Gyekiczki András

Nyomtatóbarát változat

I.

Beszélő: Mi a magyarázata annak, hogy a Fidesz komoly társadalmi bázis nélkül is ilyen jelentős választási sikert ért el?

Orbán Viktor: Nem igaz a kérdésben foglalt előfeltevés, mert van bázisa a szervezetnek. Mi sem létszámban, sem hatásban nem vagyunk alábbvalók más pártoknál. Mindenütt megvolt az a néhány meghatározó egyénisége a Fidesznek, aki a helyi politikát kiválóan csinálta. Az idősebbek is: az önkormányzatokban képviselőink 60-70%-a nem Fidesz-korú.

Beszélő: Mi annak az oka, hogy ez a népes, 35 éven felüli holdudvar a Fideszhez csapódott?

O. V.: Elsősorban a múltnélküliség. A vidéki értelmiségiek valami olyanhoz akarnak kapcsolódni, amire még nem vetődött árnyék, ami még soha nem volt elrontva. Vidéki városainkban aktivistáink törekedtek arra, hogy legyen egy-két idősebb értelmiségi – pl. tanár –, aki szívesen ad tanácsot, és hozza magával a fiatalokat is. Több helyen még nem dőlt el, melyik a legerősebb az MDF, SZDSZ és a Fidesz közül; itt az értelmiségiek szívesen sorakoznak fel egy-egy erősebb egyéniség mögé. Mi szerencsés kézzel nyúltunk ahhoz, hogy a Fidesz helyi képviselői értelmesek, jól képzettek, szimpatikusak legyenek.

Beszélő: Voltak-e alkalmassági kritériumok?

O. V.: Nálunk, ha valaki jelölt akart lenni, fényképes önéletrajzzal kellett jelentkeznie, amelyben leírja, hogy miért éppen a Fidesz színeiben akar politizálni. Ez önmagában egy komoly gát ma Magyarországon. Le kell ülni valakinek, megírni az álláspontját és beadni. Vigyáztunk arra – pontosan a múltnélküliség-képünk megőrzése miatt –, nehogy mindenféle kis karrieristák, panamalovagok ellepjék a szervezetünket.

Beszélő: A júniusi kongresszuson és azóta is fel-fellángoltak a Fideszen belüli viták arról, hogy a parlamenti frakció és a korábban megismert, országos hírű politikussá nőtt tekintélyek agyonnyomják az egész szervezetet; már-már diktatórikus jegyek sejlenek fel.

O. V.: Az kétségtelen, hogy a frakció rányomja a bélyegét a Fideszre, ezen nincs is mit vitatkozni. A kérdés mindig az, hogy működnek-e a párton belüli demokratikus formák. Ha igen, akkor mindegy, hogy milyen erősek a személyiségek, akkor abban a pártban alapvetően demokrácia van. Még akkor is, ha ad absurdum előfordulhat, hogy a politikai szervezet vezetői minden akaratukat keresztül tudják vinni ezeken a fórumokon. Ettől még demokrácia van. A Fideszen belül igenis mindenkinek megvan az a joga, hogy szerveződjön, összefogjon, platformot alkosson, más embereket juttasson az élre, régieket onnan visszahívjon. Az a kérdés, ki mennyi munkát hajlandó vállalni és mennyire rátermett; a csak szervezeti kérdéseken lovagoló emberek soha nem tudnak előrejutni.

Beszélő: Úgy ismernek, hogy te vagy leginkább az a Fidesz-vezető, aki politikai zsarolással, kemény követelésekkel lép fel az SZDSZ-szel szemben. Fennáll-e egyáltalán szövetségesi kapcsolat az SZDSZ és a Fidesz között?

O. V.: Megtisztelő, hogy úgy tűnik, képes egy személy – és májamat cirógató módon éppen az én személyem – meghatározni két ilyen nagy súllyal rendelkező párt viszonyát. Csakhogy nem arról van szó, hogy valaki a Fideszben szereti-e a szabad demokratákat, vagy nem. Először is: a Fidesz–SZDSZ-viszony nemcsak a két frakció vagy a két országos vezetés viszonya mentén írható le, hanem a helyi csoportok viszonya mentén is. Van, ahol sokkal jobb a viszony az MDF-fel, sőt urambocsá! a kisgazdákkal is, s van, ahol szabad demokraták teljesen jogosan inkább az MDF-fel működnek együtt, mint velünk, mert olyan csoportunk is van, akikkel érthetően nem akarnak együttműködni. Van ilyen, én ebben semmi rendkívülit nem látok.

Másodszor: hosszú idő óta félreértés van a természetes szövetséges kérdése körül. Egyébként nem is tudom, ki találta ki ezt. A kifejezés, mint nyelvi találmány is igen érdekes, és különösen vicces Magyarországon. A szabad demokraták természetes szövetségese azt is jelentené, hogy szövetséges minden irányzat, ami a szabad demokratákon belül föllelhető. Egyszerre legyen természetes szövetségesem a konzervatív liberális és a szociáldemokrata? Igaz, mi is, az SZDSZ is az emberi jogok teljességét, feltétlen tiszteletben tartását valljuk, és ez ma Magyarországon közelebb hozza egymáshoz a két szervezetet bármelyik más szervezetnél, akik elvileg vallják, de nem viszik végig a politikájukban. De ez csak annyit jelent, hogy – mint bármely nyugati társadalomban – van két modern párt, modern kiindulópontokkal és elvekkel, és a két párt minden egyes kérdésben megpróbálja egyeztetni az álláspontját. Ez a helyes viszony a két párt között. Amint felmerül egy kérdés, amelyben szükséges együttműködni, az SZDSZ-szel tudunk leülni legkönnyebben, és velük is van a legnagyobb szükség erre. De semmifajta szövetségről nincsen itt szó. Konkrét ügyekben való együttműködés, ez az, amit én képviselek. Nem mindenki gondolkodik így a Fideszen belül. Van, aki ennél még inkább azt mondja, hogy mi ketten vinnénk végig következetesen ezt az emberi jogi álláspontot, s van, aki azt mondja, hogy ennél sokkal több közelség is van. Én valahol a középen állok. Én nem szeretem a szenvelgést a politikában, nincs helye semmifajta összeborulásnak és meghatódottságnak.

Beszélő: Hosszú idő óta mondjátok azt, hogy az ország mérhetetlen bajaira a nagykoalíció jelentene megoldást. Ugyanakkor hallani olyan hangokat az SZDSZ-ből, amely a Fideszt akarja az MDF-fel koalícióba fogni. Mi a véleményed?

O. V.: Kis Jánostól már olvastam ilyet. Három különböző kérdésről van szó. Én azt továbbra is tartom, hogy amíg a gazdaság valamelyest növekedésnek nem indul és nem stabilizálódik, addig az SZDSZ–MDF-koalíció szükséges volna. Az egy más dolog, hogy ennek lélektanilag ma kevesebb realitását látom, mint láttam fél évvel ezelőtt. Eldurvult köztük a viszony a parlament túlfűtött, puskaporral teli levegője miatt. Sajnálom, hogy ez így van, abnormális állapotnak tartom. Igaz, az együttműködésnek vannak konzekvenciái, az MDF-fel a mostani állapotában nem lehet együtt kormányozni. De van olyan része, amelyikkel lehetne, sőt ezt az ország érdekeit figyelembe véve kívánatosnak is tartanám.

A második kérdés: a Fidesz bevitele a kormányba. A Fidesz nem fog bemenni az MDF-kormányba, mert ez politikailag nem racionális. Ezen a kormányon két-három fideszes miniszter sem segítene, ettől a kormány munkájának a minősége alapvetően nem változna meg.

Harmadszor: kevés esély van arra, hogy ma a kormány fölbomoljék. Igaz, van olyan gyenge, hogy egy óvatlan szellő is elfújhatja, de most nincs olyan politikai nézeteltérés, amely elegendő lenne valamelyik koalíciós párt kilépéséhez. A föld, bár óriási falat, mégsem olyan kérdés, hogy emiatt a kisgazdák kilépjenek a kormányból.

Beszélő: Nem különös-e, hogy a negatív kampányok a koalíció részéről majdnem kizárólag az SZDSZ-t és néha az MSZP-t érintik, és nem a Fideszt?

O. V.: A dolog némileg árnyaltabb. A helyhatósági kampány idején a mocskolódó kampány a Fideszt is elérte, a propaganda az ellenzék ellen irányult, a kormánypártok részben ezért is vesztették el a választást. Ez az ő bajuk.

De a kérdés fontos azért, mert a Fidesz nemhogy kimaradt, hanem kivonta magát a parlamenti hercehurcából. Igyekeztünk csak akkor szólni, amikor már nem lehetett eltűrni, amit csináltak; nem lojálisan, hanem a parlamenti munkát elősegítő módon és stílusban viselkedtünk. És ez viszonzásra lelt az MDF oldalán, ami nem pártközi gesztusokban nyilvánult meg, hanem abban, hogy nem szavazták le zsigerből az indítványainkat, legalább elgondolkodtak rajta, bejutott a hajuk alá. Ez főleg lélektani nyereség.

Beszélő: Csalhatatlan-e a Fidesz? Hogy veszi magának a bátorságot egy kis frakció ahhoz, hogy mindenhez értsen?

O. V.: Ha elmegyek egy kerületi gyűlésre, faluba vagy városba, elmondhatom, hogy mit tartanék jónak, de ha olyasmiről mondok véleményt, amiről nem tudhatom, hogy úgy van-e, akkor leintenek vagy rámpirítanak, és én nagyon szégyellem magam. A frakcióban nagyon sok jó képességű ember van. Egy pillanatra sem hihetem, hogy jobb vagyok, mint a többiek a frakcióban. Vannak erényeink, amelyek miatt mi vagyunk az ismertebbek. A szakértők szerepe döntő, azonban sosem szabad bevonni őket a politikába. Ahogy időm engedi, elmegyek hozzájuk, és tájékoztatom őket a politikai dolgokról. De nekik kívül kell lenni a szervezeten. Amelyik párt bevonja a szakértőt a politikacsinálásba, ott nagy baj van. Nekem, mint frakcióvezetőnek két külön tanácsadóm is van, Kovács András és Such György, akiknek éppen az a dolguk, hogy kívül maradjanak, és onnan ítéljenek.

II.

Beszélő: Megváltoztatta-e a mögöttünk álló három nap a Fidesz viszonyát a többi politikai erőhöz?

O. V.: Alapvetően nem, legfeljebb néhány pártról alaposabb és átfogóbb képünk van, mint eddig.

Beszélő: A Fidesz visszafogottan, sőt leszerelő szándékkal nyilatkozott a demonstrációról.

O. V.: Ennek elvi meggyőződés áll a hátterében. Egy parlamenti pártnak mindig nagyon nehéz kihívást jelent, ha állampolgári engedetlenségi mozgalommal találja magát szemben. Ez egy szürke zóna: a mozgalom az alkotmányosság keretein kívül jelentkezik, a kormány pedig nem lép fel az alkotmány biztosította erőszak lehetőségével. A Fidesz úgy gondolja, hogy ilyen helyzetben egy parlamenti párt akkor tanúsít helyes magatartást, ha arra törekszik, hogy először: a konfliktust békés keretek között tartsa; másodszor: mindenhol a nyugtató, csitító erőkre helyezze a hangsúlyt; harmadszor: mindent megtegyen azért, hogy ez a fajta konfliktus, mozgalom, visszahúzódjon az alkotmányosság sáncain belülre.

Beszélő: Úgy véled, ez összhangba hozható a Fidesznek tulajdonított radikalizmussal?

O. V.: Nemhogy összhangba hozható, hanem jóformán következik belőle, hisz mi mindig úgy foglaltunk állást, hogy az utca, az veszélyes dolog. Csak annak szabad az utcára vinni az embereket, aki biztos abban, hogy vissza is tudja őket hívni. Magyarországon ma nincsenek ilyen erők a porondon, különösen nincsenek a parlamenti pártokon kívül, ideértve szerintem az érdekvédelmi szervezeteket is. S ezért az, amibe a taxisok kezdtek, nagyon kockázatos vállalkozás volt. Nagyon kockázatos, nagyon rizikós, és könnyen egészen más is lehetett volna belőle. Ettől még az, amit csináltak, érthető és az ő szempontjukból eredményes is volt.

Beszélő: A három nap során a Fidesz tartózkodó volt a kormánnyal szemben, a felszólalásod ellenben kifejezetten kemény hangot ütött meg.

O. V.: Két dolgot nem szabad összekeverni: miképpen vélekedik az ember a kormányról általában, és milyen magatartást tanúsít a kormánnyal szemben, amikor olyan helyzet alakul ki az utcán, amilyen kialakult. Ha szombat–vasárnap lettünk volna radikálisabbak a kormánnyal szemben, az nagyon könnyen azt jelentette volna, hogy meg akarjuk buktatni. Mi csak kritizáljuk a kormányt, hogy ráébredjen: jobban kell kormányoznia. A kormányról nincsen jó véleményünk, gyenge kormánynak tartjuk, és eddig nem tudta bizonyítani a rátermettségét. De ez egy szabadon választott kormány, ehhez nem fér kétség, és mi ezt tiszteletben is tartjuk.

III.

Beszélő: A Fidesz sok helyen elutasítja az SZDSZ-szel való együttműködést az önkormányzatokban. Mi ennek az oka?

O. V.: Szeretném visszautasítani azt a kérdésben is megbújó, nekünk tulajdonított szándékot, hogy nem akarunk megegyezni. Tamás Gáspár Miklós A hét-beli nyilatkozata szerint mi ellökjük a szabad demokraták felénk nyújtott kezét. Ez nem felel meg a tényeknek. Nagyon sok városban, ahol a polgármester szabad demokrata, mi adtuk az alpolgármestert, például Pécsen, Szolnokon, Szombathelyen. Van, ahol a szabad demokraták nem akarnak együttműködni velünk: Miskolcon, ahol mi állítottunk polgármestert. Viszont úgy gondoljuk, hogy ha Salgótarjánban az SZDSZ az MSZMP-vel kötött megállapodást, akkor mi ott ellenzékbe vonulunk. Ezentúl nem biztos, hogy feltétlenül együtt kell működnünk, ha mások – mondjuk az MDF – kivonják magukat a felelősség alól. Úgy vélem, jobban rá tudjuk szorítani a kormánypártokat a konstruktív cselekvésre, ha vékony többség helyett kisebbségben hagyjuk a szabad demokratákat. Van, ahol így kell lennie azért, hogy az SZDSZ keresse a kompromisszumot, és többfelé ossza a felelősséget. Ez jobb út lehet ahhoz az önkormányzathoz, amit TGM is magáénak vall.

Beszélő: Köszönjük az interjúsorozatot.

• Belföld