Hellenbart Tamás

Nyomtatóbarát változat

Mi, a 114. Postahivatal kézbesítői 1990. szeptember 18-án elmondtuk az összes problémát, amelyek az elmúlt, közel egy évtizedben felhalmozódtak munkánk körül.

Mi nem sztrájkolni akartunk, hanem tárgyalni a folyamatosan felgyülemlő bajaink megoldásáról. Egy hónapon keresztül hiába vártunk a vállalat vezetésének válaszára, a tárgyalások megkezdésére. A vállalat vezetése nemhogy írásban, de szóban sem válaszolt a munkásgyűlés által választott képviselőknek.

Ezért jelentettük be sztrájkszándékunkat. Az első válaszlevelet akkor kaptuk, amikor a Munka Törvénykönyve erre a vezetést kényszerítette. De tárgyalni még ekkor sem voltak hajlandók velünk. A törvény szerint már ebben a pillanatban sztrájkba léphettünk volna.

Nem tettük meg!

Bár az egyeztetőbizottság munkáltatói oldala határidő után jött létre, mégis tárgyalni kezdtünk vele. Mit követeltünk? Biztonságot és bért.

– Biztosítsák, hogy minden kézbesítő sötétedés előtt visszaérjen a hivatalba.

– Fizessék meg a munkavégzéshez szükséges, magasabb összegű utazási költségtérítést.

– Teremtsék meg a biztonsági feltételeket a küldemények védelmére.

– Emeljék az alapbéreket.

Mi bebizonyítottuk, hogy készen vagyunk a kompromisszumra.

Az egyeztetőbizottságban minden követelésünkből engedtünk, bérkövetelésünket 51%-ról 30%-ra, az infláció mértéke alá szállítónak le. Így jöhetett létre megállapodás mindenben, a bér kivételével. Bejelentettük, hogy ha a munkáltató megfelelő garanciákat vállal, mi további kompromisszumra is hajlandók vagyunk. Mi mindent megtettünk a sztrájk elkerülésére! A posta még semmi érdemi ajánlatot nem tett! De tett mást!

Budapest többi hivatalából áthoztak olyanokat, akik plusz díjazásért vállalták a küldemények kézbesítését. Ezt a 114-es sztrájkoló kézbesítői, ha jogilag nem is, etikailag sztrájktörésnek nyilvánították. Az így „szerződtetett” postai dolgozók sok esetben marékszámra, a címzést figyelmen kívül hagyva, szórták be a leveleket. Ez az eredménye, ha a vállalat vezetése a megegyezés helyett a sztrájk letörésén munkálkodik, figyelmen kívül hagyva a levelek kézbesítéséhez szükséges tapasztalatot, megbízhatóságot.

Buda lakosságához fordulunk: mi nem a lakosság ellen sztrájkolunk! Mi azok ellen a körülmények ellen sztrájkolunk, amelyek nem hagyják, hogy jól szolgáljuk a lakosságot! Még a sztrájk közben is mindenképpen biztosítjuk a lakosság alapellátását, azt, amit nekünk főnökeink meghatároztak.

Mi nem akarunk mást, mint méltányosabb munkakörülményeket és egy kicsit tisztességesebb megélhetést! Mi nem akarjuk újra felosztani a Postás Dolgozók Szakszervezete által kemény küzdelmek árán elért 10%-os béremelést! Egyszerűen boldogulni akarunk, mint minden tisztességes ember, de semmiképpen sem a lakosság kárára!

Mi már bebizonyítottuk megegyezési szándékunkat. A vállalat kedvező ajánlatáig munkabeszüntetésünket. Ezt az 1990. november 8-i munkásgyűlésünk határozta el.

1990. november 13.

Hellenbart Tamás
Kézbesítők Független Demokratikus
Szakszervezete

• Belföld