Skip to main content

Gyekiczki András

Gyekiczki András: Útmutató telepfelszámoláshoz


Csámpaiék éppen levesüket főzték, amikor megnyílt a mennyezet, s a következő napot, március 6-át már a szabad ég alatt töltötték. Végső elkeseredésükben kevéske bútorukkal a polgármesteri hivatal elé költöztek.

A hatvanegy éves Csámpai Rudolf 1965 óta lakott a házban. Édesanyja akkor önkényesen foglalt el egy emeleti lakást, mint sokan mások. A család 1987-ig lakott ott, majd a házgondnok „kérésére”, az anya halála után feleségével beköltöztek a mosókonyhába.


Gyekiczki András: Túlélési program

Interjú Erdélyi Lászlóval


„Abba a környezetbe, ahová beleszülettem, ott farkastörvények uralkodtak, egészen 17 éves koromig ezek a körülmények domináltak. De a kérdés az, hogy aki ebből kikívánkozik, mégis hogyan kezd el gondolkodni más világnak az értékrendszerében. Van egy biológiai programja az embernek, az ösztöne, a gondolkodás az emberrel.

Gyekiczki András: Bukarestből a Nap-hegyre


Rég megszáradt a tinta az MTI vezérigazgatójának kinevezésén, eredendő kíváncsiságunk mégis arra ösztökélt, nézzünk utána, hogyan pályáztat a Miniszterelnöki Hivatal, hogyan pályáznak, döntenek ilyen fontos poszt esetében.

Valószínű – állította magáról Oltványi Ottó (65) újdonsült MTI-vezérigazgató – ő az egyetlen olyan magyar újságíró, aki nyugati kormánytól kapott kitüntetést, méghozzá az osztrák Aranykeresztet. Az Országgyűlés kulturális bizottsága előtti meghallgatása során az akkor még jelölt Oltványi hallatlan simulékonyságról tett bizonyságot.


Gyekiczki András: Elhúzódó pártalkuk


Kőbányának van polgármestere. Ez csak azoknak nem újság (ők vannak többen Kőbányán is), akik nem kísérték figyelemmel a polgármesterjelölt-állítás körüli majd’ egy hónapos hercehurcát. Kőbányán ment el a legkevesebb ember szavazni – kb. 25% –, és Kőbányának lett legutoljára polgármestere a fővárosban. A kettő között látszólag nem sok összefüggés van, mégis az SZDSZ gesztusa, amellyel belement a kétharmados minősített többségű vezetőségválasztásba, egyszerre növelte a polgármester és helyettesei legitimációját, ugyanakkor kitolta a választást a pártok közötti megegyezés hiányában.

Gyekiczki András: „Nem szeretem a szenvelgést a politikában!”

Beszélgetés Orbán Viktorral


I.

Beszélő: Mi a magyarázata annak, hogy a Fidesz komoly társadalmi bázis nélkül is ilyen jelentős választási sikert ért el?

Orbán Viktor: Nem igaz a kérdésben foglalt előfeltevés, mert van bázisa a szervezetnek. Mi sem létszámban, sem hatásban nem vagyunk alábbvalók más pártoknál. Mindenütt megvolt az a néhány meghatározó egyénisége a Fidesznek, aki a helyi politikát kiválóan csinálta.




Gyekiczki András: Magyarújvárosi sorsok I.

Tengődésre ítéltetett


Hosszú ideje beszélgetünk a teraszon, Bagi Menyhért újszászi házában. Életéből, eddigi 40 évéből az utolsó hármat tárja fel előttem. Kimérten, nyugodtan beszél. Kérdezi, hogy olvastam-e a Mai Napban régebben megjelent írásokat Tengizről. Megegyezünk abban, hogy sokszor írtak már róla, de mégis keveset tudunk úgy valóságosan. Szerinte 50 ezer körüli a kint jártak száma, akik közül sokan megnyomorodtak.

Gyekiczki András: Prés alatt a sajtó


Múlt csütörtökön a parlamenti vizsgálóbizottság (hivatalos nevén a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság) újabb ülése kétes eredményt tudott csak felmutatni. A meghallgatásra behívottakat másfél óra után kénytelen volt a bizottság szélnek engedni, mielőtt igazából szóhoz jutottak volna. Mindez annak a képviselői indítványnak következtében történt, amit Dornbach Alajos (bizottságon kívüli képviselő) terjesztett be.

Gyekiczki András: Ördög-e a főispán?

Beszélgetések az önkormányzatról


Csengey Dénes: Álláspontom változatlan

Beszélő: Hogyan fogadta az MDF az önkormányzati törvénytervezetről folyó éles vitát?

Csengey Dénes: A legtöbb szó az ördögről esik: a tanácsrendszer szelleméről; az ördögről: állampárti ambíciókról; az ördögről: a titkos centralizálási törekvésekről; az ördögről: az avíttas úri Magyarország feltámasztásának kísérletéről; az ördögről: mint egy antidemokratikus közigazgatási rendszer újbóli életbeléptetéséről. Na most, úgy gondolom, hogy az ördög nincs jelen.




Gyekiczki András: Útban a kétkamarás parlament felé

Interjú Csapody Miklóssal
Ki képviselje a kisebbségeket?


Beszélő: Miért érezte úgy a külügyi bizottság, hogy szükséges az RMDSZ állásfoglalására reagálni?

Csapody Miklós: Az RMDSZ állásfoglalását a magyar parlamentnek címezte. Én nem tartottam szerencsésnek, hogy a román követségen keresztül ért a parlamenthez a nyilatkozat. Szerintem nem szerencsés a nemzetiség kifejezés használata, a nemzeti és etnikai kisebbség kategóriája volna kívánatos, másrészt a román parlamenti viszonyok példaképül állítása enyhén szólva anakronisztikus.


Gyekiczki András: „Taknyos” docensek lázadása


Komor bika mered az Állatorvostudományi Egyetem területére belépő emberre. Félni nincs okunk: a campus ezen őre mozdulatlan, bronzból öntetett. A bika környezetében mostanában különös dolgok történtek: izgatott emberek szaladgáltak, telefondrótok izzottak, felhevült másológépek ontották a körleveleket, időnként több száz fős tömeg gyűlt össze a jellegtelenségében is egy adott kor nyomasztó hangulatát tükröző épületben.

A végeredmény, illetve a HELYZET. Ezen az egyetemen van eufória, van hatalomváltás, lesz, mert elkezdődött az ún.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon