Skip to main content

Közös nyilatkozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az illegalitásból a törvényhozásba


1989 a forradalom éve volt Kelet-Európában. Kézközelbe került a demokrácia és Európa egyesülése. Országaink közös tapasztalatokat visznek az egyesülő Európába: a totalitárius diktatúrák tapasztalatait. Közösek voltunk a diktatúra lerázásában is. Jövőnk is közös kell hogy legyen. Lehetségesnek és szükségesnek tartjuk, hogy együtt, összehangolva kapcsolódjunk be az új Európába.

Közös erőfeszítéseket kell tennünk gazdasági elmaradottságunk felszámolására is. A piacgazdaság létrehozásának együtt kell járnia a gazdaságainkat elválasztó korlátok áttörésével. Határainknak átjárhatóvá, nyitottá kell válniuk az emberek, eszmék, kulturális javak előtt.

Támogatjuk Németország egyesülését a két német állam jelenlegi határai között. Az NDK polgárainak szuverén, egyenrangú félként kell részt venniük az egységes Németország jövőjéről folytatott tárgyalásoknak azon szakaszában, amelyben a német állam keleti határairól határoznak.

Meggyőződésünk szerint veszélyes volna az európai államhatárok újrarajzolásával próbálkozni. A határok változatlansága azonban feltételezi, hogy a kisebbségi helyzetbe került nemzetiségek sorsát a demokrácia szellemében, mindenütt megnyugtatóan rendezik. Olyan világot kell teremteni, amelyben az egyén számára mindegy, hogy a határ melyik oldalán él.

Az új, egységes Európának a Helsinki-folyamatból kinövő biztonsági rendszerre kell épülnie, mely magában foglalja az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót is. Népeink függetlensége nem alapulhat azon, hogy Oroszországot kirekesztik Európából. Szolidárisak vagyunk azokkal az erőkkel, melyek európai, demokratikus Oroszországot próbálnak teremteni.

Budapest, 1990. március 4.

A Szabad Demokraták Szövetsége által kezdeményezett tanácskozás résztvevői:

Dan Petrescu
Sasa Vondra
Zbigniew Bujak
Jan Litynski
Dana Nemcová
Wociech Madziarski
Zbiegniew Janas
Reinhard Weisshuhn
Jacek Czaputowicz
Rajk László
Demszky Gábor
Adam Michnik
Tamás Gáspár Miklós
Amadeusz Krasztev
Bärbel Bohley
Kőszeg Ferenc
Kis János
Angel Ahrjanov
Haraszti Miklós
Csavdar Ivanov
Konrád György




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon