Skip to main content

Vannak kiutak?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vannak kiutak?


Múlt heti cikkünkben a fenti kérdés még állításként fogalmazódott meg. Az SZDSZ a közvélemény megítélése szerint jelenleg azért nem alternatívája a kormánynak, mert egyetlen párttal sincs majdani koalíciót ígérő viszonyban, véltük. Ha ki akar törni e társtalanságból, nyitnia kell, vagy balra, vagy a koalíció felé. A parlamenti ciklus közepe előtt még van idő a próbálgatásra. Kis János lemondása után a párt új – az SZDSZ Alapszabálya szerint egy évre választandó – vezetésének a különböző törekvések átmeneti kiegyezését kellene megtestesítenie.

Az olvasó, aki nyomon követi az irányzatokkal foglalkozó elmélkedést, természetszerűen személyi kombinációkra gondol – és joggal. Félreértette azonban írásunkat az, aki úgy ítélte meg, hogy az átmeneti kiegyezésen kizárólag a Tölgyessy Péter meg a jelenlegi vezetés között köthető kompromisszumot értettük. Személyekkel helyettesítve be az irányzatokat, éppen azok a nevek jutottak eszünkbe, amelyeket Laki Mihály is felsorol.

Cikkünk megírása óta a kompromisszum esélye távolabb került. Kis János a Népszabadságnak adott interjújában (október 2.) azt érzékeltette, politikai befolyását az SZDSZ-ben lemondása után is meg kívánja őrizni. Két nappal később Tölgyessy Kis Jánost tette felelőssé az SZDSZ „mély válságáért”. Kritikája – „patriótább párttá kell lennünk” – széles körökben keltett visszatetszést: a szabad demokraták mindig azt vallották, hogy az SZDSZ által képviselt korszerű európaiság a nemzet elemi érdeke s egyúttal legjobb hagyománya is. A párthoz közel álló értelmiség érzékelhetően szembefordult Tölgyessyvel: nyilvánvalóan megkezdődött a választási kampány. Egy demokratikus párt életében ezt akár egészséges jelenségnek is tekinthetjük. De nyilvánvaló a veszély: ha kíméletlen kampány után Tölgyessy győz, a párt értelmiségi elitje elhagyhatja az SZDSZ-t. Ha ellenben veszít, az ő hívei morzsolódnak le, folytatódik a helyi szervezetek bomlása, miközben tovább él Tölgyessy mítosza. A végén még az SZDSZ is eldicsekedhet: „kis párt vagyunk, de becsületes”.

A Beszélő szerkesztői e kampány során nem csatlakoznak egyik félhez sem: a lapban, amely – mint tudjuk – közel áll az SZDSZ-hez – nem kívánunk kampányt folytatni senki mellett sem, de helyet adunk a különböző véleményeknek, elemzéseknek. S közben azt reméljük: meg lehet még teremteni az elnökválasztási harc elkerülésének politikai, személyi és szervezeti feltételeit.








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon