Bozóki András

Nyomtatóbarát változat

Azzal, hogy az Ellenzéki Kerekasztal nem ment el az MSZMP által 1989. április 8-ra kitűzött látszattárgyalásra, megőrizte egységét, és megteremtette annak lehetőségét, hogy későbbi valódi tárgyalások főszereplője legyen.

Ettől kezdve az EKA következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy az MSZMP-vel folytatandó tárgyalásokon a tárgyalóasztal ne kerek, hanem szögletes legyen, mert ez fejezi ki a tárgyaló felek szembenállását. Több esetben ezt azzal indokolta, hogy itt valójában a hatalom és a társadalom szembenállásáról van szó, ezért szükséges a kétoldalú tárgyalás.

1989. április 22-én a Külügyi Szállóban került sor az EKA és az MSZMP – a későbbi tárgyalásokat előkészítő – első megbeszélésére. Az Ellenzéki Kerekasztalt Sólyom László (MDF) és Tölgyessy Péter (SZDSZ) képviselte, míg az MSZMP részéről Forgács Imre, György István és Tóth András jelent meg. Az EKA szakértői úgy vélekedtek, hogy kétoldalú tárgyalásokra azért van szükség, mert ez nyitott helyzetet teremt, színvallásra készteti a külső szervezeteket, így azok szabadon eldönthetik, hogy melyik oldalhoz kívánnak csatlakozni. Az MSZMP képviselői ezt elfogadhatatlannak tartották, mert szerintük ez a felállás nem fejezi ki a „társadalom sokszínű tagoltságát”, de nem zárták ki annak lehetőségét, hogy az EKA-val is folytassanak kétoldalú tárgyalásokat éppúgy, ahogy azt más szervezetekkel is tették.

Az Ellenzéki Kerekasztal abból indult ki, hogy csak a békés és demokratikus átmenet előfeltételéül szolgáló sarkalatos kérdésekben (választójogi törvény, Btk-módosítás, párttörvény stb.) kell tárgyalni, míg az MSZMP valamennyi fontos politikai, gazdasági és szociális kérdést megvitatásra javasolt. Az EKA érvelésének lényege az volt, hogy a fennálló Országgyűlés nem legitim, ezért nem szabad rábízni az átmenettel közvetlenül össze nem függő alapkérdéseket. Ezért ellenezte az alkotmányozás, a köztársasági elnöki intézmény és az alkotmánybíróság témakörének tárgyalását. A gazdaságról szólva pedig leszögezte: nem rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek alapján az állampárt kompetens tárgyalópartnere lehetne. Az Ellenzéki Kerekasztal úgy ítélte meg, hogy a gazdasági tárgyalások csak arra lennének jók, hogy az ellenzék ötleteket adjon a kormánypártnak, míg az a tárgyalásokat fölhasználná a gazdasági válságért viselt felelősség megosztására az MSZMP és az ellenzék között.

A sok nézetkülönbség mellett a felek több fontos részletkérdésben megállapodtak. Egyetértésre jutottak abban, hogy az egyes témákat külön bizottságok zárt üléseken vitassák meg, s csak a plenáris ülések legyenek nyilvánosak. Elfogadták, hogy a politikai tanácskozás közjogi funkcióval nem bír, tehát célja nem a jogszabálytervezetek szövegszerű megfogalmazása, hanem a politikai megállapodás. Az MSZMP is elfogadta magára nézve kötelezőnek azt az alapelvet, hogy a tanácskozás célja a többpártrendszerű demokráciába való átmenet békés és erőszakmentes voltának biztosítása.

A második előkészítő megbeszélésre az EKA és az MSZMP között május 2-án a Kossuth klubban került sor, ugyanazokkal a résztvevőkkel. Itt további kérdésekben sikerült közelíteni az álláspontokat. A felek megegyeztek abban, hogy tartózkodni fognak minden olyan egyoldalú lépéstől, amellyel meghiúsítanák a tárgyalások célját, továbbá kívánatosnak tartották, hogy a vitatott kérdésekben a törvényhozás ne előzze meg a politikai megállapodásokat. Ennek politikai jelentősége abban rejlett, hogy ezzel az EKA meg tudta akadályozni a törvényhozási dömpinget, amelynek révén az állampárt puccsszerűen keresztülvihette volna az Országgyűlésben a számára fontos törvényjavaslatokat.

Az EKA küldöttei ezen a megbeszélésen azt is leszögezték, hogy egységesen kívánnak tárgyalni az MSZMP-vel, s ebben a kérdésben semmilyen engedményre nem hajlandók. Cserébe felajánlották – amit az EKA ülésein a Szakszervezeti Liga határozottan képviselt –, hogy hajlandók gazdasági kérdésekről is tárgyalni, ha az ehhez szükséges információkat megkapják. Megegyeztek abban is, hogy a tárgyalásokról külön közleményt is ki lehet adni abban az esetben, ha az eltérő vélemények közös közleményben nem rögzíthetők. Ez később úgy valósult meg, hogy a felek a saját álláspontjukról nyilatkozatot adhattak ki, de nem számolhattak be a tárgyalások menetéről.

Mindezekből a színfalak mögötti megbeszélésekből a közvélemény szinte semmit nem érzékelt. Múlt az idő, és látszatra nem történt semmi érdemi előrelépés. De az időhúzás nem kedvezett az MSZMP-nek. Májusra fel kellett hogy ismerjék, hogy a politikai körülmények sok szempontból megváltoztak. Felgyorsult az MSZMP belső pluralizálódása, megjelentek az országszerte szerveződő reformkörök, amelyek az EKA-val való tárgyalást szorgalmazták, sőt levélben maguk is megkeresték a Kerekasztalt. A Németh-kormány felfüggesztette a bős–nagymarosi építkezést, amivel demonstrálta viszonylagos függetlenségét az MSZMP akkori centrumának tekintett Grósz-vonaltól.

Felvetődött az EKA-n belül a kérdés: kivel is kellene tárgyalni? Az MSZMP-vel, a reformkörökkel vagy a kormánnyal? Utóbbit szorgalmazta a Magyar Nemzetben tett május 8-i nyilatkozatában a kommunista pártból korábban kizárt, de a Pozsgay-szárnyhoz továbbra is közel álló reformközgazdász, Lengyel László, hangsúlyozva, hogy szét kell választani az MSZMP-t és a kormányt, a hatalom súlypontját pedig át kellene helyezni a kormányzatra. Azt is hozzátette, hogy a „kormány kontra pártok” tanácskozáson legyen ott az MSZMP is a pártok között. Lengyel javaslata tartalmazott reális elemeket, s elfogadása éppen ezért lehetett volna veszélyes az EKA számára. Elgondolása ugyanis lényegében nem volt más, mint az Új Márciusi Front januári javaslatának új változata, amely ismét csak elmosta a különbséget a hatalommal rendelkező és nem rendelkező politikai erők között.

Az Ellenzéki Kerekasztal azonban úgy vélekedett, hogy a hatalom birtokosait az MSZMP Központi Bizottságában kell keresni, s ezért az MSZMP vezetőivel kell tárgyalni, tekintet nélkül arra, hogy ott a konzervatívok vagy a reformerek kerekednek felül. Így az EKA udvariasan elhárította a reformkörök jelentkezését, de informálisan igyekezett gesztusokat tenni a reformszárny felé. Vígh Károly (BZSBT) például – de feltehetően az EKA egyes más képviselői is – személyesen találkoztak ebben az időszakban Pozsgay Imre államminiszterrel.

Ugyancsak ekkortájt jelentek meg sorra vidéken is a helyi ellenzéki kerekasztalok: az ellenzéki összefogás országos mozgalommá vált. Az MSZMP ekkor újra megszakította az előkészítő tárgyalásokat az EKA-val, és még egy utolsó kísérletet tett az ellenzék megosztására, a Kerekasztal feldarabolására. Egyes politikai szervezetekhez levelet intézett, amelyből kitűnt, hogy saját legutóbbi álláspontját megmásítva újra nem hajlandó egységes tárgyalófélként elismerni az Ellenzéki Kerekasztalt. Az EKA erre egy nyílt állásfoglalás kibocsátásával válaszolt, amely a május 12-i lapokban jelent meg. Ebben felkérte az MSZMP-t, hogy tartsa magát a korábbi megállapodáshoz, és képviselői 48 órán belül üljenek ismét össze az EKA küldöttjeivel a kétoldalú EKA–MSZMP tárgyalások előkészítésére.

Az MSZMP KB határozatából világossá vált az is, hogy a kommunista párt az ellenzékkel való érdemi tanácskozás nélkül az igazságügy-minisztérium által kidolgozott párttörvénytervezetet kívánja beterjeszteni az Országgyűlés elé. Az EKA erélyes fellépése volt szükséges ahhoz, hogy ezt ne tehesse meg.

Ezt követően újabb kéthetes patthelyzet állt elő, amely alatt az MSZMP kénytelen volt felismerni: politikája nyugati megítélése szempontjából sem közömbös az Ellenzéki Kerekasztallal való tárgyalás. Befejeződtek a lengyel kerekasztal-tárgyalások, Lengyelország választásokra készült. Közeledett a júliusra tervezett Bush-látogatás, valamint az az esemény, amely számukra talán a legtöbb bizonytalanságot rejtegette: június 16-a, Nagy Imre és mártírtársai temetésének napja. Az MSZMP vezetői nagyon tartottak ettől a naptól: más-más okokból, de egyaránt félt tőle a reformszárny és a konzervatív irányzat. Átlátták, hogy saját érdekükben nekik még a temetés napja előtt megegyezésre kell jutniuk az Ellenzéki Kerekasztallal az elkövetkező tárgyalások menetrendjéről, máskülönben június 16-án súlyos politikai vereséget szenvedhetnek. Azt szerették volna, hogy június 16-a a „nemzeti megbékélés napja” legyen – amikor ellenzékiek és kommunisták közösen gyászolnak –, nem pedig a társadalmi „ítélet napja” a kommunista párt fölött.

Ebben a szituációban az Ellenzéki Kerekasztal került előnybe. A kommunisták engedményekre kényszerültek: végleg beletörődtek abba, hogy az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal egymással szemben foglaljon helyet a tárgyalásokon. A huzavona eldőlt: az állampárt május első felében tett akciói ellenére tárgyalásokra kényszerült az egységesen fellépő ellenzékkel. Az EKA sikere azonban nem volt teljes, mert az MSZMP keresztülvitte azt az elképzelését, hogy csatolt szervezetei harmadik oldalként részt vehessenek a megbeszéléseken. A Harmadik Oldalt a Hazafias Népfront, a SZOT, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság, a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Demisz és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége alkotta, de nekik a megállapodás szerint éppolyan egységes véleményt kellett képviselniük, mint az Ellenzéki Kerekasztalnak. Mindez gyengítette a benne részt vevő – és egymástól is sokban különböző – szervezetek mozgásterét, de összességében erősítette az MSZMP tárgyalási pozícióját.

Időközben az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek száma a Kereszténydemokrata Néppárt felvételével 8-ról 9-re nőtt. Ugyanakkor azonban – mivel az EKA-ba való felvétel kritériumai tisztázatlanok voltak – a Kerekasztal némiképp önkényesen döntött úgy, hogy a végtelenségig halogatja a Függetlenségi Párt felvételi kérelmének elbírálását. (Az MFP felvétele az EKA története során nem is valósult meg.)

Június 10-én a „Fehér Házban” került sor az MSZMP és az EKA megállapodásának aláírására. A Harmadik Oldal e dokumentumban kinyilvánította, hogy támogatni fogja az MSZMP és az EKA megegyezésre jutását, s ezzel bizonyos fokig korlátozta tárgyalási pozícióját. A felek leszögezték, hogy a hatalom alapja a népfelség, s a szuverenitást egyetlen politikai erő sem sajátíthatja ki.

Megnyílt az út az érdemi tárgyalásokhoz.

(folyt. köv.)

• Belföld