Skip to main content

Csurka, a vekker

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Ébresztő, magyarok!” – hallom ismét e szép, március eleji vasárnap reggelen, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban. Nép-nemzeti gerincemet kihúzva ugrom ki az ágyból az ismerős férfihangra – nyilván nagy baj lehet megint, ismét kockán forog a haza sorsa.

Ezúttal Tiborc panaszába komponálta Csurka a dermesztő hírt, milyen újabb veszély leselkedik a magyarságra. A parlament legutóbbi ülése – mondja – már megint vérlázító döntést hozott. Ugyan mit? – fülelek riadtan. Netán az elnökválasztásról szóló puccsszerű alkotmánymódosítást? Vagy a kamatadóval meg a szociális juttatások emelésével kapcsolatos kortesszínjátékról van szó? Vagy arról, hogy a képviselők nem voltak hajlandók az ország nyilvánossága előtt meghallgatni a belügyi botrány kivizsgálásáról szóló jelentést? Netán Németh Miklós fergeteges magánszámáról?

Á, mindez semmi, kérem. Nagyobb botrány történt. A legújabb gyalázat ez: a képviselők megszavazták, hogy a családi pótlék a jövőben ne legyen munkaviszonyhoz kötve, hanem a gyermek léte jogán járjon. Csak így.

Csakugyan aggasztó nemzeti perspektíva.

Ha jól tanultam meg csurkául, úgy kell értsem, a múltkori rejtjeles zsidózás után itt az ideje a rejtjeles cigányozásnak. Hova jutunk! Mi lesz, ha nem döglesztjük éhen azt a gyereket, akinek szülei nincsenek munkaviszonyban? Hova jutunk, ha ez a sok koszos cigány ezután még inkább übtre szüli a purdékat, a hatalmas összegű családi pótlékra kacsingatva? Ahelyett, hogy apu-anyu élne a Borsodban, Szabolcsban rendelkezésre álló tömérdek munkalehetőséggel! Még megérjük, hogy egy szép napon a szorgos mélymagyar lesz a „törpe kisebbség!”

Fújjuk hát Csurkával: Ébresztő, magyarok!












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon