Skip to main content

Elhúzódó pártalkuk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kőbányának van polgármestere. Ez csak azoknak nem újság (ők vannak többen Kőbányán is), akik nem kísérték figyelemmel a polgármesterjelölt-állítás körüli majd’ egy hónapos hercehurcát. Kőbányán ment el a legkevesebb ember szavazni – kb. 25% –, és Kőbányának lett legutoljára polgármestere a fővárosban. A kettő között látszólag nem sok összefüggés van, mégis az SZDSZ gesztusa, amellyel belement a kétharmados minősített többségű vezetőségválasztásba, egyszerre növelte a polgármester és helyettesei legitimációját, ugyanakkor kitolta a választást a pártok közötti megegyezés hiányában. Mégis több választópolgár áll Kőbánya első emberei mögött, ha 25-en, mint ha 19-en szavazták volna meg őket.

A főváros súlyos szociális és környezetszennyezési gondokkal küzdő kerületében nehezen találták meg azt az embert, akivel mind az SZDSZ, mind a Fidesz egyet tudott érteni. György István 31 éves, biológia-testnevelő szakos tanár, igazgatóhelyettes, háromgyermekes férfiú, legalább a hetedik olyan jelölt, aki komolyan szóba került a pártközi egyeztető tárgyalásokon. Hosszas vita folyt arról, hogy milyen kritériumoknak kell eleget tenni egy polgármesternek. Ilyen szűk esztendőkben vállalkozó kell-e inkább, aki sok pénzt hoz, vagy olyan elismert személyiség, aki tartja a lelket az emberekben. Az SZDSZ két házijelöltje már frakción belül sem örvendett osztatlan elismerésnek. Közülük a tavaszi országgyűlési választások szabad demokrata vesztesét, Horváth Antalt túlzott hatalmi törekvésekkel vádolták, dinamizmusa, ellentmondást nem tűrő fellépése elidegenítette a frakciót. Ekkortájt Kis János és Magyar Bálint teszi tiszteletét Kőbányán, tudatosítják a szervezettel, hogy a kétharmados megállapodás levét igyák meg maguk, a Fidesszel pedig találják meg a hangot. Való igaz, a Fidesz több alkalommal erejét fitogtató módon járt el, „csakazértis” alapon vetette el az SZDSZ-jelölteket. A fővárosi küldött megválasztásakor kiderült: a 18 tagú SZDSZ-frakció nem egységes; legalább hárman nem saját jelöltjükre, hanem a sebtiben előkapott közgazdász, Almádi Krisztina Fidesz-jelöltre szavaztak.

Most kedden úgy jöttek össze a képviselők a választások óta immár harmadszor, hogy polgármester nélkül nem mennek haza. Vasárnap este a kerületi pártszervek megállapodtak abban, hogy polgármesternek György Istvánt és egy 38 éves zuglói illetőségű vállalkozót, Fejes Imrét állítják. Alpolgármesterként négy személy is szóba jött, közülük kettőt választanak. György Istvánt három fordulóban választották meg (egy fordulót a szavazás technikájának tisztázása miatt ismételtek meg), s amikor győzelme egyértelművé vált, dörgött a taps a teremben, ahol kerületiek, tarácsi dolgozók ültek, s közvetített a helyi kábeltévé is. A közös Fidesz–SZDSZ-jelöltre „csak” 25-en adták voksukat ketten ismét dezertáltak, az MDF pedig valószínűsíthetően nemet mondott. Az előzetesen egyeztetett alpolgármester-jelöltek közül csak a Fidesz által korábban leszavazott fővárosi küldött közgazdász-tanár Kacskovics Imréné bizonyult biztos befutónak; Póka Egon basszusgitáros a Hobo Blues Bandből nem kapta meg a szükséges kétharmadot. A kerületi főépítészt, Kozma Viktort 26 éves tanácsi múlttal a háta mögött újból előhozta az MDF, és a Fidesz-frakció hathatós támogatásával majdnem alpolgármester lett. Újabb forduló november végén.

A polgármester köszöntésekor a közönség soraiban egyetlen ember nem tapsolt. Dénes János MDF-es országgyűlési képviselő.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon