Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zolnay János: Díj-talány (Beszélő, 1994. február 24.)


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A Beszélő 1994. február 24-i számában megjelent cikk több oldalról objektívan elemzi a Díjbeszedő Részvénytársaság hátralékok megvásárlására tett ajánlatát. A helyes kép kialakításához szükségesnek tartom a cikkben megjelenteket az alábbiakkal kiegészíteni, illetve helyesbíteni.

A Díjbeszedő Részvénytársaság eredeti ajánlata szerint szerződéskötéskor fizette volna ki a hátralékok 10 (15, 20)%-át egy összegben, majd a beszedés ütemében illette volna meg a társaságot 10 (15, 20)%, illetve a 20 (30, 40)% felett befolyt összeg 25%-a. A cikk csupán a 10%-ot említi.

Vagy tévedés, vagy szándékos félremagyarázás a Díjbeszedő Rt. „monopolhelyzetéből” olyan következtetést levonni, hogy „késlelteti vagy visszatartja a befolyt összeg átutalását”.

Az 1993-ban, a közüzemek nevében kiszámlázott 15,5 milliárd forintból a Fővárosi Távfűtő Művek és a Fővárosi Gázművek Rt. díjai 13,2 milliárd Ft-ot képviselnek (85%), s az érvényes szerződések értelmében a Díjbeszedő Rt. tevékenységének ellenértéke az átutalt összeg meghatározott százaléka. Ha nincs átutalás, nincs árbevétel! A következtetést bárki levonhatja.

Ami a cikkből teljesen kimaradt, az a hátralékok finanszírozásával járó kamatteher!

A közüzemekkel közösen kialakított javaslat lényege, hogy a hátralékok behajtásának időbeli lefolyásától függetlenül a szerződés aláírása után a közüzemek hozzájutnak a kinnlevőség 50%-ához. Ennek „értékét” a közüzemek pénzügyi helyzete határozza meg. Ha ugyanis ezzel hitelt lehet kiváltani vagy elkerülni, a közüzemek kamatnyereségre tesznek szert, a Díjbeszedő Rt. pedig átvállalja a finanszírozás terheit.

A cikkben szereplő más szempontok értékelése, korrigálása vagy kiegészítése nem a Díjbeszedő Részvénytársaság feladata.

Végezetül annyit kívánok megjegyezni, hogy a társaságunk eddig is kész volt, ezután is kész lesz a kölcsönös szempontokat, érdekeket figyelembe vevő tárgyalásokban való részvételre, az ésszerű megállapodások, kompromisszumok megkötésére. A tárgyalások jelenleg is folynak, a nyilvánosság tájékoztatásának mértékét azonban – úgy érezzük – továbbra is partnereinknek kell meghatározni.

A Díjbeszedő Részvénytársaság nevében

Tisztelettel:

Kozsa Pál



Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Cikkemben nem állítottam, hogy a Díjbeszedő Rt. „monopolhelyzetben” van, illetve „késlelteti vagy visszatartja a befolyt összeg átutalását”, csupán azt írtam, hogy a közművállalatok egy része így vélekedik. A következő bekezdésben éppenséggel azt igyekeztem bizonyítani, hogy ha volt is monopolhelyzet, az mára már oldódott. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy vajon a vállalatokat mi készteti arra, hogy lemondjanak kintlevőségük több mint egyharmadáról, miközben állításuk szerint a Díjbeszedő Rt. „hatékonysága” a hátralékok esetében is több mint 80%-os.

Kíváncsi lettem volna arra is, hogy vajon a Díjbeszedő Rt.-t mi készteti arra, hogy átvállalja a finanszírozás terheit, és persze az sem érdektelen, hogy honnan van nyolcszázmillió forint készpénze. Kérdéseimre azonban nem kaphattam választ, mivel Ön – partnereivel ellentétben – elzárkózott az interjú elől.

Kiegészítő megjegyzéseit mindenesetre köszönettel vettem.

Tisztelettel:

Zolnay János


































Megjelent: Beszélő hetilap, 9. szám, Évfolyam 6, Szám 10


  • Következő cikk:

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon