Skip to main content

A magyar lazac / Galambesszencia / Azért az űr az úr…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nehéz egy alkotmányos monarchia élete. Külföldre kell menni neki, ha egy kicsit politizálni akar, de ott is inkább azért szeretik, mert nem politizálni kell vele, hanem lakmározni. II. Erzsébet királynő sem számíthatott rá, hogy a honatyák érdemben hozzászólnak országgyűlési vitaindítójához. Nem is szóltak, csak ugráltak és tapsoltak, a királynőt pedig gyorsan elszállították a Gundelbe ebédezni, Antall doktor kontójára. Nem mondom, az Országgyűlésben debütálni, Szabad doktor, Torgyán doktor, Maczó nagydoktorné s mind a többi jeles honszülő színe előtt, az sem semmi, de – exkluzíve – bejutni a Gundelbe, hát azért érdemes négy évtizedet kiböjtölni a Buckingham-palotában.

A magyar lazac

No de miért kellett ehhez négy évtized? A naiv olvasó talán azt hiszi, hogy a kommunisták miatt. Frászt. A Puskás Öcsiék miatt. A Daily Mail megírta, hogy Anglia most bocsátotta meg nekünk az 1953-as londoni 6:3-at. Annak a fél tucat gólnak negyven év volt az elévülési ideje. Ha esetleg tamáskodna a kedves olvasó, tekintsen csak vissza az elmúlt negyedszázadra. Ahogy ment a magyar futball színvonala lefelé, úgy emelkedett az ország nemzetközi presztízse fölfelé. Csak a vak nem látja itt az összefüggést. S amilyen a mi szerencsénk, épp egy ilyen vak nevezi ki nálunk a szövetségi kapitányt. Amikor már végre eljutnánk odáig, hogy Málta, Andorra és a Feröer-szigetek csapata is biztosra mehetne a Népstadionban, akkor elővarázsolják a Puskás Öcsit, akit Sebes Gusztáv mellett a legnagyobb felelősség terhel azért, hogy az ország az ötvenes években nemzetközileg olyannyira elszigetelődött. A Magyar Nemzet csütörtöki számából megtudtuk, hogy őfelségét a Gundelben olyan ételekkel táplálták, melyek „alapanyagai magyar földön teremtek”. A magyar borjú szűzpecsenyéjéhez magyar vadrizst adtak, a magyar kucsmagombát magyar liba májával töltötték, és a magyar spárga magyar lazacot körített. Az ebéd eszmei mondanivalóját a

Galambesszencia

összegezte.

Az ám, a galambesszencia! A Gundel étteremtől usque ezer kilométerrel délre, Pale városában jugoszláv, szerb, crnago-rác és görög elnökök és kormányfők igyekeztek belediktálni egy kis galambesszenciát a boszniai szerb szkupstinát alkotó 82 marconába, de a marconáknak nem fűlt hozzá a foguk. Nem csoda. Eddig vérszerbnek nevelték, muzulmánhússal etették őket, instant puskaporból kevert üdítővel töltötték beléjük a szükséges pluszt, nehéz átszoktatni őket a galambdiétára.

Rabin miniszterelnök Washingtonban párolja az arabokkal a galambesszenciát, miközben galambminiszterei és héjaminiszterei otthon túrják ki egymást a koalíciós fészekből, és attól kell tartani, hogy mire a miniszterelnök elkészülne a békeebéddel, elfogy a kormánya.

Antall doktornak is vannak a saját frakciójában II. Erzsébetnél kevésbé hálás kosztosai. Hiába, nincs mindenkinek olyan dialektikus gyomra, amelyik a külpolitikai irányelvek elfogadásakor beveszi, hogy nem szabad lemondani a békés határrevízió nem létező lehetőségéről, néhány héttel később pedig a magyar–ukrán alapszerződés ügyében beveszi, hogy a nem létező lehetőségről való lemondás nem is lemondás. Ahhoz persze kevés a következetes hongyomor, hogy a legnagyobb szomszédunkkal kötött alapszerződést elemésszék, de mindenesetre be kell majd még kapnia néhány gólt Petri Zsoltnak az aranylábú kievi csatároktól, hogy a szomszédokat felriasztó harsány héjavijjogás után helyreálljon a jószomszédi bizalom.

Azért az űr az úr…

Bégány Attila, a Határokon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, a törvénytelenül blokádolókkal szemben törvénytelenül felvonuló kormánypárti tüntetők hajdani vezetője, nem hisz a dialektikában. Szerinte a miniszterelnök, a külügyminiszter és az illetékes államtitkár, az ő főnöke gyomra sem dialektikus, csak éppen nem olvasták el az alapszerződést, amit aláírtak. Fel is jelentette Bégány valamennyit az MDF etikai bizottságánál. A nemzeti liberálisok Csurkát és Zacseket igyekeznek kirúgatni az MDF-frakcióból a frakciónak azzal a harmadával, amelyik még egyáltalán jár frakcióülésekre. (Speidl Zoltán képviselő nyilatkozta az Új Magyarországban, hogy több nem jár.) Csurka azt válaszolta, hogy őt úgysem lehet rákényszeríteni arra, hogy számára nem kedvező időpontban alakítson új pártot. Ez nyilván azt jelenti, hogy kedvező időpontban nem is kell majd őt kényszeríteni.

A Magyar Hírlap a hét közepén emdéefes körökből azt a fülest kapta, hogy a nagy hatalmú lakitelki alapító atyák le akarják váltani Kónyát, aki elfáradt és megkopott az elmúlt három esztendő harcaiban. Ezt az értesülést azután az illetékesek határozottan megcáfolták.

Kiderült, hogy nem a legszebb férfikorban lévő frakcióvezető fáradt el a Kossuth téren, hanem a százéves vízvezető cső az Erzsébet körúton. Még látványosabban fáradt el, mint két héttel ezelőtt a kortársa a Boráros téren. Másnapra 100 négyzetméter alapterületű gödör tátongott a helyén. Bizony lehetséges, hogy Kónya doktor nem hagyott volna ekkora űrt maga után, és könnyebb is lett volna őt kicserélni.

Annak alapján, amit a főváros anyagi helyzetéről és a választójogi törvény módosításának frissen titkosított tervezetéről tudunk, bízvást megállapíthatjuk, hogy a kormány szándékai szerint a következő választási ciklusban is kevesebb lesz a törékeny frakcióvezető, mint a törékeny vízvezeték. Az ózonfogyatkozásra való tekintettel egyébként is helyesebb lesz, ha az évezred hátralévő éveiben inkább a körúti bérkaszárnyák árnyékában föltörő ivóvízben fürdőzünk ruhástul, mintha a napfény mérgezte strandokon pancsolnánk csupaszon. Más választásunk úgysem lesz, mert vagy végképp tönkremennek a fővárosi strandok, vagy kiáraznak minket belőlük.

De hogy a ruhátlan fürdőzés híveinek is üzenjünk valami biztatót: szerkesztőségünk biztos forrásból értesült arról, hogy a magánlakásokban üzemeltetett fürdőkádakba a következő választási ciklusban is ingyenes lesz a belépés.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon