(Forgács Tamás), kőszeg

Nyomtatóbarát változat

Kedves Kőszeg Ferenc!

Hárs Gábor nagyon közeli és nagyon régi barátom. Most mégsem róla szól ez a levél, hanem Önről, kedves Kőszeg úr.

Mélységesen lever az a csúsztatás és rosszindulatú prekoncepció, amely Önnek az MSZP sajtóiroda levelére adott válaszából kitűnik.

Hárs Gábort, miután hazajött Varsóból, a Külügyminisztériumból elküldték; egy ígéretes diplomatakarrier szakadt így félbe. Ekkor nyolc hónapig egy Pressinform nevű sóhivatalban kellett „dekkolnia”. Ezután hívták a Művelődési Minisztériumba előadónak, mert szükségük volt egy szakemberre. Ön szerint ez jutalom? Ön szerint Hárs Gábor akkor lett volna „pedigrés kegyvesztett”, ha mondjuk kottamásolásból kellett volna fenntartania magát? Ami pedig párttitkárságát jelenti, erre a posztra nem kinevezték, nem jutalmul kapta, hanem megválasztották, méghozzá a „hivatalosan” támogatott jelölt ellenében. Egyébként jövőbeli beosztását amúgy sem pedigréje, hanem szakértelme miatt kapná. Csuhraj nagyszerű filmje, a „Tiszta égbolt” jut eszembe, ahol egy embert azért üldöz a sztálinizmus, mert a németek fogságába esett, és mégis élve hazajött, és ez gyanús, nagyon gyanús.

Kedves Kőszeg úr. Az MSZP–SZDSZ-koalíció sok politikusnak, újságírónak nem tetszik, és mostanság a legnemtelenebb eszközzel is harcolnak ellene, az MSZP-t heccelik az SZDSZ ellen (lásd [rs] Mumusváltás című cikke az e heti Beszélőben). Nem gondolja Kőszeg úr, hogy Önnek nem kellene ebbe a bomlasztásba besegítenie, ugyan a másik oldalról, de csúsztatással?

Forgács Tamás számítástechnika-tanár
az SZDSZ-szavazótábor tagja


P. S. Valamikor kedvenc olvasmányaim közé tartoztak Csurka István novellái, mély tisztelettel és intellektuális kíváncsisággal olvastam Benedek professzor esszéit, lelkesen drukkoltam Balczó Andrásnak, kedvenc színészem volt Sinkovits Imre. Emberek, miért teszitek ezt velem? Most mondjak le a Beszélőről is?

Kedves Forgács Tamás,

mint a sajtóból bizonyára értesült róla, a Beszélő jövője ugyancsak bizonytalan. Így kérdése, hogy mondjon-e le a lapról, nem pusztán személyes döntésén múlik. Ha azonban – bízom benne – sikerül kikecmeregnünk a financiális válságból, arra kérném, ne hagyjon fel a Beszélő olvasásával. Végtére is Csurkával és Benedek professzorral talán nem csupán egy kérdésben került szembe.

Ami az ügy érdemét jelenti – mindenkinek meglehetnek a maga konkrét üldöztetési élményei. Egyszer tanúja voltam egy beszélgetésnek: egy agyondédelgetett Kossuth-díjas író panaszkodott az üldöztetéséről egy a Szovjetunióban kivégzett magyar kommunista özvegyének, aki maga is éveket töltött Szibériában. „Hogy téged üldöznek? – kérdezte az idős hölgy egy idő után elhűlve. Áber geh, Gabika!”

A Népszabadságnak adott interjúban (1990. szept. 14.) Hárs Gábor újságírói kérdésre válaszolva elmondja, hogy 1974-ben, varsói külszolgálata idején Sánta Ferencet nem feljelentette, hanem munkaköri kötelességének megfelelően beszámolt a nagykövetnek az író varsói előadásáról, amelyben Az ötödik pecsét szerzője „meglehetősen nyersen” szólt az erdélyi magyarság helyzetéről. Hazatérése után Sántát az akkor szokásos módon természetesen elmarasztalták. A wroclawi nemzetközi színházi találkozón Halász Péter színész barátaival Bálint István King-Kong-variációit adta elő. A produkció avantgárd színházi körökben nagy feltűnést keltett. Hárs Gábornak – „mint minden fontos eseményről” – nyilván erről is be kellett számolnia. Magyarországon Halászék ellen, akik hivatalos kiküldetés nélkül vettek részt a fesztiválon, széles körű rendőrségi (állambiztonsági) vizsgálat indult, tucatnyi személyt hallgattak ki, és többeket megfosztottak útlevelüktől. Ez vezetett a társulat tizenhárom évig tartó kényszerű emigrációjához. 1981 januárjában – Hárs Gábor második varsói tartózkodása idején – Magyar Bálintot, aki az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos munkatársaként járt Varsóban, és kutatási programjának megfelelően találkozott a Szolidaritás gazdasági szakértőivel is, a lengyel állambiztonság emberei előállították, és kiutasították az országból, magyar kollégáik pedig elvették az útlevelét, és kirúgatták az állásából. 1980–81-ben Hárs Gábor lengyel barátja, Jacek Maziarski fiát, Wojciech Maziarskit (jelenleg a Gazeta Wyborcza külpolitikai szerkesztője), aki Budapesten kapcsolatba lépett a demokratikus ellenzékkel, megbilincselve toloncolták ki az országból, a Lengyelországba utazó magyarokat pedig rendszeresen szállítottak le a vonatról, tartóztattak fel a repülőtéren. (Így járt például Pákh Tibor, Bence György.) A „kegyvesztettségnek”, a megtorlásnak különb-különbféle fajtái voltak, és a felsoroltak még csak nem is tartoztak a legrosszabbak közé.

Csuhraj filmje, a Tiszta égbolt a maga idején bátran mutatott rá a szocializmus előző korszakának hibáira. Én annak idején sem szerettem az efféle műalkotásokat. Tálán azért, mert úgy véltem, a szocializmusnak nincsenek hibái. Maga a szocializmus a hiba.

Tudomásom szerint a Magyar Szocialista Párt mértékadó gondolkodói ma maguk is így vélekednek a lenini szocializmusról.

Kőszeg

• Visszabeszélő