Skip to main content

Öreg házunk vasárnap este 9-10 között

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


40 év körüli gépbeállító (pillanatnyilag szívpanaszokkal betegállományban):

Kérem, a kormány becsapta az országot. Néhány nappal az áremelés előtt azt nyilatkozták, hogy nem lesz áremelés. Ilyet, kérem, nem lehet csinálni.

A felesége, leszázalékolás alatt álló bolti eladó:

Túlságosan drasztikus, amit a taxisok csinálnak. Főleg most, halottak napja előtt, amikor az emberek a temetőbe akarnak menni. Én egyetértek velük, de nem lett volna szabad ilyen drasztikusan csinálni. Levelet kellett volna írni a kormánynak, hogy sztrájkolni akarnak, a kormány válaszolt volna, és akkor szépen megtárgyalhatták volna a dolgot.

Nyugdíjas jogász:

Szerintem ez az akció alkotmányellenes.

Feleség, egészségügyi dolgozó:

Nálunk egy igen, egy nem, mert én azt mondom, hogy igazuk van a taxisoknak. Egész nap ezen vitatkozunk.

30-as röntgenasszisztens:

Az elmúlt hónapokban szép lassan emelkedtek az árak, és azt hiszem, ez volt az utolsó csepp a pohárban. A taxisoknak igazuk van abban, hogy nagyon megemelték az árat, de valamilyen más formát kellett volna találni. Pontosabban, ahogy ők elkezdték, nem is gondoltak arra, hogy ez egy ilyen lavinát fog elindítani. Lent voltunk az utcán, és azt hiszem, hogy teljesen politikai síkra terelődött a dolog. Hallgattuk, ahogy URH-n társalognak egymással, és nem a legfinomabb kifejezések hangzottak el arról, hogy kik hogyan nyilatkoznak. Mondták, hogy ne higgyetek nekik, ne menjetek szét, mert ezt biztos csak valamelyik MDF-es mondta, hogy szétmenjünk. Ne nyissátok ki a kordont, mert ha egy megnyitja, akkor szétszakad az egész. Ugyanebben a pillanatban egy mozgássérült nő, aki Trabanttal volt ott, kijelentette, hogy felgyújtja a kocsiját, mert ő ezt a benzinárat nem fogja tudni kifizetni, viszont autó nélkül nem tud létezni. Bámulatos az emberek nyugalma, ahogy ezt az egészet péntek reggeltől végig csinálták. Mindenki olyan nyugalommal és türelemmel csinálta végig, hogy ezt nem is gondoltam volna. Én már pénteken a munkahelyemen is úgy éreztem, hogy ez egy kicsit politika. Mert aki korábban is az MDF mellett volt, az abban a pillanatban elítélte az egészet. A többiek viszont azt mondták, hogy igen, valaminek már történnie kell. A blokádot meg kell szüntetni, de csak azzal a feltétellel, hogy ha tényleg nagyon komolyan leülnek tárgyalni. A legnagyobb baj az, hogy a kormánynak még mindig nincs komoly programja. Én azt hiszem, hogy az embereket ez a bizonytalanság bántja rettenetesen. Amikor a miniszterek nyilatkoznak, akkor is az az érzésem, hogy nem kaptam választ a kérdéseimre.

25 év körüli szállítmányozó:

A kormány legnagyobb hibáját abban látom, hogy hagyták idáig fajulni a dolgokat. Ha igaz, hogy tényleg csak négy napra elegendő benzintartalék van, akkor az egy nagyon nagy hiba. Az utolsó pillanatban kezdenek el kapkodni azzal, hogy hatvan forintra emelik az árat. Egészen biztos volt, hogy ez ilyen reakciókat fog kiváltani. Az első reakcióm nekem is az volt, hogy a taxisoknak és a magánvállalkozóknak teljes mértékig igazuk van. Hát most már én is úgy vagyok vele, meg azt hiszem a közvélemény is, hogy az emberek elvesztik a türelmüket, szeretnének menni, utazni, eljutni ide, oda, amoda, és hát most már tényleg valami kompromisszumra kéne jutni. Én abban látom a megoldást, hogy így kell hagyni ezt a benzinárat, és kompenzálni kell mindenféleképpen.

Nyugalmazott katonatiszt:

Hogy mi a véleményem? Hát az, hogy akik ezt csinálják, azok nem normálisak. Hát tudják ezek, hogy hány százmilliós kárt okoznak az országnak? De hát a magyar nép mindig hülye volt, az sosem tudott magától megélni, csak ha parancsoltak neki. Mondjuk a kormány jobban is előkészíthette volna, de tudják, milyen a magyar, akkor mindent fölvásároltak volna, még a zsebüket is teletöltötték volna benzinnel, hiába folyik ki belőle. A magyarok egyébként csak akkor lázadnak fel, ha hátulról ütik őket. Így volt ez ’48-ban is meg ’56-ban is.

Középkorú tanár:

Jó lenne, ha minél előbb vége lenne már, hogy hétfőn tudjanak a gyerekek iskolába menni.

Középkorú adminisztrátor:

Most már jobb lenne, ha hazamennének, mert hideg van és megfáznak a taxisok. Eleinte velük volt mindenki, de most kezd ellenük fordulni a hangulat, ahogy a tévéből is látom. (Ez a tévé véleménye vagy a magáé?) Megmondom őszintén, nem tudom magamat függetleníteni a tévétől.

Két rokkantnyugdíjas asszony:

Nagy drágaság van, aranyoskám, jó lenne, ha olcsóbb lenne minden. Mást nem tudunk mondani.

Nyugdíjas kisiparos:

Én teljes mértékben egyetértettem ezzel az akcióval, de most már kezd egy kicsit elnyúlni, és ahogy az ábra mutatja, kezd a közhangulat megváltozni. Úgyhogy jó lenne ezt befejezni valamilyen formában. A benzinjegyes javaslatból el lehet indulni, de ez nem lehet végleges megoldás.












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon