Skip to main content

Közbotrány

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Sohasem voltak illúzióim a hazai sajtóerkölcsökről. Mégis adódnak jelenségek, amelyek annyira botrányosak, hogy már nem is megbotránkozni kell rajtuk, hanem elgondolkodni.

A Riport című hetilapban (5. szám) bizonyos H. T. (leleményesebb elmék magát a főszerkesztőt, Hámori Tibort gyanítják a szignó mögött) névtelen levelet közöl teljes terjedelemben. A levélíró, aki Münchenből, a Szabad Európa Rádió levélpapírján levelez, emberi és költői mivoltában egyaránt otrombán gyalázkodó jelzőkkel illeti Szőcs Gézát, a jeles költőt. Ám ezzel nem éri be, hanem politikai becsületében is megrágalmazza, a román Securitate ügynökeként próbálja befeketíteni.

H. T. úr persze „lefedezi” magát: miután két hasábon közli a névtelen levélíró förmedvényét, a végére biggyeszt két mondatot: „A kérdésünk ezek után az: román ügynök-e a Szabad Európa Rádió magyar megbízottja, vagy irigység, rosszindulat áldozata? Hajlunk az utóbbi elfogadására!”

H. T., aki nyilván sohasem hallott Szőcs Gézáról, nem olvasta egyetlen versét sem, és aki bizonyára azt sem tudja, hogy létezett Erdélyben egy Ellenpontok című szamizdat folyóirat a magyar kisebbség védelmére, amelynek egyik létrehozója Szőcs Géza volt, nos, H. T. úr annyit azért mégis tud talán, hogy névtelen leveleket közölni nem való. „Mentsége” persze van: nem ő az első, aki ezt megteszi. Brády úrnak, a Kapu főszerkesztőjének sem voltak skrupulusai, amikor néhány hónapja hasonló rágalmazó leveleket közölt a SZER más magyar munkatársairól. Íme, van precedens, s láthatólag konkurencia is van. Ha ő nem közli – mondhatja H. T. –, majd közli a Kapu vagy egy harmadik lap.

És hát egy jó kis szenzáció sosem rossz ebben az ínséges világban. Hogy ennek kedvéért egy tisztességes hazafit, egy ismert költőt besároz? Mi az, hogy tisztességes? Mi az, hogy hazafi? Meg kell nézni az idegen szavak szótárában.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon