Skip to main content

Helyreigazítás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zolnay János: Ebek harmincadján (Beszélő, 1995. március 16.)


Valótlanul állítottuk cikkünkben, hogy Faragó János változatlanul a helyiségek privatizációjáért lobbbyzik. Ezért az állításért elnézést kérünk az érintettől és az olvasóktól.
 
A fenti megállapítást csak idézetként vagy szerzői véleményként közölhettük volna.
A helyreigazítási kérelem többi részét véleményként közöljük.


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 1995. március 16-án megjelent 11. számában megalapozatlanul állította „Ebek harmincadján” című cikkében, hogy a cikkben ismertetett események mögött Faragó János volt polgármester áll, aki mindenekelőtt az üzlethelyiségek eladásában érdekelt cégek, vállalkozók érdekeit képviseli.

A valóság az, hogy Faragó János korábban polgármesterként nem értett ugyan egyet az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt. létrehozásával, de nem áll az események hátterében, és nem képviseli – sem most, sem pedig korábban – az üzlethelyiségek eladásában érdekelt cégek, vállalkozók érdekeit.

A cikkíró alaptalanul közölte azt a feltételezést, hogy a tavaly május 29-i országgyűlési választásokat követően Faragó János a Köztársaság térre ment, hogy gratuláljon Horn Gyulának, mert a valóságban ez nem történt meg.

Valótlan állítás, hogy a „leköszönő polgármester”, Faragó János hetekig pakolta „személyes holmiját” irodájában: összegyűjtött és lemásolt minden fellelhető adatot, dokumentumot a kerület ingatlanvagyonáról.

A valóság az, hogy Faragó János a polgármesteri tisztség átadása előtt fel volt függesztve, még személyes holmijai is önkényesen lezárt irodájában maradtak, amikor pedig az iratokat átadta az újonnan megválasztott polgármesternek; a kerület ingatlanvagyonáról semmiféle adatot vagy dokumentumot nem gyűjtött össze, és semmit nem másolt le.

Tisztelt Faragó János!

A politika színház, a szereplők a közönségnek játszanak, nekik érvelnek, nekik indokolják meg lépéseiket. Állításaik tele vannak bizonytalansággal: egymásnak ellentmondó érzésekkel, értesülésekkel, vélekedésekkel. Mind megannyi valóság. Persze vannak tények, és vannak következmények is.

Nem állítottam, hogy az események mögött Ön áll, csupán azt, hogy a szabad demokraták és a vagyonkezelő vezetője így érzik. Tény viszont, hogy Ön határozottan ellenezte az önkormányzat 1993. októberi rendeletét, amely igyekezett kimenekíteni a nem lakáscélú helyiségeket a fenyegető privatizációs kényszer elől. Tavaly nyáron lapunknak is elmondta, hogy a helyiségek teljes körű privatizációját támogatja.

Nem én feltételeztem, hanem a kerületi SZDSZ-esek értesültek úgy, hogy Ön május végén a Köztársaság térre sietett. Ha Ön ezt cáfolja, készséggel elhiszem. Tény viszont – tavaly júliusban lapunknak is megerősítette –, hogy Ön a ciklus vége felé otthagyta a kerületben vesztésre álló pártját, és a nyerésre álló szocialisták színeiben kívánta volna folytatni, ha hagyták volna.

Végképp nem állítottam, hogy Ön irodájában hetekig pakolt és másolt, csupán azt, hogy az SZDSZ-esek úgy tudják… Tény viszont – Ön sem cáfolja –, hogy választási vereségét követően ingatlanforgalmazási bt.-t alapított. Azért joggal feltételezhető, hogy csupán memóriájára hagyatkozva is némileg többet tud a kerület ingatlanvagyonáról, mint mások.

Megalapozottnak tartom azt a véleményemet, hogy az elmúlt négy év ingatlangazdálkodási politikájának következtében az önkormányzat költségvetése többmilliárdos bevételtől esett el.

Tisztelettel

Zolnay János
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon