A Szerk., Iványi Gábor

Nyomtatóbarát változat

Az Állami Egyházügyi Hivatal utolsó napjaiban – hogy mentse a menthetőt – megszüntette önmagát. Létrehozta viszont a Vallásügyi Tanácsot, a művelődési minisztérium egyházi főosztályát és a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságát. Az ÁEH utolsó elnöke, Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettesi rangban vezette az egyházpolitikai titkárságot. Az egyházi főosztály az egyházakkal kapcsolatos, főként anyagi jellegű, gyakorlati feladatok kezelésére kapott megbízást, továbbá az ÁEH irattárának őrzésére mint jogutód.

A Vallásügyi Tanács konszenzusteremtő fórumnak indult. Elnöke Pozsgay Imre államminiszter lett, titkára (vagy alelnöke?) Sarkadi Nagy Barna. Tagjai az egyházi főosztály vezetője mellett azok az egyházvezetők, akiket meghívtak, illetve akik a meghívást elfogadták.

A rendszerváltás után leghamarabb a Vallásügyi Tanács szűnt meg. (Minisztertanácsi rendelettel vagy országgyűlési határozattal, ugyanúgy, ahogyan annak idején megszületett.) Az egyházi vonatkozású jogszabályok azonnali véleményezésére, befolyásolására hivatalt kapott viszont – szerintem a hitfelekezetek közötti egyenrangúság sérelmére – a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyházi főosztályán a r. katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a – bevett státusán változtatni mindmáig nem tudó – izraelita felekezet. És természetesen maradt maga a főosztály. A legnehezebben megfogható az interjúban megpiszkált, tévesen Vallásügyi Tanácsnak nevezett Egyházpolitikai Titkárság sorsa, melyet az Antall-kormány „bölcsen eltűr, le nem vága”. Pálos Miklós miniszterelnökségi államtitkárként van abban a helyzetben, hogy Sarkadi Nagy Barna asztali lámpáját használhatja. Tudtommal a hivatal ma nem bírja az Egyházpolitikai Titkárság nevet. Talán nincs is neve. Mindenesetre tisztázatlan az MKM egyházi főosztálya és a miniszterelnökségi államtitkár közötti illetékességi kérdés. Ebből eredően egyes egyházvezetők itt, mások ott intézik ügyeiket, illetve egyes dolgokat itt, másokat ott.

Úgy vélem hát, hogy nem csupán a jelen egyházpolitika, hanem a konkrét egyházi ügyek intézése is rejteget még homályos zugokat.


Iványi Gábor

Értesüléseink szerint a MKM költségvetésében nem különül el egészen világosan az egyházak állami támogatása. Részben például az oktatási pénzek között bujkálnak ezek az összegek, hiszen az egyházak oktatási tevékenységet is folytatnak. A tényleges összegekről talán csak az egyházi főosztály tudna beszámolni.

A szerk.

• Vita