Skip to main content

Milyen legyen az új elnökünk?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vannak kiutak?


Váratlanul ért Kis János bejelentése. Első gondolatom az volt, hogy van elég zűr körülöttünk, nem hiányzik még több. Később meghallgattam az érveit, el tudom fogadni azt, hogy joga van a saját személyéről dönteni.

A Szabad Demokraták Szövetségének van egy elve, amely tagadja az erőskezű, egyszemélyes vezetést. Bízom abban, hogy nem ennek a feladásáról van szó. Kíváncsian várom, hogyan fogja a liberális elképzeléseit erőteljesebben megjeleníteni, ha már nem kötik az elnöki kötelezettségek. Én ugyanis egyértelműen azt az irányt helyeslem, amelyet Kis János és Pető Iván képvisel. Nincs szükségünk arra, hogy szócsatákba, nyilatkozatháborúba keveredjünk. Az SZDSZ-ben mindig is érték volt a tudás, a szakszerű és alapos munka.

A rendszerváltást be kellene fejezni, tehát végigcsinálni a legalsó szintekig. Erről én egész másként gondolkozom, mint azok a nagyhangú szónokok, akik mindenféle szappanbuborékokat fújkálnak körülöttünk. Van demokratikusan választott parlamentünk. Szerintem túl sokat foglalkozunk a saját funkciónkkal, sokkal többet várunk tőlük, mint amire az adott körülmények között, ellenzékben képesek lehetnek. A tagságnak ezt meg kellene végre érteni, és aktivitását más területre átirányítani. Az önkormányzatokban is választott képviselők vannak. Kizárólag a saját felelősségük, hogyan állnak helyt a saját területükön. Elég nehéz dolguk van, hagyni kellene őket nyugodtan dolgozni. A rendszerváltás befejezése számomra azt jelenti, hogy a különböző vidéki helységekben működő szabad demokratacsoportoknak is azon kellene dolgozni, hogy demokratikus légkört teremtsenek a saját környezetükben. Az én gondolkozásmódom szerint ebbe a munkába nem fér bele a harcos szembenállás, az ellenségeskedés. El kellene végre felejtenünk a választásokon ért sérelmeket, saját településünk érdekében meg kellene próbálni együtt dolgozni más pártok és egyéb szervezetek, tehát másmilyen gondolkozású emberek csoportjaival. Ez az a munka, amit még el kell végezni. A következő választásokra úgy kellene felkészülni, hogy a saját környezetünkben képviselni és továbbítani tudjuk azokat az értékeket, amelyek a Szabad Demokraták Szövetségében mindig is megvoltak. Azok a tagtársaink, akik arról győzték meg Kis Jánost, hogy ne jelöltesse magát újra, vajon azt hitték, hogy ezt a munkát az elnök helyettük fogja egy személyben elvégezni?

A saját véleményemet vitaindítónak szánom. Remélem, az új elnök egyénisége nem sokban tér el a jelenlegi elnök egyéniségétől, és nem fogja akadályozni a kialakulóban levő önállóságunkat. Attól tartok, hogy az ő lemondatásától várható siker felszínes lehet.








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon