Skip to main content

Ujjé a (Nép) ligetben…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Meghívás majálisra


Tavaly ömlött az eső május elsején. Mégis százezren jöttek el a Népligetbe, a Függetlenek Majálisára. Idén – mint ezt Szécsényi Tibortól, a Liga majális-főszervezőjétől megtudtam – a megnövekedett tekintélyű független szakszervezetek elintézték a demokratikus Jóistennel, hogy süssön a nap május elsején.

Ez az első jó hírem.

Van más is. Olyan programot állítottak össze a szervezők, amely garantálja, hogy mindenki jól érezze magát. A nagy szabadtéri színpadon az Oldsmobil dixielandegyüttes, Görbe Nóra és az Albatrosz; délután népzene, cigány népzene (Kalyi Jag) este, egészen tíz óráig a Szakcsi–Dés jazzband, a Kaláka és a Bojtorján, a Tolcsvay-fivérek és Bródy János lép fel; a kis színpadon a Térszínház, amatőr együttesek, táncházi muzsikusok, bűvészek szórakoztatnak felnőttet-gyereket.

A komolyabb programoknak ez idén a Planetárium ad otthont. Itt mutatkoznak be délelőtt tíztől a független szakszervezetek, tizenegykor pedig szolidaritási gyűlés kezdődik külföldi vendégekkel, többek között litván, bolgár és más új független szakszervezetek küldötteivel.

Tizenkettőtől ugyanitt a pártok vezetői mutatkoznak be, kötetlen fórum keretében, a fórumot Győrffy Miklós vezeti.

De mielőtt mindezekre sor kerül, emléktáblát avatnak a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának képviselői a Magyarországon idén századszor megrendezendő majális emlékére: 1890-ben vonultak föl először a magyar munkások az akkori Aréna úton.

Fát is ültetnek: a tavalyi május elsején hét fácskát ültettek az akkor még csak hét magyar független szakszervezet jelképeként, és egyet ültetett a lengyel Szolidaritás itt járt küldötte. Azóta a Ligának már harminchárom tagszervezete van, és négy „együttműködő” szakszervezet csatlakozott hozzá, s ami a környező nemzetközi mezőnyt illeti, azóta van már független szakszervezet Csehszlovákiától Bulgárián át – a Szovjetunióig! Az ültetendő fácskák e honi és környékbeli független szakszervezeteket jelképezik.

A Népligetben sátrakat állítanak a független szervezetek, a Liga jószolgálati-jogvédő szolgálata (becenevén: Jojóba) aktivistái szívesen szolgálnak tanáccsal, segítséggel a munkahelyi konfliktusok megoldásában, vagy új szakszervezetek megalakításában.

Mindezeken kívül a majális minden vidám kelléke jelen lesz, mutatványosok, körhinta, céllövölde meg egy titokzatos Nagy Elefánt is, amelynek belsejében ugrálhatnak a gyerekek. És árusok, kirakodóvásár és persze étel-ital meg az elmaradhatatlan csapolt sör – állítólag olcsón…

Mindenkit szeretettel várnak tehát május elsején a Népligetben. Negyven évnyi öntömjénező-önünneplő hivatalos május elsejei körmenet után, Népünk Nagyjai előtti alázatos elvonulás után, ünnepeljük ismét a magunk kedvére, az igazi munkásmozgalmi hagyományok szellemében ezt a szép ünnepet. Vegyük vissza május elsejét is. Legyen végre egy igazán jó napunk!




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon