A régi rendszer a szamizdat-előállítást általában sajtórendészeti szabálysértésnek minősítette. Holott minősíthette volna sajtórendészeti vétségnek, izgatásnak, összeesküvésnek, államellenes szervezkedésnek és kémkedésnek is. E „többszörös halmazatban” elkövetett bűncselelkmények büntetése nyilvánvalóan: halál. Az elöregedett pártállam mégis megelégedett öt-tízezer forint pénzbírsággal.
Nem így az ifjú MDF. Ők a csúcsig megmásszak a bűntettek hegységét, s könnyedén jutnak el a közlekedés rendjének megzavarásától a főbenjáró deliktumokig, az izgatásig és alkotmánysértésig.
Nagy dolog a színtiszta jog. Vida bíró és társai sem a forradalomban való részvételéért ítélték halálra a felkelőket, hanem ismeretlen számú személy által elkövetett emberölés, továbbá „többszörös halmazatban” rablás (fegyvereket zsákmányoltak), rongálás (a lövedékek vélhetően épületeket rongáltak meg) büntette és garázdaság vétsége miatt.
Az úttorlaszok fenntartásában legalább tízezer ember vett részt. További tízezrek biztatták az elkövetőket bűncselekményük folytatására. Ezeket az MDF jogi bizottságának jogtudói mind dutyiba dugnák – átlagban három évre. Ennyi talán elég is lenne a konszolidációhoz, feltéve persze, hogy a kormány közben enni is ad a népnek.
Csurka István szerint a taxisok lázadása mögött „szervezett ellenforradalmi erő” áll. Szellemiekben tehát kész az „ellenforradalommal” való leszámolás. Csak a tankok hiányoznak hozzá.
Egy régi novellájában Csurka arról elmélkedett, mégiscsak nagy ember Zápolya, ő volt az utolsó a magyar történelemben, aki saját erőből vert le egy forradalmat.
Vajon a Dózsáért rajongó egykori népi mozgalom örökösei Zápolya dicsőségére vágynak?
- Különszám [6]