Skip to main content

–t [Solt Ottilia]

–t [Solt Ottilia]: Szakszervezeti apróságok


Kezünkbe került két dokumentum. Hasonló feltehetően naponta több is születik az ország számos vállalatánál. Nincs bennük tehát semmi különös, ha csak az nem, hogy hétköznapiságuk ellenére sem eléggé közismertek az ilyenek.

Az egyik a Magyar Távközlési Vállalat Győr-Sopron megyei részlegéből származik (igazgató: Bodnár László), s a vállalat dolgozóinak megítélt munkahelyi építési, illetve házvásárlási kölcsönök listáját tartalmazza. 29 építkező, illetve vásárolni szándékozó dolgozó adatai sorakoznak egymás után.


–szeg [Kőszeg Ferenc], –t [Solt Ottilia]: A nagy törvénymásoló gép


Mintha mi sem történt volna

A múlt héten Antall József sorban tárgyalásra kérte az összes ellenzéki pártok vezetőit. Mintha a kormány valóban a kormányzás útját keresné, túl a hatalom megszerzéséért és megszilárdításáért vívott ádáz – és kijózanító vereséggel záruló – küzdelmeken.

A kormány sokáig, egészen pontosan a taxisblokádig sűrű homályba burkolta működését, ám most, hogy e köd oszladozik, a törvényhozásnak rá kell ébrednie, micsoda abszurd helyzetbe került.




–t [Solt Ottilia]: Rendőrök


A fővárosi rendőrség most elérte azt, amiért vezetői hasztalan érveltek, bizonykodtak, magyaráztak egy év óta szüntelenül: a lakosság rokonszenvvel fordul feléjük. Legalábbis ez a helyzet október 27., szombat estig, egyészen október 26., péntek dél óta, amikor a rádióból értesült, hogy a budapesti főkapitány nem hajlandó erőszakos fellépésre a demonstrálókkal szemben. Az Árpád hídnál már 1/2 12-kor barátságossá vált a hangulat, mikor a reggel felsorakozott rohamrendőrök elvonultak.

–t [Solt Ottilia]: Vendégünk volt

Az illegalitásból a törvényhozásba


– A Szlovákiában élő magyarok a nemzetiségi ellentétek éleződését érzékelik. Hogyan látja ezt Prágából?

– Természetesen elevenek és fájók a nemzetiségi súrlódások. A szabadságban ébredező emberek keresik identitásukat, és ettől nem szabad megijedni. Csehek és szlovákok; csehszlovákok és magyarok; csehszlovákok és lengyelek; csehszlovákok, magyarok és cigányok közötti feszültségek szövevényét kell szétbontani. Ez nem csak törvényalkotás. Az emberek gondolkodásának meg kell változni, ehhez pedig időre van szükség.


–t [Solt Ottilia]: 1 éven belül gyógyuló végleges állapot?

Bagatelle 3.


Sz. P., Heine-Medin kór következtében béna lábú II. kerületi lakos – miután türelmét vesztette a rokkantaknak kiutalható speciális Trabantra várakozván – múlt év őszén vásárolt egy használt Trabantot, átalakíttatta, és folyamodott a tanácshoz a rokkantakat megillető benzin-hozzájárulásért. Mellékelte az Országos Orvosszakértői Intézet 1989. III. 14-én kelt, 81.900/89. sz. bizottsági véleményét, mely szerint (rokkant) „állapota végleges”.

1990. január 15-én ismét igényelte az esedékes benzinpénzt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon