A korábbi évtizedek centralizációs és decentralizációs periódusai nem hagyták érintetlenül a gyártelepet: az 1972-ben létrehozott Csepel Művek Trösztöt 1983-ban szüntették meg, helyén 13 önálló vállalatot hoztak létre. Az önállósult vállalatok örökölték a korábban felvett hitelek képtelen nagyságú törlesztési kötelezettségét is, ami hozzájárult későbbi ellehetetlenülésükhöz.
Októberi terefere
A jelentésből megtudhatjuk, hogy 1992. október 21-én mintegy tizenöt amatőr művészeti szövetség képviselői hallgattak meg tájékoztatást a közművelődési pályázat 1992. évi tapasztalatairól, és megvitatták a szóban forgó alapítvány koncepcióját. A résztvevők el voltak ragadtatva a pályázati rendszertől, és egy emberként támogatták az alapítvány gondolatát. Balázs Árpád, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke szerint:
„A pályázati rendszer jó, neki a legjobbak a tapasztalatai.
Sepregetők
1988. november 7-én, miközben tízezrek a bécsi áruházakban ünnepeltek, a Fidesz aktivistái munkásruhában söprögették a belvárosi utcákat. Akciójukat a rendőrség nem honorálta, ám az ünnepcsere mégis bekövetkezett. A vágy beteljesülését szükségképpen követő kiábrándulás azonban váratott magára, március idusának rebellis jellege megszűnt ugyan, ám az államosítás aktusa elmaradt.
Budapest 1993–1994-es fejlesztési tervéről volt szó azon a szimpóziumon, amelyet február 12-én rendezett a Főpolgármesteri Hivatal a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A főpolgármester tájékoztatóját követően Enyedi György, Iványi György, Komoróczy Géza és Sárközy Tamás mondott véleményt az előterjesztésről, illetve fejtette ki álláspontját a főváros fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről.
A vitát megelőző sajtóértekezleten Győrffy Miklós felvetette, hogy „professzor urak esetleges pfujolása” vajon befolyásolhatja-e a fővárosi döntéshozókat.
A Budapest–Gödöllő HÉV-vonal mentén fekvő községek egyesítése nem csupán a hetvenes évtized centralizációs hullámának következménye volt. Az egyesített, akkor tizenötezer lelkes nagyközség voltaképpen a Budapest és Kistarcsa között felépült kórháznak köszönheti létét.
Az állami tulajdonú bérlakások elidegenítését a 32/1969. (IX. 30.) korm. rendelet tette lehetővé. A jogszabályt hatálybalépése óta nyolcszor módosították – igazodva a lakáseladásokkal kapcsolatos mindenkori politikai állásponthoz. A jelenlegi konfliktus nem egyszerűen a rendelet létéből fakad, hanem abból, hogy a lakásprivatizáció 1989-től felgyorsult.
Beszélő: Külső szemlélő számára nem teljesen érthető a mostani önkormányzati válság. Józsefvárosban látszatra sok minden simábban ment, mint más kerületekben. A VIII. kerület volt például az első és mindmáig az egyetlen olyan belső kerület; amely önálló lakásprivatizációs rendeletet alkotott.
– A lakásprivatizáció az önkormányzati politika igen kényes része volt. Az SZDSZ a lakáskérdésben egy olyan gazdálkodási politikát képviselt, aminek az volt a lényege, hogy a lakások ára fokozatosan közelítsen a piaci értékhez. Ennek azonban hiányoztak a pénzügyi feltételei.
A VII. kerületen keresztül vezető új közlekedési tengely gondolata közel százéves. Az Andrássy út kiépítését követően nyújtotta be az Erzsébetvárosi Polgári Egylet az újonnan építendő – „konkurens” – sugárút tervét, amelytől a kerület polgársága azt várta, hogy általa a környék visszanyeri korábbi jelentőségét – és a telkek értéke emelkedik.
A fővárosi és kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény, valamint „az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról” szóló 1991. évi XXXIII. törvény lényegesen megváltoztatta a kerületi önkormányzatok területfejlesztési döntéseinek politikai tartalmát. 1990 őszén Budapest új vezetői még úgy vélhették, hogy létezhet fővárosi szintű, a várost szerves egységnek tekintő városfejlesztési koncepció. Az új jogszabályok azonban ezt a lehetőséget kizárták, és a kerületeket hozták olyan döntéskényszerbe, amelyre azok nem voltak felkészülve.
A kerületben található 5000 üzlet és iroda mintegy 40 százalékát adják albérletbe legálisan és féllegálisan. Az albérleti díjak az eredeti bérek tízszeresét is elérhetik. A helyiségek kétharmadát magánszemélyek, egyharmadát közületek, vállalatok, társaságok bérlik, ám összességében az utóbbiak rendelkeznek nagyobb értékű helyiségállománnyal. Vannak olyan vállalatok, amelyek kizárólag az albérletesítésből származó haszonból élnek.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét