Skip to main content

SZETA akció

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



A SZETA munkatársai úgy gondolták, hogy kenyérgondok még akkor is lesznek, ha az üzletekben van elegendő. A sorban állás nem megy a magányos öregeknek, a kisgyerekes anyáknak, ha nincs kire hagyni a gyereket; számukra egy úttorlasszal ér fel, ha többször meg kell mászni az emeleteket, el kell jutni akár csak ötszáz méterre, mert a bolt ajtajára ki van írva, hogy kenyér egy óra múlva lesz. És egy távolabbi üzletig eljutni, különösen közlekedés nélkül, egyenesen lehetetlen.

Ezért a SZETA elsősorban e szabad mozgásukban korlátozott polgártársaknak akart segíteni szombaton. Először is készleteket szerzett, részben a VI. Kerületi Tanács kereskedelmi osztályának segítségével. A Szentendrei Kenyérgyártól, a Skála Metrótól s kisebb kereskedelmi egységektől kaptak összesen másfél tonna kenyeret, kilónként 24 forintért. Összesen 100 liter tejet is. Ügyfeleik közül az öregeket és a kisgyerekeseket keresték fel egy-egy kenyérrel. Pontosabban most, a lapzárta óráiban is teszik. Este 9-kor éppen az újpestiekhez indulnak. Bizony a legtöbb felkeresettnek nem volt kenyere. (Ebből is látszik, hogy a SZETA ügyfélszolgálata az alapelveknek – vagyis az abszolút rászorultságnak – megfelelően működik.) Egyetlenegy helyen volt elegendő kenyér, ott viszont nem is fogadták el a „szállítmányt”.

A SZETA a tömegkommunikáción keresztül igyekezett tájékoztatni az érdekelteket, hogy irodájában árul kenyeret, aki nem jutott hozzá az üzletekben, fordulhat hozzájuk. Aki nem tud érte menni, az telefonon kérheti, hogy vigyék el neki a szetások. Egyszersmind önkéntes segítők jelentkezését is kérték ezen az úton. A Danubius rádió és a terézvárosi kábeltévé közvetítette is a közleményüket, de furcsa módon a Tv1 műsorába nem fért bele.

Az elfogadható közellátásról tanúskodik (legalábbis Belső Pesten), hogy aránylag kevesen kértek házhoz szállítást, viszont sokkal több segíteni akaró jelentkezett. A közlemény tehát nem oszlott szét az éterben nyomtalanul. Az autójukkal együtt jelentkezők segítségével a pesti oldal több pontján árult is kenyeret a SZETA.

Juttatott egy mázsát a Máltai Szeretetszolgálatnak is, mivel kiderült, hogy a központnak nincs kenyere.

A fáradt szetások csak akkor bőszültek fel kissé, amikor a Népjóléti Minisztérium sajtószóvivője kimerítően ecsetelte, hogy a Vöröskereszt és a minisztérium karöltve 5 mázsa kenyeret juttatott el a nélkülözőknek. A SZETA (egyetlen ikertelefon-vonala támogatásával) másfél tonnát. Pedig a SZETA az igényekhez képest nagyon erőtlen kis szervezetnek tartja magát…











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon