazítás

Zolnay János: Ebek harmincadján (Beszélő, 1995. március 16.)


Valótlanul állítottuk cikkünkben, hogy Faragó János változatlanul a helyiségek privatizációjáért lobbbyzik. Ezért az állításért elnézést kérünk az érintettől és az olvasóktól.
 
A fenti megállapítást csak idézetként vagy szerzői véleményként közölhettük volna.
A helyreigazítási kérelem többi részét véleményként közöljük.


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 1995. március 16-án megjelent 11.






Zolnay János: Ebek harmincadján

Önkormányzati ingatlanvagyon


A mindössze öt főre zsugorodott SZDSZ-frakció tagja – a párt kerületi polgármesterjelöltje – Groó Rudolf szerint a decembertől egyfős abszolút többséggel rendelkező szocialisták szeretnék a (most zárult négyéves) múltat végképp eltörölni. Gazdálkodási koncepciójuk nincs, de azért – biztos, ami biztos – lerombolják a korábban létrehozott szervezeteket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon