Skip to main content

Rendőrök

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A fővárosi rendőrség most elérte azt, amiért vezetői hasztalan érveltek, bizonykodtak, magyaráztak egy év óta szüntelenül: a lakosság rokonszenvvel fordul feléjük. Legalábbis ez a helyzet október 27., szombat estig, egyészen október 26., péntek dél óta, amikor a rádióból értesült, hogy a budapesti főkapitány nem hajlandó erőszakos fellépésre a demonstrálókkal szemben. Az Árpád hídnál már 1/2 12-kor barátságossá vált a hangulat, mikor a reggel felsorakozott rohamrendőrök elvonultak. (A teherautósok egyébként sóder- és téglarakományokkal válaszoltak a karhatalmi alakulat megjelenésére.) Már csak néhány közlekedési rendőr és két járőr van a budai hídfőnél, beszélgetnek a tüntetőkkel. Egy jóképű fiatal, dús szakállú egyenruhás a tudósító benyomása szerint jelentős hódításokat visz végbe ifjú hölgyek körében, ő ma kétszeres győztes. Egy közlekedési megismeri a BESZÉLŐ tudósítóit, s megszólít bennünket. Mi a véleményünk? S határozottan megkönnyebbül, hogy egyezik az övével. Tudniillik, hogy politikai megoldás kell, nem erőszak. A gentleman-like jegyében kötelességének érzi megemlíteni, hogy ő ettől függetlenül az MDF-re szavaszott tavasszal. Most meg nem ment el. Szóval nem SZDSZ-szimpatizáns. Idill a javából.

A Parlament előtt 27-én délután rendőrkordon választja el a lépcsőn felsorakozó mintegy 300 fős MDF-kórust a taxisoktól és a velük rokonszenvezőktől (utóbbiak többen vannak). Érdekel a kérdés, hogy tudnék átállni az MDF oldalra, ha meggyőztek volna éneklésükkel? (Megható, de az adott helyzetben kicsit Don Quijote-i módszer.) A rendőr nem enged át, nem mozdul el, de megmondja, hogy oldalról megkerülhetem a sorfalat, ott szabad az út. A dolog működik: a rendőrök azt akadályozzák meg, hogy a két tábor egymásnak ugorjék. (Egyébként nem akar. A taxisok diszpécserközpontjából CB-n megy a taktikai tanács: üljetek a taxikba és ne válaszoljatok. Nyugodtak legyetek és fegyelmezettek!)

Lapzártáig csak gratulálhatunk a rendőröknek. Bár így maradna!






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon