Skip to main content

Beszélő hetilap, 9. szám, Évfolyam 2, Szám 9

Révész Sándor: Még egyszer a „Bokrétáról”!

(Szabó András György): Nyílt levél Ráday Mihályhoz

solt: Nem fél sosem ő fenn a trapéz tetején?

Tamás Gáspár Miklós: Isten Önökkel!

: Helyreállt a baloldal egysége

– pap –: A demokratikus ellenzék nemzetközi találkozója (március 3–4.)

: Közös nyilatkozat

: Memorandum

–t [Solt Ottilia]: Vendégünk volt

Kőszeg Ferenc: Beszélő-Beszélgetés Dan Petrescuval

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Újabb rangadó a „Szabad választás” kupában

: Takarékos Belügyünk

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A szavazókörtől az eredményhirdetésig

(–a): A nagy átmentés

A „megújult” SZOT-ról, a Liga elnökével

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(2. rész)

Mizsei Kálmán: Sokkterápia Lengyelországban

Bauer Tamás: Schönherz Zoltán utca

A kommunista mozgalom és a magyar demokrácia

Reinhard Weisshuhn: M+DM – Ellentmondó nézetek a német valutaunióról

Podkoniczky István: A luzitán példa?

Sárdy László: Legyen Nemzeti Színház a Déli pályaudvar helyén!

–efhá– [F. Havas Gábor]: Hajléktalanítás

–lt [Solt Ottilia]: Sátor

S. [Solt Ottilia]: Szegedi tudósítónk jelentkezik

Dornbach Alajos: A disszidált halott

Nagy Zsolt: „A deformált kultúrát akarjuk kikalapálni”

Beszélgetés Modor Ádámmal

(Szabó Ágnes): Rendszerváltás?

(Lehel László) - A Szerk.: Kedves Kis János!

Fencsik Flóra: Csurka, a vekker

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon