Skip to main content

Zápolya népe

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A régi rendszer a szamizdat-előállítást általában sajtórendészeti szabálysértésnek minősítette. Holott minősíthette volna sajtórendészeti vétségnek, izgatásnak, összeesküvésnek, államellenes szervezkedésnek és kémkedésnek is. E „többszörös halmazatban” elkövetett bűncselelkmények büntetése nyilvánvalóan: halál. Az elöregedett pártállam mégis megelégedett öt-tízezer forint pénzbírsággal.

Nem így az ifjú MDF. Ők a csúcsig megmásszak a bűntettek hegységét, s könnyedén jutnak el a közlekedés rendjének megzavarásától a főbenjáró deliktumokig, az izgatásig és alkotmánysértésig.

Nagy dolog a színtiszta jog. Vida bíró és társai sem a forradalomban való részvételéért ítélték halálra a felkelőket, hanem ismeretlen számú személy által elkövetett emberölés, továbbá „többszörös halmazatban” rablás (fegyvereket zsákmányoltak), rongálás (a lövedékek vélhetően épületeket rongáltak meg) büntette és garázdaság vétsége miatt.

Az úttorlaszok fenntartásában legalább tízezer ember vett részt. További tízezrek biztatták az elkövetőket bűncselekményük folytatására. Ezeket az MDF jogi bizottságának jogtudói mind dutyiba dugnák – átlagban három évre. Ennyi talán elég is lenne a konszolidációhoz, feltéve persze, hogy a kormány közben enni is ad a népnek.

Csurka István szerint a taxisok lázadása mögött „szervezett ellenforradalmi erő” áll. Szellemiekben tehát kész az „ellenforradalommal” való leszámolás. Csak a tankok hiányoznak hozzá.

Egy régi novellájában Csurka arról elmélkedett, mégiscsak nagy ember Zápolya, ő volt az utolsó a magyar történelemben, aki saját erőből vert le egy forradalmat.

Vajon a Dózsáért rajongó egykori népi mozgalom örökösei Zápolya dicsőségére vágynak?














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon