Csak ezt a gyors, levélbeli formáját tudom találni egyelőre, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik megértve az ország súlyos válságát, azonnal munkára jelentkeztek. Úgy érzem, történelmi szerepű volt, amit cselekedtünk. Néha már az volt a benyomásom, hogy túl zökkenőmentesek voltak közvetítéseink, s ezáltal azt a képzetet kelthettük a nézőkben, hogy tökéletes műszaki háttér áll mögöttünk. Holott valamennyien tudjuk, hogy szegényházi körülmények között dolgoztuk végig az elmúlt 72 órát. De éppen ez erősíthet meg bennünket abban a jogos hitben, hogy munkatársaink kiemelkedő szakmai képességéhez és erkölcsi tisztaságához nem férhet kétség. Nagyon kérek mindenkit, hogy ne hagyja befolyásolni magát acsargó újságcikkektől. Amit mi tettünk, milliók előtt tettük. Önbecslésünk mértéke sem lehet más, mint a milliók véleménye.
Most újra megérezhettük a televízió mindeneknél nagyobb hatalmát. Ha akartuk volna, anarchiába zülleszthetjük az országot, ártatlanokat és bűnösöket jelölhetünk ki. A tárgyalások végeredménye a bizonyíték rá, hogy tisztességesek voltunk, és semmilyen nyomást nem gyakoroltunk a tárgyalófelekre. Ha hibáztunk, nem szándékkal tettük.
Remélem, hogy jómagam és vezetőtársaim senkit nem bántottak meg a rendkívüli állapotok közepette. Ha ez mégis megtörtént, most nyilvánosan elnézést kérek az esetleges sértettektől, s arra kérem őket, gyakorolják a belátás gesztusát. Szeretném, ha ez az emberfeletti együttes vállalás új fejezetet nyitna a híradó történetében. Mindent megteszek, hogy ez így legyen.
Nagyon köszönöm ezt a három napot, mely véglegesen visszaadhatja megtépázott önbizalmunkat.
Budapest, 1990. október 29.
Pálfy Pista
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 43 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét