A mai tárgyalások végén a kormány egyoldalú kompromisszumos javaslatot tett a helyzet feloldására. Javaslatuk nem fedi elképzelésünket, és a további tárgyalásokat folytatjuk a benzinár kialakítására.
Tekintettel arra, hogy a kormány némi lépést tett a megoldás felé, úgy érezzük, hogy ezt nekünk is meg kell tenni.
A kormány szigorúan tartja magát a törvényes rendhez, és kifejezi tárgyalási és megegyezési szándékát.
A kormány kinyilvánítja, hogy a benzinár-növekedés kapcsán kirobbant törvénytelen demonstrációt nem tartja elfogadhatónak.
Az 1990. október 28-án megtartandó Érdekegyeztető Tanács ülése elé olyan megoldást terjeszt, amely a jelenleg megállapított érvényes fogyasztói árak mellett – meghatározott mértékben – kedvezményes üzemanyag-vásárlást tesz lehetővé magyar gépkocsi-tulajdonosok számára.
Magyarországon az elmúlt két napban nagyszabású és erőszakmentes polgári engedetlenségi akció történt. Tiltakozás az elszegényedés és egy fensőbbséges kormányzati stílus ellen. A fuvarosok és a velük rokonszenvezők sokan voltak, az államhatalmat két nap alatt engedményre és egyezségre tudták bírni.
A Kádár-korszak modorában végrehajtott áremelés kész tények elé állította az érdekelteket.
A fővárosi rendőrség most elérte azt, amiért vezetői hasztalan érveltek, bizonykodtak, magyaráztak egy év óta szüntelenül: a lakosság rokonszenvvel fordul feléjük. Legalábbis ez a helyzet október 27., szombat estig, egyészen október 26., péntek dél óta, amikor a rádióból értesült, hogy a budapesti főkapitány nem hajlandó erőszakos fellépésre a demonstrálókkal szemben. Az Árpád hídnál már 1/2 12-kor barátságossá vált a hangulat, mikor a reggel felsorakozott rohamrendőrök elvonultak.
40 év körüli gépbeállító (pillanatnyilag szívpanaszokkal betegállományban):
Kérem, a kormány becsapta az országot. Néhány nappal az áremelés előtt azt nyilatkozták, hogy nem lesz áremelés. Ilyet, kérem, nem lehet csinálni.
A felesége, leszázalékolás alatt álló bolti eladó:
Túlságosan drasztikus, amit a taxisok csinálnak. Főleg most, halottak napja előtt, amikor az emberek a temetőbe akarnak menni. Én egyetértek velük, de nem lett volna szabad ilyen drasztikusan csinálni.
A régi rendszer a szamizdat-előállítást általában sajtórendészeti szabálysértésnek minősítette. Holott minősíthette volna sajtórendészeti vétségnek, izgatásnak, összeesküvésnek, államellenes szervezkedésnek és kémkedésnek is. E „többszörös halmazatban” elkövetett bűncselelkmények büntetése nyilvánvalóan: halál. Az elöregedett pártállam mégis megelégedett öt-tízezer forint pénzbírsággal.
Nem így az ifjú MDF.
Bűncselekmények és bűnök
Az 1990. október 25-én este kezdődött és azóta is tartó események nem sorolhatók a sztrájk körébe, és súlyosan sértik a gyülekezési jogról szóló törvényt.
A közutak és közlekedési csomópontok eltorlaszolása sztrájknak nem minősül, az 1989. évi VII. törvény 2., 3. és 4. paragrafusai szempontjából minden vonatkozásában jogellenes.
A megmozdulás súlyosan megsértette és sérti a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. és 6.
Taxisok, fuvarozók! Igazatok van, amikor tiltakoztok a benzináremelés ellen!
De most már nem csak magatokért, nem csak az áremelés ellen tiltakoztok. Pontosan tudnotok kell, hogy most már nem csak magatokért harcoltok!
Az ország lakossága rájött, hogy a szállítási árak emelkedésével mindenkinek nehezebb lesz az élete.
Az ország lakossága mellettetek áll!
Minden szülő akar holnap is párizsit, sajtot, tejet, lekvárt adni gyerekének.
A SZETA munkatársai úgy gondolták, hogy kenyérgondok még akkor is lesznek, ha az üzletekben van elegendő. A sorban állás nem megy a magányos öregeknek, a kisgyerekes anyáknak, ha nincs kire hagyni a gyereket; számukra egy úttorlasszal ér fel, ha többször meg kell mászni az emeleteket, el kell jutni akár csak ötszáz méterre, mert a bolt ajtajára ki van írva, hogy kenyér egy óra múlva lesz.
Nehezen ismerkedem, a szombat délutáni kormánypárti tüntetésen tehát leginkább az ismerősökkel próbáltam meg interjút készíteni. Olyanokkal, akikkel nem is olyan régen különböző közös ügyeink voltak, mint például a vízlépcső elleni tiltakozás.
Amikor Horváth Balázs megjelent a Parlament lépcsőjén, miniszterek és tanácsadók csoportja vette körül. Az első, akit megszólítok, Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külügyi tanácsadója. Gyűlölködő arckifejezéssel, szó nélkül fordul el, amikor interjút kérek tőle.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét