– i. J.– [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

– Az MDF korábban mereven szembe helyezkedett az Önök földprogramjával.

Gerbovits Jenő: Ez igaz, de mi nem tudtunk mással érvelni, mint hogy ha nem fogadják el a nálunk alapnak tekintett ’47-es földtulajdoni elvet, akkor megbuktatják a Kisgazdapártot, s emiatt összeomolhat a kormánykoalíció.

A legerősebb nézeteltérést köztünk és az MDF között a nem falun élő volt tulajdonosok ügye jelentette. Az ő álláspontjuk – akik elszármaztak, nem ott élnek, nem gazdálkodásra fogják használni a földet – csak aggályoskodás volt. Az elszármazásnak megvolt annak idején a maga oka: vagyonfosztás, törvénysértés, elűzés. Más, ha valaki jószántából hagyja el a javait, itt nem ez történt. Vagy van magántulajdon, vagy nincs. Méltánytalan lett volna és igazságtalan, ha mi ezeket a volt tulajdonosokat, vagy örököseiket figyelmen kívül hagytuk volna.

– Az MDF ebbe is belement?

G. J.: Belement, igen. De persze párhuzamosan van egy használati jog, mint valamikor is: a tulajdonos vagy maga művelte a földet, vagy bérbe, felesbe adta. Ezt most is így kívánjuk: a városi ember bérben hagyhatja a földjét a tsz-nél vagy eladhatja, vagy maga művelésbe veheti.

– Miben áll a fokozatosság, amihez az MDF ragaszkodott?

G. J.: Abban, hogy úgy kezdjük: akinek tulajdona van és helyben is van, és vállalkozik is, annak szépen adjuk ki a földet. Akinek pedig tulajdona van, de nem vállalkozik, annak állítsuk helyre a tulajdonjogát, és ő majd gondolkodik, hogy benthagyja-e a nagyüzemben, (majd megegyezik vele, ki fog alakulni valamilyen piaci bérleménytarifa), vagy másik vállalkozónak adja-e bérbe. A mi ódzkodásunk és aggályunk az – szemben az MDF-esekkel, akik ellátási aggályoskodással jöttek –, hogy túltermelési válság lesz (tegnap megkerestek állattartó barátaim azzal, hogy nem tudják értékesíteni a hízóbikát, a hízósertést stb.). Attól is tartunk, hogy a nagyüzemek, pénzszűke, kamatdrágulás következtében nem fogják tudni tartani magukat olyan ütemben, ahogy a kisüzemek a termelést átvállalni képesek.

– Mégis: az MDF korábbi bírálata szerint a ’47-es földtulajdonviszonyok helyreállítása szétzilálná a mezőgazdasági termelést.

G. J.: Kérem szépen, ha a tulajdont helyre akarjuk állítani, akkor előbb szét kell zilálni. Amit persze ne úgy értsünk, hogy durván, mindenféle terv nélkül. De tudjuk: ahol farmergazdaság van, ott nincs ellátási gond, sőt túltermelés van, egyébként is: csak azért, mert kockázatot kell vállalni, megkérdőjelezhető-e akárkinek a tulajdonjoga?

– ’47 óta sok év telt el, sokan helyezkedtek el a mezőgazdasági üzemeknél olyanok, akiknek nincs és nem is volt földtulajdonuk. Mi lesz velük?

G. J.: Akik így teszik fel a kérdést, azok a kákán keresik a csomót. Van, aki ott van öt éve, a másikat meg huszonöt éve elűzték. Ha Ön azt kérdezi, hogy ez a tulajdon nélküli, ott dolgozó hogyan gazdálkodhatna, erre is megkeressük a megoldást, és ki fogjuk tudni elégíteni, mert szerintem több lesz a föld, mint a vállalkozó. Itt hadd képviseljem a saját véleményemet, és nem a pártomét: én nem adnék ingyen földet senkinek, hanem az új kezdők részére létrehoznék egy földalapot. Hosszúlejáratú hitelt adnék, hogy vásárolhassanak földet – a kapott, az sohase ugyanaz, mint a vett. A másik szempont pedig az, hogy ha bárminemű értéket helyre akarunk tenni (ez esetben a föld értékét), akkor azt nem tehetem ingyen osztogatással, elajándékozással olcsóvá, mert rögtön megbontom az értékrendet.

• gazdaság