Sohasem voltak illúzióim a hazai sajtóerkölcsökről. Mégis adódnak jelenségek, amelyek annyira botrányosak, hogy már nem is megbotránkozni kell rajtuk, hanem elgondolkodni.
A Riport című hetilapban (5. szám) bizonyos H. T. (leleményesebb elmék magát a főszerkesztőt, Hámori Tibort gyanítják a szignó mögött) névtelen levelet közöl teljes terjedelemben. A levélíró, aki Münchenből, a Szabad Európa Rádió levélpapírján levelez, emberi és költői mivoltában egyaránt otrombán gyalázkodó jelzőkkel illeti Szőcs Gézát, a jeles költőt. Ám ezzel nem éri be, hanem politikai becsületében is megrágalmazza, a román Securitate ügynökeként próbálja befeketíteni.
H. T. úr persze „lefedezi” magát: miután két hasábon közli a névtelen levélíró förmedvényét, a végére biggyeszt két mondatot: „A kérdésünk ezek után az: román ügynök-e a Szabad Európa Rádió magyar megbízottja, vagy irigység, rosszindulat áldozata? Hajlunk az utóbbi elfogadására!”
H. T., aki nyilván sohasem hallott Szőcs Gézáról, nem olvasta egyetlen versét sem, és aki bizonyára azt sem tudja, hogy létezett Erdélyben egy Ellenpontok című szamizdat folyóirat a magyar kisebbség védelmére, amelynek egyik létrehozója Szőcs Géza volt, nos, H. T. úr annyit azért mégis tud talán, hogy névtelen leveleket közölni nem való. „Mentsége” persze van: nem ő az első, aki ezt megteszi. Brády úrnak, a Kapu főszerkesztőjének sem voltak skrupulusai, amikor néhány hónapja hasonló rágalmazó leveleket közölt a SZER más magyar munkatársairól. Íme, van precedens, s láthatólag konkurencia is van. Ha ő nem közli – mondhatja H. T. –, majd közli a Kapu vagy egy harmadik lap.
És hát egy jó kis szenzáció sosem rossz ebben az ínséges világban. Hogy ennek kedvéért egy tisztességes hazafit, egy ismert költőt besároz? Mi az, hogy tisztességes? Mi az, hogy hazafi? Meg kell nézni az idegen szavak szótárában.
- Hátsó oldal [5]